Nagy szavak helyett legyen elég annyi, hogy ezt is megéltük. És még ugyanennyit, ugyanennyi jó is lenne, ha lehet.

Kvázi a blog a 3 éves lett, lámlám. Már sokkal több mindent tud, mint korábban egy-két éves fejjel, de kevesebbet is, mint amit a jövő hoz és tartogat a számára. De akkor is itt van, a fene vigye el. És szeressük. Miközben azért csomó más elvonná a figyelmemet róla, de már csak azért se engedem ezt, engedhetem a háttérbe szorítani.

 Kedved meg legyen! 

Jelentem van. Azzal nincs baj, - ennyi nap után se -, a helyes és gyorsírással már sokkal inkább. Meg az időmilliomosok tehetnek egy szívességet, adjanak perceket, órákat, többet, ha úgy esik, a sajátjukból ide, hogy olykor alaposabban átnyálazhassam azt a csilliónyi bw alapú kontent áradatot, ami elárasztja az internet búzamezőit.

De tudjátok mit, jó újrázni, ünnepelni Megint. Akkor is, ha a szavak most nehezen kerülnek egymás mellé. Abba meg tök fura belegondolni, hogy komolyan mennyi minden történt a legutóbbi szülinap óta, vele, velem, és hogy sokszor milyen hatással van az emberre, amikor csak megsasol egy hírt, beleteszi a fülét egy dalba. Nagy jóság na.

Ésmivanmég?

A tiszteletkörök, na persze.

Mert köszönet főként bwnak, az egész indiai filmgyártásnak, akik nélkül, most mi sem lennék (drámaevör). awesome.

Köszönet az olvasóknak is. Külön köszönet azoknak, akik hozzászólnak. Meg azoknak is, akik akármikor, akármiért, de picit is foglalkoznak a bloggal, követik, lájkolják, megosztják és nem hagyák magára egyedül, szemezgetnek rajta, felette, köszi tényleg.

Aztán ennyi. Kiégtem. Holnap is nap. Bw nem áll meg. Hát mi se pihenünk sokat. Pláne, hogy hamarosan már kettőzött erővel indulunk neki a bwilágnak. De erről akkor, amikor annak ideje lesz. Most ennek van. Legyen.