calacitra

Maga az item song intézmény azért nem lesz kihaló műfaj mégse. Hiába van most lejtmenetben, és nyaldossa a sárga földet sokszor a bűnrossz tételeivel, csak nem hagyja magát. És talán jól is teszi (vagy nem). Az meg főként a javára válhat és mellette szólhat, hogy legalább próbálják ezt az intézményt más színben feltűntetni, ha már a múlthoz képest a modern bw filmkészítésben nem állja meg a helyét. Gondolok itt a minőségre, és nem a mennyiségre vagy a szerepére, hiszen az megkérdőjelezhetetlen.

Szóval nem fél változni, azt változtatni. Ha másképp nem megy végleg, akkor az item lédiket cseréli, hoz bele új arcokat, más koreográfusokat vesz elő bw, akiknek még korábban nem volt ilyen tapasztalata, ahogy a színésznőkre is igaz. Na nem azokra, akiket iksz kilométerről, valahonnan külföldről bogarásznak ide, mert annak semmi értelme, jóllehet reklámnak igen csak vonzó lehet a nézők szemében, nem vitatjuk el. Ám az ilyen esetekből, már amihez sajnos volt szerencsénk azt mutatják, hogy nagyobb a füstje mint a lángja. Elenyésző sikerről beszélhetünk csak inkább.

Ergó made in home. Maradjunk családban, otthon. Hiszen jelöltekből nincs hiány bwban se. Akik szeretnének, megálmodták, és a sokadik Priyanka itemezés helyett nekik is adjuk a stafétabotot, mert egy esélyt mindenki megérdemel. A tavalyi Jacqueline Fernandez féle Jaddo Ki Jhappi kiváló példá erre, aki aztán mindenkin túl is tett annak rendje szerint. És csak reménykedünk, hogy idén ez Prachi Desai lesz. Aki az Ek Villainban lesz látható ilyenfajta szerepkörben, először színészi pályafutása során. Mohit Suri rágondolt, ő meg hát nem habozott.

Azt is tudjuk már, hogy az item song címe Awari lesz. És nem kimondottan az a konvencionális n+1 lesz a libasorban, hanem egy pakisztáni rock zenekar, a (z Adnan Dhuul és Rabbi Ahmed alkotta) Soch adja majd a talpalávalót hozzá. A vokált Momina Mustehsannak köszönhetjük, és Mumbaiban veszik (vették?) fel tokkal-vonóval, amit rövid dőn belül (lásd két hét) bárki szemügyre vehet, ha akar. Buddha Bar-style és hasonlók. fingers crossed. Mert a remény az utolsó szalmaszál. 

Iulia Vantur maga se tudja mit keres itt. Mi sem tudjuk. De segítünk kideríteni, hogy jobban képben legyünk, tisztázzuk a helyzetet, és lássunk világosan, napfényesebben ebben a ködúr által uralt ünnepi napokban. Addig is Áu áu. Vagy valami ilyesmi. 

A román tévés és színésznő bwba szóló csak oda tartó egyirányú jegyét (mert a visszaútat már az item song fedezte) nem másnak köszönheti, köszönhetjük, mint Salman Khannak. Akivel annyira jobban vannak, hogy azt el sem lehet mondani. Hol együtt, hol külön. De ha másra nem is jó az ilyen fajta kapcsolat, legalább egy item girl szereplésre futotta, már ha ez volt valaha is a top álmai között Vanturnak. Ha igen, akkor éljen neki.

Mert másban aligha lesz öröme. És most nem azzal van a gond, hogy Salman nője. Vagy hogy fehér. Vagy hogy Salman nője és fehér. Bár ez utóbbi elég sok indiainak nem tetszik. Jóllehet hozzászokhattak volna igazán, mert már minden évre akad egy #ffffff item girl feltűnés. Hanem az az egészben bibi, hogy ez nem lett jó. Tőle. Leginkább tőle. Mert az a faramuci képlet állt elő, hogy a dal még csak-csak elmegy szódával, tapad és ilyesmi.

Szóval a hajó rajta úszott el. És még igazán szexinek se mondanám a csomagolást. Mármint ami a dalbetétet illeti. Vanturról mindenki döntse el maga, amit. Abba nem folyunk bele. A koreo se adja. Bakwas. Kár volt érte. Meg érte. Ha értitek. 

Ha másra nem is, arra jó volt ez az év, hogy belássuk, az item number intézménye megrekedt már egy ponton, és válságát éli. Tavaly is célozgattunk rá, de ami idén volt, az még legmerészebbnél is sötétebb álmainkat is felülmúlta.

Persze haldoklásról szó sincs, nem is lehet, mert amíg van bw film, addig van ez is. El nem fog tűnni - a vásznakról, nem is kell. Meg amúgyis szépen fizet. Aki item girlnek áll, adja a fejét, az jól tudja miért teszi.

És az is lehet, sőt biztos, hogy csak mi innen a tescos fotelből látjuk ennyire magyarosan a tételek helyzetét, pillanatnyi állapotát. Ahogy állóvízben süppednek, és csak nem kavarja, zavarja fel azokat senki. Meg gondolom az indiai aktív közönségnek ez is megteszi. Hát még a férfiaknak.

Jó is nekik és annak, aki ugyancsak élvezi Priyanka 63271. unalmas tételét, vagy Sunny Leone amatőr (khm) tánciskolás mutatványát és harcát a koreo elemekkel. Viszont nem minden item number arany, amiben egy szép színésznő, esetleg pornósztár vendégeskedik. Annál több kell.

Patent helyszín, még patentebb koreográfia, annál is patentebb zene. És ha ezek mind-mind-mind együtt vannak, egy nagy egészt alkotnak, az élen a lédivel, aki elrabolja a showt, meg elvonja a figyelmet az item number gyengeségeiről (tökéletes nincs?!), akkor mondhatjuk el, hogy totálisan megérte minden rúpiáját, belefektetni.

Máskülönben a fene vitte el. És el is vitte, sajnos. Mert idén minden ötödiket lehetett úgy istenesen élvezni, és értékelni, azért, amiért elkészült valójában. Hiszen vagy a lédibe volt a hiba, vagy a dallam nem tapadt, vagy a koreo volt átgondolatlan, vagy pedig a helyszín nem adta, magát, át.

De még ennél is borzasztóbb volt az, amikor egyik se tudott annyira kiemelkedni, a másik fölé nőni - jó értelemben véve, hogy azért lett volna indokolt a puszta létezése, meg újranézése, és filmben való nem elpörgetése, mintha ott se lenne.

Még szerencse, hogy voltak, akik áldoztak rá, pénzt, energiát, időt, kreativítást (ez fontos), vagy éppen csak kijött nekik a lépés, és most úgy beszélhetünk róluk, mint követendő példákról - a többieknek, és mint a legjobbakról 2013-ban. Hát sziasztok.

Miattuk, csak értük, csak nekik.

Priyanka Chopra-item number először, Priyanka Chopra-item number másodszor, Priyanka Chopra-item number harmadszor.

De a kezek hol vannak? Ja, hogy senkinek se kell? Érthető.

Pedig most mintha tényleg jobb lenne (haha), minden eddiginél jobb, de ha már Sanjay Leela Bhansali se tud többet kihozni belőle, akkor az a vég. Meg egy jel neki [PeeCeenek], hogy a legcélszerűbb, legokosabb megoldás az lenne, ha most egy ideig takarékra meg parkolópályára tenné a tételezést. Azt hiszem, mindenki örülne neki kicsit-nagyon. Mert táncolhat klubban, vagy táncolhat mujrát, vagy Duna menti csárdást felőlem, valahogy úgy se sül/ne el királyosan. Lehet, talán el van átkozva, így hiába teszi bele a kezét-lábát egy item songba, az már kudarcra van ítélve, megwoodozták ilyesmi. 

Vagy, vagy a másik opció, hogy nincs szerencséje, a csillagok állása nem kedvez neki ebben. És az a vicc, hogy ez még sanszos is lehet, hiszen valahogy se ő, se a koreo, se a dal, se a betét külön-külön-külön-külön nem érdemel említést, most se, ahogy a korábbiaknál se. Magyarul, ha szétbontom darabjaira a tételeket, akkor se igazán találni értékelhetőt bennük, hogy ezért vagy azért megérte leforgatni, megcsinálni, croret kiadni rá. Az meg hogy Priyanka szép, tudjuk, látjuk, - legfeljebb a szomszéd gyerek nem ismeri be, mert ő lát jobbat sec perc alatt ugye-, már nem oszt vagy szoroz a dolgok állásán, mert legalább annyira harmatos, ködös, mint az októberi reggelek. Kudarcos, és égő is kezd lenni, de ha befejezi még most, akkor nem szóltam. Ettől eltekintve, azért a filmben nem fogjunk elkapcsolni, áttekerni rajta, viszont élvezni élvezni se fogjuk, megszakítás lesz a javából.  

Egyre biztosabbá kezd válni, hogy a Vishal-Shekarék seggmazochisták lehetnek, és nagyon oda vannak érte, a sajátjukért, mindenkiért, mindketten. Másként, máskülönben, hogy fordulhatna elő rövid időn belül + meg egy korongon két olyan filmzene, ami refrénjében foglalkozik ilyen-olyan fordításban ezzel a testrésszel.

Ettől még persze, a Dhat Teri Ki is van akkor guilty pleasure, ahogy a Tooh is volt. Imádnivalóak, szerethetőek, fülbarátak, és tényleg lassan nehéz lesz választani majd egyet, egy évzenét a GTPM albumról. De oké, nem panaszkodom, inkább örülni kell, hogy az év végére is maradt legalább bennük muníció, és előhúzták a cilinderükből, hogy van itt még. Lett is. Igazuk van.

Bár ha valaki látta Punit Malhotra előző filmjét Imran Khannal, aki itt is szerepel, akkor neki biztosan nem kell bemutatni a mostanit se, mert igazából az IHLS címzene után ez dejavu. Nem olyan pepitában érzés az egész, meg unalmas, lerágott, hogy megint egy ilyen nesztek, hanem tök király, élvezni minden egyes másodpercét.

Esha Gupta lett ennek a dalbetétnek a sztárvendége. Talán item girlként is felvezethetnénk, így is írtunk róla korábban, de valamiért cameosabb az érzés, mint az előbbi. Nyilván Indiában ezt másként látják (Salman Khantól csak ezt látni, ő meg a nő felállásban), és igaz, ami igaz, annak készült, item numbernek, ami meg úgy jó ahogy van. Nem klasszikus, hagyományosos, amiért sokszor a szívem fáj, szemem sír utána, hanem táncparkettről induló meg oda való dalocska, de hát ez a műfaj is változik. Az én véleményem meg csak akkor, ha azt látom-hallom, hogy megérte ilyet (stílust, stb) csinálni.

És itt, ezt megérte, nagyon. Dalügyileg már körberajongtam, igen tapad, de Esha Gupta is sokkal szexisebb, mint Priyanka Chopra három item szereplése együtt. Pedig azokkal nagyobb volt a mellény, meg a hype is. Aztán mi lett vége! Az, pontosan, hogy a háromból vissza nem sírunk egyet se, míg a Dhat Teri Ki éppen ellenkezőleg hallgattatja magát, és úgy nézhető, hogy egy nagyon jól megkoreografált csomag. Amiben lehet, hogy Imran és Esha kémiája soha nem látott még kémiát, szembeszökően, viszont ezt is simán elbírja a dalbetét, mert néha még ez sem tud homokszem lenni a gépezetben, annyira magason van a léc.

Nem hiszitek el, mi. No tessék.

Én meg ha kérhetném, akkor Imran-Kareena filmeket minden évbre, évnek, évben, ha már ilyen jó dalokat kapnak mindig a szkript mellé, a seggük alá.