calacitra

Ez a most már bw filmzenévé avanzsált(?), leánykori nevén még punjabi nóta olyan nekem, mint a régi fekete-fehér filmek. Amiket elismerek, de nem szeretem őket. Ahogy a HSKD szombathimnuszára is igaz. Mert ez az ígykészült a legjobb tanú arra, hogy mennyi meló van benne, 10 nap meg 270 munkás kellett ahhoz, hogy egyáltalán maga a főhelyszín, a 'colosseum' kinyithassa kapuit a színészek előtt. Arról nem is beszélve, hogy a koreo se egy caller tune táncanalfabéta biztos könnyen megtanulható mozdulategyüttes volt. Szóval how to make it. Saturday Saturday. Csekk.

A Dzsoni dzsoni nem az a fajta dal, amivel egy elefántot meg tudsz állítani, ha feléd rohan totál barátságtalanul, de mégis a folyamatos folyadékbevitel megsegítéséhez jócskán hozzájárulhat vagy akár még a helyére is pályázhat, kiválthatja, lecserélheti, ha úgy van.

A legmeglepőbb mégis az, hogy akármennyire nem szimpatikus és érezzük nem nagy durranásnak a Sachin-Jigar partyslágerét vagy miafenéjét (nem elég meggyőző, hogy parkettre hívjon magával), ennek ellenére is egyszerűen képtelenség letenni. A sor végi rímeket például indokalatlanul fejbe véstem, úgy, ahogy még egy bevásárló listát soha se de nem.

Van benne valami catchy, és most a következő videóban meg azt láthatjuk ahogy készült. Remo koreografálta, a hangulat ötösben volt, twisteljünk rá, ha mondom. 

Ha forgattok road-moviet mostanában, akkor csak ezzel a zenével kötelező. Ő a Banjarey, annak az ígykészültje csücsül most itt tovább videó kontent csomagolásban. Jó is nézni, csak pont az hiányzik belőle, aki miatt, az ami.

Igen, a szerző Yo Yo, akinek ez a Fugly filmzenéje meg kell hagyni nem csak egy puszta kósza nyári sláger daldarab lett, ahogy előzetesen azt prognosztizáltuk, hanem több, akár évzene formájában is el lehet képzelni már. Felcseperedett, helyet kért magának és fog is még az elkövetkező hetekben, hónapokban.  

Be is kell vallanom, hogy már a szívemhez nőtt. Annyira puritán, meg természetes, ha a hej hejeket nem veszem bele, és akarok azok miatt feltétlen kukacoskodni.

u.i.: imádom, ahogy mindig meg tud lepni Honey. És ilyenkor a szellempartizást, a vodkadalokat, a szánipánizást, a lungideanszt is el lehet felejteni, fasorban sincsenek egy Banjareyhez képest. A baj csak az, hogy ők indulnak, kapnak hátszelet, nagyot, és sokat. De hát ilyen ez a popszakma.     

Ha a képek megvoltak, akkor ne érjük be annyival és dőljünk hátra. Mert videó is érkezett az év egyik legepikusabb magazin coverének ígykészültjéhez. Ahol éppen azt látjuk, ahogy Deepika fótozásra kerül meg készül és aközben faggatják erről meg arról. #love

Már lelki szemeink előtt látjuk, ahogy Alia és Varun a Saturday Saturdayre veretik éppen, de mivel még ilyen megfogható bizonyítékunk nincs rá, ezért addig egy poszter ígykészülttel kell most beérni. Amiben azt láthatjuk, ahogy erősen brainstormingolnak a plakát kinézetén a készítők.

Pozólnak is rendesen a főszereplők. Mindent megtesznek, amit kérnek tőlük. Alia ölébe is veszi Varunt, ha már lúd. És még ezek után mondja azt valaki, hogy nem is olyan égető fontos egy bw film számára a poszter (egyébként ja).