calacitra

Ami a Pehli Mohabbat lesz a karácsonynak, az lesz a Let's Celebrate a szilveszternek. Imran Khan meg akár maradhatna is. Hiszen első bw filmzenéje nagyon impresszív meg szuggesztív lett. És ezen az összképen a túl sok angolkodás, a háttérből beszűrödő nyugati elemek sem rontanak egy csöppöt se.

Kell ilyen is, persze akkor, ha aztán olyan jön ki belőle, mint amilyen ez. YoYo azért irigykedhet, míg Badshahnak is lőn félnivalója, mert ez lehet a kettőezertizenötösített Abhi Toh Party Shuru Hai, ha csak nem vág vissza, valamelyikük.

Betalált, na. Az alap az (igazán) killer. A betét meg még Arjunt is kimaxolja a komfortzónájából. És még Sonakshi is izgalmas tud lenni. Nem kiáltok évzenét miatta, de veretni rá megengedhető pótcselekvés, ha úgy hozza és alakul, hogy a levegőbe, füljáratokba kerül. Persze visszafogottan is megéri danszolni rá, úgy mint 1:47-nél. Az az. Welcome to partika.  

A Tevar meg beváltja az ígéreteket szépen sorban. Azokat, amik nem is voltak hozzá. És mint látható, hallható nem is lesznek, kellenek éppen. Mert az első dalbetétet követve a második is soványka. Nem leszünk így jóba. Hiába a bw idézés, és érezni azt rajta, amit egy ilyen filmen szokás, fülben alulmarad. Vesztesként távozik. A Sajid-Wajid újfent elvesztette a fonalat, jaj.

Oké, már nem olyan izgi, mint kamionnal átugrani egy forma 1-es autón, de azért egyre másra érkeznek azok a megdönthetetlen jelenetek a két színészről, hogy azért rendben vannak, úgy egymással, amit idáig el se tudtunk volna képzelni. Talán ők se.

Először ez csak ölelésbe nyilvánult meg, majd pár nap előtt képbe, aztán úgy hírlik a híres esküvön még táncoltak is kéz a kézben, hah (Not). Most pedig kaptunk egy sokadik felvételt, amin nem hogy ölelkeznek, beszélgetnek, még humorbonbonokat is szegeznek a másik és egymás rekeszizmai felé.

Azaz itt van, megérkezett. Egy gyönyörű barátság kezdete. És akkor arról, hogy SRK mekkora úriember még nem is szóltam. Eksön. 

Teljes mell széleséggel megértem azokat, akiknek ezek a Peekay filmzenék jelentik a falatnyi levegőt, a piaci rést azokban az időkben, amikor mindent a nyugat és Yo Yo képvisel az indiai zene kultúrában, de az örömöm azért mégse annyira felhőtlen, mint nekik.

Mert jó-jó, ilyen a régi idők lenyomata, meg Shreya és Shaan bandázása minden másodpercet megér, viszont Shantanu Moitra a leggyengébb láncszem a történetben, igen pont a zenei rendező.

Hiszen a báj, a kedvesség nem mentőöv, az csak tűzoltás lehet pl. egy Barfi után, amire eléggé hajaz, csak ott Pritam ezt csúcsra járatta.

A Chaar Kadam kétség kívül filmbe való, a képkockák gyűrűjébe, de azon kívül már nem tud úgy érvényesülni.  

u.i.: SSR legalább feltűnt, ha már mi nem, mert elképzelem, ha nálunk forgatták volna... 

Bízok Neeraj Pandeybe, hogy nem önti nyakon majd túlromantikázással ezt a jó kis akciózásnak tűnő új filmjét, a Babyt, amiben Akshay lesz a főszereplő. Ugyanitt kaptunk is felvezetést hozzá aka first look videó képében, leginkább a december 3-ra ígért igazi előelőzetesig, mert mégis. Ez csak amolyan kedvcsináló, mézesmadzaghuzógató, de annak biza nem utolsó.