Mióta van ez a blog azt vettem észre magamon, hogy jobban odafigyelek azokra a hazai cikkekre, ahol és amikben valami bw kontent üti fel a fejét. És ez fura, hiszen egészen addig nem nagyon érdekeltek ezek a tartalmak. Nem is igazán követtem sehol, pedig írtak előtte is nyilván, ha valami nagyon breaking news érkezett onnan. Gondolom akkor is csupa olyan információval jöttek elő, mint amilyenekkel most. Hogy az öngyilkos lett, az börtönbe kerüt, az még nem de lehet, az meghalt, annak gyereke lett, az ott egy pornósztár és szerepel egy bw filmben, azt meg betiltották, az mennyire szar az a film, milyen gagyi már, és a többi nesze semmi fogd meg jól híreket, amikkel amúgy alapjában véve nem is lenne érdemes foglalkozni még ennyit se, nem hogy egy 140 karakternél hosszabb cikket írni belőle. Az ész megáll. De ez az újságírás, ez kell a népnek vagymi. 1 millió bw szakértő országa volnánk.
Szóval amióta vagyunk, tényleg rá vagyok kattanva az ilyenekre.
Egyrészt azért, mert marha kiváncsi vagyok, hogy tényleg mi lesz a következő, miről fognak írni, csomó félinfomárcióval, tévhittel, némi iróniával maszalázáva. Miközben arról csak álmodhatunk ugye, hogy majd egyszer egy értelmes, normális hírt, kritikák is megejtenek bwról, hogy azért nem olyan ördögtől való, mint azt sokan tudni vélik nagyon okosan. De hát ezért vagyunk mi itt, jelen.
Még évekkel ezelőtt emlékszem egy a Rajniféle Endhiran posztra. Az egyik neves híroldalon foglalkoztak vele picit. Persze itt is arra mentek, hogy ez mennyire amatőr, #minekvan, és az india már csak ilyen, pont olyan, mint amilyen ez a mozi. Amúgy nem haragszom az ilyenekre, nem fogok a sarokba elbújni, vagy kifakadni emiatt. Rajongóként valahol egyet kell értsek azokkal, akik úgy látják, hogy ez nekik nem befogadható. Nem mindenki szeretheti az almás pitét se. És akkor gyorsan idehányok egy közhelyet, még mielőtt... nem vagyunk egyformák. Rendben van ez. Inkább az volt a szomorú ebben, hogy ami le vagyon volt írva oda, annak jó ha a fele volt igaz bwra, miközben a Robot nem is az amúgy. Lehetett volna ezen rollerezni, de felesleges volt, a kommentek elmentek egy másik irányba, trollság evör, meg hát aki írta, eleve az se volt, állt, ült a helyzet magaslatán ugyebár.
Manapság ezeken csak nevetni tudok. És ez a másik oka annak, hogy elolvasom, ha elém kerül egyik-másik. Mindenkinek megvan a véleménye, van lehetősége hozzászólni, de talán az íróktól többet várna olykor az ember. Hogy jobban megnézni azt amiről írni akar éppen. Ebben azért némi fejlődést veszek észre, bár az említett híreket leközölni, lásd első hasáb, nem kell nagy kunszt, és hozzáértelem, szakértelem bwból. Ha innen nézzük, talán jobb is, ha ezekkel a médiaheck, kicsit bulvár tartalmakkal bombázzák a szegény olvasót , mintsem olyanról értekezzenek nagyvonalúan, hozzáértően, amihez fingjuk sincs. És akkor itt jelzem, magamat sem tartom semmilyen szakértőnek, sőt, inkább egy szimpla filmszerető embernek, akinek picit több jutott a bw filmszeretetből itthon, mint másoknak. Nem is akarok senkit megváltoztatni, vagy elérni, hogy most ezt vagy azt nézzetek, mindenki döntse el maga, neki mi a jó, ő mit is akar pontosan.
Tehát olvasgatok továbbra is. A pontatlanságokon, a hülyeségeken mint azt letárgyaltuk, már nem akadunk fent, de még így is figyelni kell meg meglepődünk, hogy mik vannak. Bizony kikerekedik az ember szeme, amikor azt olvassa egyik helyen Hán, a másikon Khán, a harmadikon meg Kán. Értem én, hogy magyarosítani kell, csak nem értem. Különösen akkor nem, amikor egy oldalon belül váltogatják a neveket, és egyszer az egyiket, egyszer a másikat írják, harmadszor meg eredetin. Most akkor miért nem lehet eldönteni ott, hogy melyiket preferálják. Végülis, ha nagyon nem vagyok geci, akkor tökmindegy hogyan írják ki, de ha mégis, akkor azért álljunk meg egy szóra.
A legutóbbi Priyanka Chopraval és az ő énekesi pályafutásával is kapcsolatos bejegyzést látva kezdtem el már kételkedni saját magamban, hogy akkor én vagyok a rossz zsaru, aki nem írja helyesen ezeket az indiai neveket? Lehet, sőt biztos. De egye meg a fene, meg a magyar nyelv és annak helyesírása (amúgy se vagyunk jóba, észrevehettétek, ja), ha törik-ha szakad én egyszerűen képtelen vagyok prijankázni, csoprázni, hánozni, kapúrozni, bácsánozni meg mi egymást még. Ez szörnyű. Az igazság az, hogy amikor elindultunk egy másodpercre nem villant fel bennem a kiségő, hogy akkor a neveket miként is kéne helyesen, vagy nem helyesen leírni (comingout). Hogy kiejtés szerint, ahogy mi mondjuk, vagy ahogy mások, vagy ahogy ők se? Annyira magától értetődő volt nekem akkor és azóta is, hogy ezt egyféleképpen lehet csinálni, nem pedig másképpen. Talán én se örülnék neki, ha az én nevemet máshol máshogy írnák. Persze ez kit érdekel, nem is erről van szó. Tudom-tudom.
De akkor is ez azért nem szemorgazmus így. Jobb lenne, egy olyan megoldás, amiben előre tennénk az adott személy eredeti angol formában ismert nevét, hogy Salman Khan és utána tőlem aztán lehet kacsacsőrős zárójelbe is akár, de beletuszkolnánk ha ennyire kell, a magyarosított változatát, hogy Szalmán Hán. Egy biztos, ha eddig nem így csináltam, ezután se így fogom. Azt persze elfogadom, hogy nem ez a helyes út és irány és változat. Meg azokat is megértem, akik így járnak el és ezután is így fognak.
Nekem és nálam ez viszont nem opció. Ne várjátok, hogy augusztustól aztán minden majd a kumárokról fog szólni. De azért várom a következő hazai bw megjelenést, előre félek...
Utolsó kommentek