Lenni vagy nem lenni?

Én lennék. Ott a moziban, amikor bemutatják Vishal Bhardwaj legújabb filmjét októberben. Ami nem más lesz ugye, mint Shakespeare Hamletjének az adaptációja. Szóval, aki eddig nem tudta elképzelni, hogy hogyan is nézne ki egy ilyen, ha pont bw dolgozná fel, akkor itt van. Miközben nem ez az első eset, korábban is előfordult már, csak Vishallal hasonló, hogy merített, s a főforrások pl. a könyvek voltak. 

A Maqbool és az Omkara rendezője tehát megint különcöt játszik. Nem meglepetés, de ezért szeretjük. Ahogy eltér a szokástól, és még mindig valami másban töri a fejét. Kevésbé fűszeresen, annál művésziebben. Ami azért még mindig hiánycikk bwban, akármennyire is akadnak már lelkes kollégái, akik ugyanúgy kiveszik már a részüket abból, hogy legyen miért beszélni még ma is párhuzamos filmművészetről Indiában. De ő azért más ligában játszik. Erre a tanú a Haider zseni előzetese is.

Ami olyan, hogy meglátod, és utána egész nap ordíbálni van kedved, és nem tudsz betelni vele. Másrészt pedig rohadtul meghozza a kedvedet az olvasáshoz is. És akarod magadnak az eredeti művet, ez pedig nagy bók a Haiderre nézve. Ami a tavalyi Romeo és Júliás Ram Leela sorstársa lehet. Csak nem színesen, agyontáncolva, hanem a fehért is fehérrel kimaxolva, fakón, amolyan poroszosan.

Mindamellett blockbuster aligha lesz belőle. Hiszen nem egy könnyen befogható és (elsősorban az indiaiak számára) élvezhető darabot ígér nekünk Vishal - és csapata. Bár erről éppen nem ő tehet, haha. Apropo csapata:

 Shahid is back. 

Mondottam volt: ráférne már egy jó film, egy jó alakítás. Valami, amivel újra megmutatná magát. És ha evvel nem, akkor mi mással. Shraddha meg ott van, de ez a film tényleg nem róla fog szólni. Legalább is sokat dob a neve, és ígéret, de mint Shahid filmként próbálják meg a köztudatba eladogatni, akkor is, ha a renomé már kissé megtépázott lett. De kell neki ez, mint egy falat kenyér.

A dalok meg még kérdés. Lenni lesz, ebben biztos vagyok. Vishalra bízzunk magunkat. Aztán meglássuk. 

Must-see.