calacitra

Olyan sok minden történt már ebben az évben. De várjunk csak, nem minden. Mert hogy ne hiányozna belőle egy jó kis Emraan Hashmi film? Amiben Emraan Hashmi Emraan Hashmit alakítja. És miért írom le ennyiszer a nevét. Mert ez az ő filmje lesz, amiből volt már egy pár. #soboring

Ha úgy tetszik, a Raja Natwarlal az új Jannat, vagy annak folytatása, a harmadik része. Persze ez nincs kimondva, és nem igaz, attól még a rendező ugyanaz, és a történet se külüncebb annál. Nézzük csak. Nagy álmokat kergető conman, meg szerelem, meg bosszú, meg trükkök, meg fordulatok, meg egy Humaima Malik, aki ki is? #márérdekel

Bemutató augusztus 29-én. Paresh Rawallal még a főszerepben, aki azért az utóbbi években nagyon elővette magát. És nem miatta, de miatta is azért only dvd nézőbarátom lesz a Raha Natwarlal.

Ami az elmondottakhoz képest csattanó lehet, és nehéz is megfogalmazni a miértet, de ehhez talán Emraan Hashminak kell lenni, és az ő filmjeit látni, hogy megértsük, mi is késztet arra, hogy a következőt a sorban se hagyjuk ki tőle. A zenék még várósak, de ott leszek, amikor visszatér. 

Dobjátok el azt, ami a kezetekben van, meg felejtsétek el, hogy nem tudtok táncolni, hiszen India első igazán bboy filmje kerül bemutatásra Saahil Prem rendezésében augusztus 22-én. Pont olyan, amilyen még nem volt. Csak legfeljebb láttunk már a határon túl nem egy párat belőle.

Na igen az ABCD, mondjátok, de hát az is más kategória, itt welcome to sheffield van.

 Ez meg a MAD. 

Ahol és amiben az NRI csak azért is megmutatja, hogy indiai létére van köze ehhez a dansz témához, ha már erre született szerinte. A körítés adott, a zenék még kiemelhetik a közösből, bár annyit meg nem látok benne, hogy akármelyik bw filmnél ez jobban kiállná a próbát.

Amikor az indiaiak rácsodálkoznak, hogy az indiai rendezők konstans ugyanazokat az indiai filmeket gyártják, az olyan, mint amikor Norbiék először mentek a Szigetre.

Pedig ha valakiről, akkor Rohit Shettyről egészen tudvalevő, hogy hű bw-hoz, talán élete végégig is, és egy emberként áll ki a masala műfaj mellett, csinálja azt 30 és a halál között, ahogy más senki. Jó, talán az akció zúzás az több képkockával felérő a filmjeiben, de akármennyire se szeretem, valamilyen szinten megsüvegelendő, hogy kiszolgálja az aktív közönségnek abbéli szeletét, aki még mindig erre vágyik, és nem unta meg ezt a banánt ennyi év és idő után. Úgy is, hogy azért forgatókönyvügyileg sokszor nem kell messze mennie (a Singham is deles remake), és azért

 a profit a profit az profit, 

tehát a pénzről is szól ez sequel filmművészet.

A Singham 2 meg sok bw folytatással ellentétben tényleg folytatásosabb lesz, amihez nyugaton is hozzá van szokva már a szemünk. Egy szereplő cserén kívül minden a régi marad. Sztori detto, főhős főhős, ellenből se lesz hiány. A trailer meg majdnem olyan volt, mint a Talaashé, nem hiába a Reliance brand. És bár olyan messze van tőle még így is, mint ide India, de azért egy egészen jól sikerült előzetesről beszélünk most. Amire még én is kénytelen voltam azt mondani, hogy vállalható, kábé azok után, hogy az első részt valahol befejeztem féltávnál, mert nem nagyon dereng belőle semmi. Ez meg elkapott.

A főszereplők? Ajav Devgn továbbra is tud mérgesen nézni és beszélni, Kareena Kapoor meg talán nem csak ott lesz a moziban, mint én szoktam, annál többet ad majd szerepéből adódóan is.

Az akciójelenetek pedig csak azért születtek, hogy azokat szét lehessen gifelni meg mémelni az interneten. Vagyis remélem lesz belőlük néhány innovatív féle, amit pont nem egy másik filmből ruháztak át ide.

Amúgy Ajay tényleg nem a kedvencem, de egy hónap múlva jó időben akár még meg is fontolnám, hogy jól szemügyre vegyem magamnak egy mozijegy kíséretében. A zenék még jöhetnek.         

"I don't want to die."

Lenni vagy nem lenni?

Én lennék. Ott a moziban, amikor bemutatják Vishal Bhardwaj legújabb filmjét októberben. Ami nem más lesz ugye, mint Shakespeare Hamletjének az adaptációja. Szóval, aki eddig nem tudta elképzelni, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen, ha pont bw dolgozná fel, akkor itt van. Miközben nem ez az első eset, korábban is előfordult már, csak Vishallal hasonló, hogy merített, s a főforrások pl. a könyvek voltak. 

A Maqbool és az Omkara rendezője tehát megint különcöt játszik. Nem meglepetés, de ezért szeretjük. Ahogy eltér a szokástól, és még mindig valami másban töri a fejét. Kevésbé fűszeresen, annál művésziebben. Ami azért még mindig hiánycikk bwban, akármennyire is akadnak már lelkes kollégái, akik ugyanúgy kiveszik már a részüket abból, hogy legyen miért beszélni még ma is párhuzamos filmművészetről Indiában. De ő azért más ligában játszik. Erre a tanú a Haider zseni előzetese is.

Ami olyan, hogy meglátod, és utána egész nap ordíbálni van kedved, és nem tudsz betelni vele. Másrészt pedig rohadtul meghozza a kedvedet az olvasáshoz is. És akarod magadnak az eredeti művet, ez pedig nagy bók a Haiderre nézve. Ami a tavalyi Romeo és Júliás Ram Leela sorstársa lehet. Csak nem színesen, agyontáncolva, hanem a fehért is fehérrel kimaxolva, fakón, amolyan poroszosan.

Mindamellett blockbuster aligha lesz belőle. Hiszen nem egy könnyen befogható és (elsősorban az indiaiak számára) élvezhető darabot ígér nekünk Vishal - és csapata. Bár erről éppen nem ő tehet, haha. Apropo csapata:

 Shahid is back. 

Mondottam volt: ráférne már egy jó film, egy jó alakítás. Valami, amivel újra megmutatná magát. És ha evvel nem, akkor mi mással. Shraddha meg ott van, de ez a film tényleg nem róla fog szólni. Legalább is sokat dob a neve, és ígéret, de mint Shahid filmként próbálják meg a köztudatba eladogatni, akkor is, ha a renomé már kissé megtépázott lett. De kell neki ez, mint egy falat kenyér.

A dalok meg még kérdés. Lenni lesz, ebben biztos vagyok. Vishalra bízzunk magunkat. Aztán meglássuk. 

Must-see.