Teljes mell széleséggel megértem azokat, akiknek ezek a Peekay filmzenék jelentik a falatnyi levegőt, a piaci rést azokban az időkben, amikor mindent a nyugat és Yo Yo képvisel az indiai zene kultúrában, de az örömöm azért mégse annyira felhőtlen, mint nekik.

Mert jó-jó, ilyen a régi idők lenyomata, meg Shreya és Shaan bandázása minden másodpercet megér, viszont Shantanu Moitra a leggyengébb láncszem a történetben, igen pont a zenei rendező.

Hiszen a báj, a kedvesség nem mentőöv, az csak tűzoltás lehet pl. egy Barfi után, amire eléggé hajaz, csak ott Pritam ezt csúcsra járatta.

A Chaar Kadam kétség kívül filmbe való, a képkockák gyűrűjébe, de azon kívül már nem tud úgy érvényesülni.  

u.i.: SSR legalább feltűnt, ha már mi nem, mert elképzelem, ha nálunk forgatták volna...