Bármikor erre a filmre gondolok, egyből beugrik a Bismil. Persze ez fordítva is igaz, elválaszthatatlanok lettek na. Ami pedig a leggyönyörűbb az egészben, hogy pont egy ilyen adaptációban van indokolt helye.

Nem is kell a képzelőerőre bízni, mintha külön utakon járnának a történettel. Mert annyira egy húron pendülnek. Simán ráöntötték egész egyszerűen. Fura is lenne nélküle már a Haider. Jól betalált, kitalált, és odavaló.

Vishal képes volt csodát tenni. A dallal is, és a betéttel is. Nem győzzük újrahallgatni, most pedig már birtokunkba jutott az a felvétel is, ahogy készült.

Mit látunk? Ott vagyunk Kashmírban, rengeteg eleinte nézővel-később már statisztával, laptoppal táncoló koreográfussal (Shudesh Adhana), mesélő Vishallal, egy csipetnyi Shahiddal. Meg megannyi érdekes pillanattal, háttérmorzsákkal a képkockái alatt, ami megerősíti azon elméletünket, hogy ezt leforgatni volt iszonyat nagy meló és élvezet is egyben. Amolyan totális királyság.