calacitra

Percek óta azon gondolkodom (megint), hogy mikor volt utoljára igazán jó item number az évben. Volt persze, de marha régen. Tényleg alig emlékszem rá. De, de nem azért, mert nem lehet, hanem a sok kacat miatt, akik annyira vállalhatatlanok, hogy a vállalhatóknak tesznek ezzel keresztbe. A mennyiség pedig ebben a műfajban nem egyenlő a minőséggel. Nagyon nem.

A mostani IN a Maximum c. filmhez készült, a fő lány pedig az a Hazel Keech, a brit modellből lett dél-indiai színésznő, akit Salman Khan fedezett fel, hozott el bwba. A Bodyguardba élete első bw szerepét is megkapta a Khannak köszönhetően, mostanra pedig már azt is elmondhatja, magáról, hogy saját IN-e van. Az más kérdés, hogy erre büszke, és lehet egyáltalán büszkének lenni, látva alant a még nem végleges, csak promót a tételből?...

Fejvakarás. Annyira azért nem rossz. Közhely, de taliztunk már ennél olcsóbbal is ez eddiglen. Azonban egy valami levakarhatatlan lesz róla, hogy az eredetit, ami a telugu Aarya címűben volt látható és hallható nem tudja még megközelíteni sem. Mondom, a látottakban is mögötte jár (ezmiez már bw?), míg a hindire való fordításban is elveszik valami. Sokkal jobban szól telugun. Csalódás ahhoz képest. Sőt be kell vallanom: azt többször is visszajátszottam, míg ezt nem. Be is embedeltem gyors' az oridzsinált legalá, hogy lássuk a különbséget. 

Ami még a hindi verzió ellen szól, hogy ha teszem azt, most eltekintek az eredetitől, mert régen volt, mert más világ, mert iksz és ipszilon, egyszerűen akkor is kevés még bw viszonylatban is. Az év végi top10-hez ez egyelőre kevés lesz (várjuk azért meg a teljes hosszút meg a filmet), hiába is twistel oly annyira Hazel Keech, ahogy csak bírja. Szép és a tánca is elfogadható, de itt kérem a koreográfiában lett minden elszúrva, ő arról meg nem tehet ugye. Azért a filmben nem fogok továbbpörgetni, ha majd jön. És ez már nem kis dolog, látva a korábbiakat, ahol ilyet is mondtam.    

- és akkor itt a királyságos eredeti, ha már egekig magasztaltam.

Minden amit tudni kell róla, azt tudni lehet. Ezt a plusz kört újra nem teszem meg. Helyette inkább nézem és nézem és nézem ezt a Mala Jau De-t, hátha valami okosat képes leszek róla most seringelni idetovább. De annyira nem jön össze. Tehát akkor rossz? Vagy ez pont azt jelenti, hogy jó? Na ugorgyunk.

Tények. Vidya Balan első item number szerepléséhez (mindezt a Ferrari Ki Sawaariban teszi) képest egyáltalán nem rossz. Nem is okozott csalódást. Bár ahogy az utóbbi időben a filmjeit válogatja, és ahogy az azokban szerepel ez volt a minimum, hogy így és ilyen jól teljesítsen most is, ebben a tételben. Még ducin is. Mert emiatt pl rengeteg kommentet kap, hogy mert a szári eltakarja, vagy csak próbálja, mégis látszik az, aminek nem kéne. És tényleg. Én elsőre azonban észre se vettem nagyon, khm. Az lehet a baj, hogy valahol hozzászokott a szemünk már a csudaszép item lédikhez, pedig az nem minden. 

Szóval, Vidya még ducin is olyat táncol, amit más (te, én) soha-se. És ez a lényeg. Az más kérdés, hogy az  item numbertól elvárható szexiség az itt leredukálódik nagyonnagyon alacsonyra. De dobjuk a témát. Jöjjön a zene. Ami csak meg-meg-megfog sokadik hallgatás után. Annyira nem, hogy az item number nélkül is beépüljön a hétköznapok zenelejátszójába, nono, de ezzel itt, ezt látva bármikor visszatekerős tud lenni.

Verdikt. Az igazat megvallva, elsőre nem igazán mondatta azt velem a Mala Jau De, hogy gyere vissza és nézz meg újra. Azonban később mégis valamiért megtettem vele. Ez pedig jó döntés volt. Tetszikelem, nem tagadom. Szerelem viszont nem lesz belőle.    

Egyenesen a Shanghaiból. Ami azért picit meglepett, mert nem nagyon készültem rá, hogy lesz benne egyáltalán item song. De végülis, a jelek szerint lett. Gondolom a producerek rászóltak a rendezőre, Dibakar Banerjeere, hogy ez kell-nagyon kell, mert trendi, meg különben is a pénz a pénz az pénz. És ebből kiindulva elképzelték, hogy hány de mennyi ember fog majd csak Scarlett Mellish Wilson miatt beülni a Shanghaira. Hmm, sokan, mint égen a csillag, szóval ennyi és meg is csinálták.

Kinek van még kérdése? Ja, hogy az item lédiről még nem hallottunk eddig soha széles bwban? Na az nem véletlen, hiszen angol importról van szó az ő esetében (is). Valami ilyesmivel (recepttel) próbálkozott legutóbb a Department, csak az konkrétan szarul sült el. Itt egy fokkal azért ez fogyaszthatóbb lett.

Magáról Scarlettről annyit sikerült megtudni, hogy modellke (ki hitte volna na) az árva, és szerepelt különböző minőségi reklámokban, mint pl Saif Ali Khan oldalán is, a meg nem mondom hirtelen melyikben, de abban és egyben. Dibakar egy interjújában beszélt is róla, hogy valaki ajánlotta a számára őt (mit is mondtam, háhá), és nem is tudta, hogy ilyen és milyen jól táncol. Mert a külföldről érkezők általában nehezen veszik az akadályokat a desi táncok során, túl merevek ehhez a műfajhoz. Viszont Scarlett erre született.

Azért túlzás ez, kedves Dibakar. Tessék csak visszanézni, vannak szép számmal itt is megmosolyogtató kifacsart, el nem talált mozdulatok. De mondom, a Departmenesnél, aminek még a címe se maradt meg, mert annyira ..., izé annál jobb. Az item lédi, a zene, a koreográfia minden fényévekkel előzi azt. Bw viszonylatban pedig, cöh. Láttunk ennél jobbat, sokat. Kezdésnek nem rossz. Nyilván kihagyható lett volna. Ahogy a vid megnézése sem tartozik a kötelező programok közé. Csak akkor, ha nagyonnagyon de tényleg. 

Prakash Jha Chakravyuh mozijában az említett színészek egy item number erejéig, kedvéért felveszik tánccipőt és meg se állnak a parkettig. Némi túlzás ez, azért, azok után, hogy Abhay Deol az elején látva a koreográfus Ganesh Acharya megálmodott mozdulatait nagyon megdöbbent és inkább menekülőre vette a figurát. Miközben azt hajtogatta, ezt ő nem tudja így megcsinálni. A dal tetszett neki szó se róla, de a tánc, a tánc, a tánc az nem az ő világa. Ismerős.

Végül aztán a történet úgy folytatódott, hogy Prakash-Ganesh-Arjun közösen meggyőzték, ott a helye és képes rá. Erre belement, de azzal a feltétellel, hogy baromi sokat gyakorol rá előre, mert különben nem, és viszlát. A hírek szerint kemény 10 napig tanulta* a színész a lépéseket, mozdulatokat, miután már álmából felkeltve is el tudta volna danszolni az ágyán. Ekkor mondta azt, irány a parkett, le veled. Prakash megkönnyebbült, felsóhajtott a felvétel végeztével, és most már nyugodtan mesélheti azt, hogy mennyire vagány lesz majd. Előre félünk, ja. 

*Csak viszonyításképpen, ugyanennek a koreográfiának az elsajátítása Arjunnak két, egészen két napjába tellett. Poor Abhay.       

A tipikus esete ez annak, amikor egy dal az item number-rel együtt (azt látva) tud igazán jól szólni, és érvényesülni. Prabhu Devaek meg is tettek mindent ezért. Délről importálták az item lédiket, többek között Mumaith Khant és Shakti Mohant. Akik teljesen ismeretlenek egy sokat látott bw néző számára, de mint ahogy írják pont ettől lesz különleges, egyedi ez az item song, mert nem a szokásos hírességeket-modelleket kell nézni benne, hanem őket. És nézzük is, már vissza sokadszorra. Nagyon indiai. Nagyon ott van.