Az túlzás, hogy bwoodot ez idő alatt feltetettük a hazai blogtérképre, viszont mégis csak van, létezik egy ilyen, egyedi, unikum oldal, nem utolsó sorban én készítem. Legyek is rá büszke? Hát, azért nem akarok, mert messze van a vége és lesz is még mit hegeszteni rajta. Meg magammal szemben is -egyre- nagyobbak az elvárások. Hiszen egy év az egy év. Ezzel elmúlt. Jön a következő, ami még több feladatot kíván. Vannak is ötletek, elképzelések. Ilyen a kritika, a blog marketing, amiket eddig nagy ívben kerültem, ha észrevetted. Azon oknál fogva egyébként, mert először valami alapot kellett összelegózni, amire majd később aztán lehet építeni. Mondom mindjárt miért is, előtte stílusosan legyenvalamizene.mp3.

Úgy tartom, hogy a forrásanyag fontos egy blognál, azaz, hogy legyen miből meríteni. Anno úgy is kezdtem neki, egészen nulláról. Megírtam a filmgyártás történetét, az iparra vonatkozó legfontosabb specifikációkat kibontottam több fejezetben, valamint ha úgy jött meséltem magáról az egészről, nyugattal összevetve, vagy csak régi önmagával. Ezek nélkül, hát miről is beszéltem volna. Lehet magamnak írni, elsősorban ez is a cél (hobbi még mindig), de ott vannak A mások, ti.

Persze volt olyan opció még a megszületés előtt, hogy in medias res, jöjjön minden, aminek jönnie kell. Ám mégis a másik utat választottam. A nehezebbet. Onnan, a te oldaladról nézve mégis a könnyebbet. Ideiszkolsz, és nem kell száz másik helyet felnyitnod, hogy mi az a bw, ki ez, és micsoda csoda, hanem megtalálod itt is, ha használod a fejed, és a keresőt. De jójó, véletlenül se akarom túlragozni ezt a részét, mert ahogy írtam, hobbi. Szerelem nagyon. Komolyan veszem meg nem is, ha ez sokszor nem is látszik ki a sorokból. Vannak hibáim, próbálkozok, de nem akarok túl sokat vagy keveset foglalkozni vele. Hisz volt mindegyikben már részem. A blog csak kívülről tűnnik egyszerűnek. Csinálni egyet könnyű, de utána vele maradni irtó nehéz. Pont mint a szerelem, mondom én. Ameddig tart, addig megy, utána meg ilyen monoton munkává válik, amit nem szeretnék. És szeretnék elkerülni.

Mi van még?

Ilyenkor szoktak ugye a bloggerek sírni, hogy mennyire de nem szólnak hozzá az emberek, nem kommentelnek ilyesmi. Én igazából leszarom. Inkább legyen aktuális, informatív, pontos, mindenre kiterjedő az oldal, mint sem hogy azon arénázak, mennyire nincs olvasó, és ezáltal komment se (volt ilyen időszakom is). Aki úgy érzi, az úgyis megtalálja hol teheti ezt meg. Moderálás nincs. Annyian nem jönnek, hogy kéne. De ez rendben is van. Rétegblog vagyunk vagy mi. A lényeg, hogy aki idejön a kérdésével választ kapjon rá. Meg megtudjon valamit bwról, vagy többet, hitelesebbet, mint ami a fejébe van lelakatolva.

És ezért is volt öröm látni azt, hogy néha-néha címlapon vagy postr főoldalon landoltunk. Amiért köszönet is innen mr. origonak. Szerencsére még a trollok is elvannak, nem jöttek erőt zavarni.

Szóval voálá verdikt.

Elég sok minden úgy alakult, ahogy azt terveztem. Írtam feljebb, hogy maradtak bőven ideák bennem mit lehetne még és merre. Új rovatokkal számolni kell mindenképp meg sok más meglepetéssel is. És úgy igazából nem mondtam, de konkrétan imádom, lubickolok ebben a szabad szerepkörben, hogy olyanról seringelek kontentot, amiről más nem. Hiszen a szomszéd fiúnak is van adidasa, de ő persze nem vezet naplót bwról. Fuckyeah nekem, hogy azért jól csinálom. Mert megérdemlem. A jövőre nézve azért sokat nem ígérek, csak azt, amit eddig. A többi pedig már ajándék lesz, lenne.

Végezetül meg, kipofoztam az oldaldobozt. HBD.