calacitra

Azt mondja, hogy önállóan, stabilan jár már. Kb, 50 szót használ, és szavakat kezd összekapcsolni. Felismeri a gyakran látott embereket, tárgyakat. Gyakran dacos is. "Mi ez?-t" kérdez, ha csak teheti. Aztán szemmel láthatóan utánoz másokat. De azért fokozatosan ki-alakul az énképe, jobban el tudja különíteni magát másoktól.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ezeket látva magamra, jobban mondva -erre- a blogra ismertem, aki a mai nappal hivatalosan is betöltötte az igen csak nagy jelentőséggel bíró második évét. Hiphiphurrá Calacitra, #hábé. Kortyoljunk is egy nagyot, többet, ez hozzánk tartozik.

Meg hozzátok is, hogy itt vagyunk, élünk, és még mindig úgy imádjuk ezt az egészet csinálni, mintha csak tegnap kezdtük volna el. De elsősorban megmaradt blognak, tehát még mindig magunknak csináljuk, mert fun, és nem másért, másokért.  

Persze sok dolog nem változott, ilyenek az elgépelések, a fránya helyesírás, a számtalan megálmodott végül semmivé lett ötletbomba, de legalább mindig van mit, miért előre tervezni, hogy don't stop, csak azért is folytassuk. 

Ami meglepő volt számomra is, hogy az eddigi blogoktól eltérően egy nap se volt az évben, amikor hagytam volna az egészet a csudába. Mert ha jól megnézitek, a legtöbb ilyesfajta webkettőpontnullás próbálkozásom a két évet is alig élte túl, néhány még az egyet se.

Ezért  is nagy igazság az, hogy a blog olyan, mint a nő. Könnyű megszerezni, de aztán nehéz megtartani, ha már kéne. Ha meg ott van, akkor szabadulni nem tudsz, mindig veled van. Átok és áldás egyszerre vol4631.

Szummázva ezt az évet: teljesen rendben volt. Részemről legalábbis. És bár az említett tervek, célok csúsztak, csúsznak tovább, de azokon kívül mindenről írtunk, beszámoltunk, amiről szerettünk volna. Amiről meg nem, az úgy is járt, az volt a sorsa.  

És ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy figyelj ez lesz, így fog kinézni majd akkor és most, elfogadtam és aláírtam volna. Most is ezt tenném a következőre, a harmadikra, de azért vagyok telhetetlen és nagyot álmodó, aki csak nem éri be ennyivel és többet akar.

Persze még egy ilyen évvel is jók vagyunk, az bőven tömör gyönyör lenne, maga az ajándék. De a vigyázba álló, és kiugrásra készülő új rovatokkal, meg oldallal akár rá is verhetünk a mostani évre. Viszont egyelőre maradjunk annyiban, hogy leszünk, minden más pedig maga a meglepetésfaktor.  

Zárszó.

Eseménydús évet hagyunk most maga mögött. Az első is nehéz, de a második még annál is nehezebb egy blog életében. Nem ezerszázalék, hogy ez a túlélés korszaka ebben a műfajban, de mégis közel állok az igazsághoz, ha ezt mondom. Mert itt jön ki, hogy a kezdeti rajongás, lelkesedés tartható állapot maradt-e, egy örökérvényű konstans alapjáraton futó szalagmechanizmus, amit igazából észre se veszel, mert természetes, mint egy perc alatt 16-szor kimondani egy nevet. Nem nevet.

De tessék, mi kiálltuk, megültük, átléptünk rajta, és megyünk tovább a megkezdett úton, ha azt bwnak se esik ellenére. És kontenttel támogat, amikor csak teheti. Mert ezt itt mind, a posztokat, a blogot elsősorban neki köszönhetjük. És köszönjük is. Hogy van nekünk. 

Viszlát egy év múlva, ilyenkor! 

Ha már a parlamentben is nekikezdtek, akkor mi sem maradhatunk el, ki a jóból. Fel is terjesztjük magunkat az ősz második hetére, hogy itt vagyunk, itt leszünk, tessék csak okosan elfogadni. Meg örülni neki, tapsolni, és aztán ünnepelni, hiszen abból is akad majd egy posztra való a héten.

Amúgy pedig akkora óriási kontentáradattal most nem kell tervezni, mint arra az első héten volt precedens, de azért megígérhetem: nem is eresztünk le a nyilvánvaló bitangerős kezdés után.

Lesz itt többek között poszt a négy alkalmas legjobb bw filmzenék sorozat harmadik évzenéiről, más zenékről, de trailerekről is, amikből befutottak már néhányan, és hát jönnek még. Sőt ünnepelni is fogunk, ha nem mondtam volna el még elégszer.

A ráadást pedig az lehet, hogy elindul végre valahára egy régóta megálmodott, tervezett új rovat is. A hét második felére datáljuk a különleges tartalmat, amit szeretnénk is heti/1-be rendszeressé tenni. Úgy vélem, ennyi idő után eljött az ideje ennek is, nagyon.  

Ha meg már annyi időnk sincs, mint Deepikanak (aki a hírek szerint ezért dobhatja a Fast&Furious hetedik részét, oh c'mon), akkor inkább kikerekedett szemekkel keressük az új dvd megjelenéseket bwból, és várjuk, ahogy egy Bombay Talkies, egy Lootera, egy Bhaag Milkha Bhaag, egy RVV a polcokra kerül, és ott találja magát mindenki legnagyobb örömére.

Egyébként ezt a részét különösen utálom bwnak, hogy míg nyugaton azért belőhető és tudvalevő is sokszor, hogy egyes filmek mikor fognak korong formájában elérhetővé válni, addig itt ez annyira kiszámíthatatlan, és változékony, változatos mint az időjárás - még Németh Lajos szerint is. Na de, aki szereti a meglepetéseket annak ez persze főnyeremény lehet. Hiszen olyan ez, hogy egyszer csak bumm és már itt is van, egyik percről a másikra. Én viszont ezért nem vagyok oda. 

Jobban imádom azt, amikor történik valami és megy a bwlogolás szekere. Mint most, majd a héten, remélhetőleg. Iszkoljatok, hát sziasztok.

Ami bwnak a Chennai Express, az lett a futballnak Gareth Bale. Mert az élet nagy igazsága ide is levezethető, mármint, hogy minden játékos annyit ér, amennyit adnak érte. És ugyanez igaz a filmekre, hiszen az is pont annyit (pénzben), amennyien azt megnézik. Márpedig SRK mozija ha azt vesszük, ebből indulunk ki, akkor bizony kimagaslik a mezőnyből. Ki-kijebb, nem csak az évesből, hanem minden idők viszonylatában ráver mindenkire. Odáig is jutottunk most már, hogy nincs gazdagabb, profitorientáltabb alkotása a hindi iparnak ennél. De hát ez már a múlt, úgy, ahogy a nyár is elköszönt közbe. Most már Az ősz a soros elnök. Új hónapokkal, új bemutatókkal, megannyi bw kontenttel jelentkezik majd, és ki tudja, lehet egy közülük (lásd Krrish 3, Ram Leela akár) képes lesz felülmúlni mindazt, ami már-már felülmúlhatatlannak tűnik a CE jóvoltából és a nyárnak hála. De azt mondom lesz itt még Diwali, meg Karányony, szóval bármi megtörténhet.

Addig viszont a most következő előttünk álló hét is tartogat még bőven nyílt meglepetéseket. Mert egyesek tudni vélik, hogy a legnagyobb csinadrattával megérkezik majd egy Dhoom 3 előelőzetes, ami legmerészebb álmainkat szárnyalná túl, hogy ideje korán elkényeztetnek minket már. De azért lesz itt még más is a maradék hét napban, olyanok, amikre számítani se lehet. Ez bw, ez adja igazán a szépségét. A suli, meg a háború pedig várhat, mert a hétővel karöltve semmit de semmit nem tudnak felmutatni, amiért ne várjam annyira ezt a hetet, vagy akár a második felét. Bw jövök, gyertek, namaste.

Jaj és el ne felejtsem a kibaszott szíveket, az ilyeneket. <3    

Sárga taxiktól mentes, cirkuszokban gazdag, karneváli nemutcazenészektől hangos, ötödével olcsóbb bankolással teli hetet akkor mostantól számítva mindenkinek. Még szerencse, hogy ez bwot nem érdekli, meg érinti, mindaz ami itt történik, hiszen libling gyárunk forog-pörög tovább, és gyártja a kontentot a mi legnagyobb megelégedésünkre.

Pont az imént olvastam olyat például, hogy a Krrish 3 trailerét már majd 15 millióan nézték meg. Ergó annyian, mint még soha egy bw előzetest. De nem is erre kell gombot varrni, hanem arra, hogy az újonnan bemutatott Madras Cafe egész jó lett. A kritikusok mondják ezt, nem én. Miközben Ekta Kapoor olyan levelezésebe kezdett Shahrukh Khannal (berágott, mert szerinte az OUATIMD a CE miatt nem lett siker/es/ebb), hogy attól még mélyen tisztelt és nagyrabecsült minszterelnökünk is zavarba jönne.

Akit pedig még mindig hidegen hagytam a soraimmal, azoknak van nézegetnivaló (amolyan kklv) is ám. Hiszen bréking megérkeztek dvd korong formájában a virtuális polcokra a Fukrey és a D-Day című bweposzok, amikhez már csak a megfelelő időt kell megkeresni és amivel kapcsolatosan pont egy Oravecz Nóra idézet jutott eszembe, ez csak természetes. Miszerint: 'Mindig több dolog történik velünk egyszerre, de csak eggyel tudunk igazán törődni. Vagyis... fókuszálhatunk több mindenre, de akkor csak sokkal rosszabb lesz... nem tudunk úgy teljesíteni.' Nagy igazság van benne, és ha lesz pénzem párnára is ráfirkáltatom, eskü.

Most azonban a párna helyett a blogot kell telefirkálni. Van is mivel. Még egy utolsó nagy fúúújás, aztán kezdjük is, míg ki nem pukkadunk. 

A tűzijáték nem játék, a melegfront nem tart örökké, és az augusztus nem szeptember. Na ezt Coelho se mondhatta volna szebben és bölcsebben. Ilyen elszórt drágakövek, és magasztos szavak után pedig nem is lehet más dolgunk, mint rövidke szünetet tartani most, mostantól kezdve. Éjenek a hosszúk, a katinkák, a hétvégék!      

De biztos hogy visszatérek azután, meg hát ti is, hiszen van ez a skillem, ami nem elhanyagolható szempont a nagy blogírás közepette, ugye.