calacitra

Az én Interstellarom az I lesz. Még akkor is, ha ez az a párhuzam nem állja meg a helyét, hiszen minden szempontból tök különbözőek, de mégis a várási indexük eszméletlen méreteket öltött bennem.

Persze az igazság, hogy az I-t még be se mutatták. Lehet az idén fogják, de akkor ennél körömlerágósabban filmet nem vártam, mint ezt 2014-ben. Ha meg csak jövőre, akkor az év filmjeként kell prognosztizálnom, hisz az Endhiran (idehaza Robot) rendezője: Shankar megint belenyúlt a tutiba, és olyannal áll elő e film személyében, amire bw is csak köpni-nyelni tud elsőre. Lesz itt ugyanis

 Kína, Arnold Shwarzenegger tribute, Ink, Szépség és a Szörnyeteg 

Meg AR Rahman zenéi szólnak, omfg. Jöjjön már.

A következő 10 percre nyúlt ígykészült is leejti az állakat, felhúzza a szemöldököket, elképzelhetetlen mi sül ki majd ebből kollywood szinten. Epicnek hat. 

Bármikor erre a filmre gondolok, egyből beugrik a Bismil. Persze ez fordítva is igaz, elválaszthatatlanok lettek na. Ami pedig a leggyönyörűbb az egészben, hogy pont egy ilyen adaptációban van indokolt helye.

Nem is kell a képzelőerőre bízni, mintha külön utakon járnának a történettel. Mert annyira egy húron pendülnek. Simán ráöntötték egész egyszerűen. Fura is lenne nélküle már a Haider. Jól betalált, kitalált, és odavaló.

Vishal képes volt csodát tenni. A dallal is, és a betéttel is. Nem győzzük újrahallgatni, most pedig már birtokunkba jutott az a felvétel is, ahogy készült.

Mit látunk? Ott vagyunk Kashmírban, rengeteg eleinte nézővel-később már statisztával, laptoppal táncoló koreográfussal (Shudesh Adhana), mesélő Vishallal, egy csipetnyi Shahiddal. Meg megannyi érdekes pillanattal, háttérmorzsákkal a képkockái alatt, ami megerősíti azon elméletünket, hogy ezt leforgatni volt iszonyat nagy meló és élvezet is egyben. Amolyan totális királyság.  

Igen, nehezen tudok lejönni róla, és már megint itt van, de hát legalább van miért, van értelme bw horrort nézni idén. Ha másért nem, ezért, ezért volt jó, hogy elkészítették, meg ezért lesz jó belekukkolni is, hogy a dalokat láthassuk, hallhassuk teljes valójukban. Mint amilyen ez az évzene várományos Raeth Ki Tarah c. szerzeménye Manannak, Rajat Dipakk dalolászásában.

 legen wait for it music 

A 3 A.M. trailere is kikerül majd idővel, de előtte kidumálunk mindent, ami csak ezeket a zenéket illeti, legfőképp ezt. Jöjjön is most hozzá egy ígykészült rovat, ahol a színfalak mögött, a háttérbe nyerhetünk betekintést, abba, hogy hogy lett ez, az utóbbi napok levakarhatatlan slágere. De ahogy azt láthatjuk, nem csak nálunk csókós, hanem cast körökben is elég nagy népszerűségre tett szert az RKT. Szeretik, szerették, amikor forgatták, mintha benne lett volna a levegőben, hogy ebből kisülhet valami nagy durranás is.

Talán azért is, mint ahogy megemlíti valaki a videóban, mert valami kapcsolódási pont azért van közte és a Tum Hi Ho között. Persze e miatt most nem kell mindjárt rosszban sántikálni, miközben nekem is ez ugrott be elsőként. Mert nem másol(t példány, duplikátum), nem érzem rajta. Nyilván ami sikeres, azt meg kell lovagolni, de azért ez Manané, a sajátja, butaság lenne azt mondani, hogy nem az övé. Nyilván a ráhatás az megvolt, ahogy az előbb említettem, viszont ezért se kell a fejét a homokba dugnia. Egy ideig mindenki Why this kolaveri akart lenni pl na.

Az RTK érzelmes, de nem bomba. Lágy, de kemény. Év és zene. A betétben pedig Jasmin Oza a koreofelelős, akit ugyancsak kalapemelés illet, jól összerendezte. Így. Készült.

Badshah tudta, mi kell a népnek. Csinált egy partyslágert azoknak, akiknek ez nem élet. Pont nem értékelik, vagy értenek hozzá. Hogy aztán ők is beleszaladva veressék rá. A legszebb pedig az egészben, hogy az Abhi Toh Party Shuru Hui Hai így is simán elvegyül, és nem tűnik ki a Khoobsurat filmzene albumról. Ami egyrészt őt, másrészt a zenei rendezőt dicséri. Hiszen mint mondottam volt, az év egyik leglegmeglepetésekkel teli albuma a Khoobsuraté (nem minőségi kérdésben), amilyenre számítani nem lehetett előzetesen. 

 I love punjabi music 

A következő videó pedig pont arról szól, ahogy megszületett ez a nagyon fancy, azóta valószínűleg több indiai klubot, éjszakát, reggelt is megjárt partydalocska. Meg fog is még, mérget eszek-veszek rá. Az öt perces ígykészült amúgy elég jó a maga műfajában, lehet valakinek már túl rétestészta, viszont a swag, az hogy Sonam a fenekére csap, az hogy megismerjük a koreográfust minden unalompercet megöl. Badshah meg Mester. A forgatáson azért ott lettem volna, itt is.    

A trailer óta eltelt kis idő alatt Shahid már az összes körmét lerágta, és csak arra vár, hogy minden csapból ő szóljon és nézzék is majd meg legújabb dobását, ami a soron következő tűzoltási kísérlete a karrierje Várójában. A kérdés az, hogy ez is marad, egy beválthatatlan üveg ígéret vagy több lesz annál. Az biztos, hogy a mozikat nem e miatt fogják megrohamozni az emberek, bár Shraddha Kapoor, jelenléte, és a tény, hogy a hírek szerint dalra fakad, azért sokat dob a megnézési közösbe. Meg amúgy is Vishal a rendező érti a dolgát, ő az adaptációk Bastille-i szigetfellépése. Mi komolyan hiszünk benne, hogy nem fel, hanem el fog sülni. Bár nem mindenkinek és mindenkinél, de a rétegfilm már csak ilyen. A videó pedig ígykészültben utazik, picit közelebb hozza, bemutatja, a színfalak mögé enged bepillantást nyerni.