calacitra

Hoi

Vagy jaj, nekem. Mert ez se rokkol annyira, mint ahogy kéne. Írják persze rá többen is, hogy ez ilyen laza, olyan energiabomba, táncolos csoda, de kérdem én hol? AR Rahman meg leschmittelte saját magát konkrétan. Hiszen a Rockstarban művelt ilyet már, dallamra ugyanennyi kilóval.De nem is tudom miért foglalkozok a zenével, amikor ott van... a betét.

Szépen fényképezve, Londonban. El is ismerem ez ügyes, good job. A helyszínek, a környezet mind adottak ahhoz, hogy tényleg egy jó dalbetét szülessen az Ishq Shavaból. Kat is megtesz mindent a minijében, Srk lead öt évet, izzad annyit, amit még soha. Biztos megszenvedték ezért, hogy ilyen lett. Viszont az is lejön, hogy bármit csinálnak, csinálhatnak, mert kettőjükből soha nem lesz egy. És ez nem jó - jel.

A JTHJ meg félhet (tudom siker lesz). De azért a szerencséje az, hogy a Talaash csak cirka két hétre rá követi a mozikban, addig szépen össze-vissza megszedheti magát.      

Most 15 másodperc, de 3 nap múlva lesz több is.

Várjuk. Legkevésbé a zene miatt. Az semmi. Inkább Kat és Srk együtt danszolása (lehet) az érdekes.  

King of romance is back. Miközben meg Srk nyilatkozta, hogy nem szívesen csinál romantikus mozikat, csak Chopra miatt most is. 

Aha. De jó lenne, ha én nekem is ilyen jól menne az, amit nem igazán szeretek. 

A zene persze olyan, amilyen pár napja volt. A lényeg itt inkább a a hogyan készülten van, azért érdemes. Meg azért, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: most akkor van chemistry Kat' és Srk között vagy nincs?  

Anushka Sharma túladagolásom van. Hiszen végre ő is helyet kapott a JTHJ dalbetét promóiban, szám szerint a harmadikban. Nem is kell mást keresni, nem is lehet nem észrevenni. Ez ő róla szól. Meg az örömről, a boldogságról. Az egésznek van is egy pozítiv üzenete, ami szép és jó, és dal is a jobbak közé tartozik az AR Rahman albumon, mégis csalódás úgy egészbe. Nem működik valahogy.

Jöjjön már az a Heer. Ő az utolsó reményem. Mert eddig semmi epik, de még élményérzéet sincs. Hiányzik belőle a plusz. A zene sincs rendben, és azt kell mondjam, hogy bármennyire Chopra, nem az. Kövezzetek.

Ez nem. De majdnem.

Mint azt tudjuk, a Yash Chopra rendezte JTHJ-hoz a többek között oszkár és filmfare-díjas AR Rahman készítette el a filmzenéket. Magyarán megvolt a léc, a mérce, hogy mennyinek kell lenni az annyinak majd. Hát, izé, jelentem első fülre nem lett annyi. De azért közel állt hozzá. 

Lehet szeretni is meg nem is. Annyira azért nem tapad, ebben egyetérhetünk. Nem vonz magához, hogy hallani akarod újra és újra, viszont friss, kellemes, és Chopra szerint ez a soul of the film. Nem utolsó sorban Rabbi Shergill hangja is valami más, a mikakhoz, mohitokhoz képest már, amiket agyonhasználnak és hallgatunk. 

Viszont. Viszont ettől még nem lesz kurvajó. Nem is az, sajnos. De legalább öröm, hogy Kat és Srk első találkozását már most megláthattuk.  

Verdikt. Igazából csalódás.