calacitra

Komolyan úgy érzem magam, mint akit ott hagytak faképnél az oltárnál. Pedig még nem is hagytak. Csak gondolom, hogy ilyen lehet. Persze az sokkal alázosabb, és töményebb, és nem is akarom megtapasztalni. Elég volt nekem egyelőre ez a Lungi Dance. Mert hiába van meg a szerelem, kimondott szerelmem Honey Singh felé (vagy bírom SRK munkásságát és buráját), mert ez nagyon nem yo-yo. Egyedül maradtam, és akkor lehetek megint én a rossz, a kritikus, akinek semmi nem tetszik. 

Az egész mindenség még hónapokra vezethető vissza, amikor olvastam, hogy a Chennai Express zenei összeséhez dolgozik hozzá még egy dallal a népszerű rapper. És mondani se kell, azóta vártam izgatottan, hogy mi sül ki belőle. Pláne úgy, hogy pont ez a két ember összeáll, és mögöttük még ott a Vishal-Shekhar is. Aztán megjelent a soundtrack, amin hűlt helye volt ennek. Semmi jel nem utalt arra, hogy ebből mégis lett valami. Még néhány site le is hozta, hogy akkor wtf?

Végül mégis csak elkészült. A hír igaz volt. Pár héttel az ost után rakták ki. Egyfajta Rajnikant himnusz, meg tisztelgés, a munkássága, és ő előtt. Ami szép és jó. De ez engem hol és minek érdekel? Whatever. Ezért kár volt.

Azt hiszem úgy jártunk legjobban, hogy a filmzenei korongról ez lemaradt, és nem kapott helyet. Megmaradt ilyen promó zene. Annak oké, de ha valami többet reméltek annál, hogy ez most hype, és felkapott lesz, és mint a vírus terjed a szét neten, akkor eléggé benézték. Mert értem én, addig rendben van, hogy a déliség az új desiség, de mégis ebben pont a déliek menők, ők maguk, hiába is szenvedi túl ezt bw.

Verdikt. Nem kukába való. De majdnem.    

Nincs mese, ennek külön poszt dukál na. Nem minden nap történik ilyen. Az előbb már kidumáltam, de még egyszer leírom lassan, tagoltan, érthetően, hogy mindenki felfogja meg, hogy én is elhiggyem van ilyen. Based on true story. Shah Rukh Khan és Salman Khan kezet fogtak, megöltelték egymást, és még közös kép (a harmadik pali, valami házigazda, nem számít) is készült róluk. Meg videó erről. Fúha, igazi howtomakeit cucc. Hallom, ahogy kattog a számláló, a látogatottsági számok csak úgy mennek fel fel és fel.

Update: tehát, ahogy az kiderül ebből, Salman volt a jó zsaru, Srk a rossz. Salman fanok örülhetnek, Srknál meg jobb ha összehúzzák most magukat nagyon picire, mert királyuk most nagyon nem volt király. Persze senki se tudja mikor, miért, és ki kezdte ezt a harcot, a nagy riválizalást kettejük között, de azért ebből a körből most Salman jött ki győztesen és jobban. Mégis odanyúlt és kezet nyújtott, miközbe Shahrukh csak tömte magát. De azért ez így volt kerek. A taps azonban taps. Mutatja, hogy mekkora jelentősége volt ennek a kézfogásnak, ölelésnek, kontaktnak. Magyarul kis lépés nekünk, nagy lépés nekik, az indiaiaknak, a Khanoknak. 

Azért azt is vicces nézni, hogy miután lementek ezek a tiszteletkörök, ami mégis a házigazdának szólt, utána megint a másik levegőnek nézése következett. Egyik ide másik odafordult. De hát mondottam, ettől a kis szépséghibától eltekintve ez egy pirosnagybetűs ünnepnap lesz a bw filmtörténelem könyvekbe. Talán még film is készül róla... 

Ti is látjátok, amit én? Vagy csak én? Nem vagyok szemüveges (még, majd ha igen a blogot fogom okolni meg bwot), de lehet holnap benevezek egy vizsgálatra. Mert a petrezsemgyökér 189, az eperbor 1090, de Shah Rukh Khant és Salman Khant egy tető alatt látni, egymás társaságában az a MEGFIZETHETETLEN.  

De ez semmi, mert az a breaking news, hogy beszélgettek is, meg megölelték egymást, meg beszélgettek meg megint megölelték egymást. Ez már túl sok a jóból. Szumma: érdemes volt felkelni. 

Bár barátok, puszipajtások aligha lettek hirtelen. Inkább csak Baba Siddiques Iftaar partyját nem akarták elrontani. Ettől még szép jelenet volt ez (a kamerának szólt) ellenségek közt.

Ha már itt vagyunk, azt az egyet nagyon remélem, hogy iksz év után film készül majd az Srk-Salman afférból is.

Meg megnézném most pár fan fejét, aki állandóan oltja a másikat, a másikét, hogy what the fuck. Mire lehet ilyenkor gondolni? Csak pár tipp a végére. Yolonapot tartottak? Vagy bakancslistát készítettek? Esetleg öregszenek, és ez már annak a jele? Az biztos, őszinteségi rohaumuk nem volt, mert akkor mást tettek volna, nem ezt, ami lett végül belőle.   

U.i.: ez a nap is jól kezdődik. Ez a hét is jól végződik.  

Irány a minőségi kontent adagolás.

Miközben Shah Rukh Khan egy shahrukhkhanosat eresztett el az említett helyen. Amúgy a fene se érti miért nem védette már le ezt a mozdulatot, hogy ez az ő véd és stílusjegye legyen, mert erről lehet csak igazán megismerni.

Ami meg bw-ot illeti, picit uborkaszezonját tölti. Ilyenkor az a hír, hogy nincs hír. Vagy ha van is, az nem érdekes, vállalható, és posztgyanús. De szerencsére a calacitra ebben segít, hogy csak a legjobbat hozza ki belőle. Meg belőled. Meg belőlem. 

Kezdjük.     

Shah Rukh Khan megmondja. És ha valaki, na ő aztán csak tudja mitől. Érdemes is hallgatni rá, releváns a témában. A színész a Chennai Expresst hozza most alapul, meg öt tippet ad mellé jótanácsba, hogy jegyezzük fel, mert az még jól jöhet bármikor.

Ezt kihagyni, nononono. Én gyorsan vettem is egy üres lapot, és megfogadom valamennyit, amennyi(re) csak tőlem telik. És amennyire komolyan lehet venni egyáltalán ezt a hét percet. Mert alapjáraton fun az egész, konstans dobáltam tőle a szmájlikat.

Még ilyen ígykészültnek is simán megteszi, sok behind the szkéna van benne.

Az Srk-Dee jodi meg félelmetes, hogy milyen jól mutat. Akár on, akár offscreen. Pont ma olvastam egy cikket ezzel kapcsolatosan, ahol az volt a főfőfőkérdés, hogy vajon megismétlődik az a fajta medzsik, ami az Om Shant Om-ban megvolt közöttük, és amiért annyira lehet szeretni azt a mozit. Háát, nehéz ügy. Csak remélni tudom, hogy igen lesz a válasz, és a Chennai Express velük, miattuk (is) fog örökzöld lenni, és hasonló magasságokat elérni, mint azt az OSO teszi, és tette a mai napig.

A legjobb jelenet: 5:09. Nekem ez azóta se sikerül. Pedig baromira menő.