Ez nem. De majdnem.

Mint azt tudjuk, a Yash Chopra rendezte JTHJ-hoz a többek között oszkár és filmfare-díjas AR Rahman készítette el a filmzenéket. Magyarán megvolt a léc, a mérce, hogy mennyinek kell lenni az annyinak majd. Hát, izé, jelentem első fülre nem lett annyi. De azért közel állt hozzá. 

Lehet szeretni is meg nem is. Annyira azért nem tapad, ebben egyetérhetünk. Nem vonz magához, hogy hallani akarod újra és újra, viszont friss, kellemes, és Chopra szerint ez a soul of the film. Nem utolsó sorban Rabbi Shergill hangja is valami más, a mikakhoz, mohitokhoz képest már, amiket agyonhasználnak és hallgatunk. 

Viszont. Viszont ettől még nem lesz kurvajó. Nem is az, sajnos. De legalább öröm, hogy Kat és Srk első találkozását már most megláthattuk.  

Verdikt. Igazából csalódás.