calacitra

Abba az örök hibába, amibe a Gunday akarva-akaratlanul belepottyant, a Kill Dillnek már nem kell. Hiszen csak tanult valamit belőle. A trailer szerint tanult is. Mert komolyra venni nem fogja, gondolok itt az igaz történetek belefűzésére, amin elvéreztek korábban már sokan.

Persze ettől még Shaad Ali mozija nagyon egykutya az év eleji bromanceszel, féltestvére lehetne így első előzetes-ránézésre. Még Ranveer Singh is visszatér. Aki bár új játszótársat kap, az oviban is fegyver volt a jele, Ali Zafar személyében, de az ellen (Govinda) és a NŐ is Chopra, csak a másik.

Tudom előre butaság lenne kikiáltani egyiket a másiknak, és fordítva. Meg amúgy is eléggé stílusosnak fest a Kill Dill, néhány jelenet már a pazari magasságokat nyaldossa, és a SEL zene is befigyel a végéhez érve, ami több mint sziporkázó. A párbeszédek is hasítanak, a színek megbabonáznak, miközben nem estem annyira hanyatt tőle.

Viszont előzetesügyileg nagyon odarakták magukat YRF_ék, így bármi benne van, még lehet, az is, hogy moziban kötelezővé érne, amikor eljönne a november közepi premier. 

It's a kill or dill....   

Amikor minden egy film ellen szól, de az mégis ráderőszakolja magát. Hiszen a Jigariyaa tipikus bw film létére már közhelynek, unalmasnak tűnhet, nagy ígéretek nélkül, a meggyőzés legegyszerűbb eszközparkjával. Főleg azoktól, aki a Tanu Weds Manut készítették (nekem nem jött be), ismeretlenebb színészekkel a főbb szerepekben (hero: Harshvardhan Deo? heroine: Cherry Mardia?), meg igaz történet alapján megtervezve. Kész, vigyázz, melódráma relé kiakasztva. 

 Ez lesz a szegények Ram-Leelaja. 

De mégis abban erős, amiben kell, hiszen valahogy a szívhez közel férkőzik. A két perc annyira tisztességesen meg van csinálva, hogy nem lehet belekötni. Míg az egész puritánsága, indiacentrikussága, letisztultsága olyan, ami nagyon hiányzik már bwból. Elvégre mindenhol csak a tupír, a tuningolás megy, és indul, ahol meg nem, ott elveszik a varázslat, ami bw-ot bw-á teszi. Itt meg érzem ezt benne, a faktort, vagy legalábbis az esélyt, hogy lehet belőle egy jó kaliberű, márkájú romantikus film. Akár bé szinten, de szerintem többre is hivatott lenne.

Engem megnyert magának teljesen. Vevő vagyok rá. Szeretném szeretni a végén is majd, nem csak azért, hogy azt mondjam, igazam volt és nem meg mondtam. Bemutató október 10-én, addig meg a dalok is besurranak.

Mondják, az internet jó biznisz. Ezt azok a fiatalok is osztják, akik Mumbaiban ebbe fektetnek aztán bele a Sonali Cable c. moziban. Jelige lehetne, hogy széles sávat mindenkinek. Meg hogy a kis emberek nagyot mernek álmodni. De csak egészen addig, amíg meg nem jelenik, keresztezi az útjukat Anupam Kher. 

Charudutt Acharya rendezésében elkészült film október közepén kezd a vásznon. Komolyabb arcok, húzónevek nélkül. Anupamot leszámítva (meg a soundtrack szezőit). Hiszen Rhea Chakraborty, vagy Ali Fazal még inkább a bé ligában játszik. És egyelőre nem látom azt, hogy ettől a filmtől ez megváltozna. 

Mert igaz, hogy a történet nem bw hétköznapi, ez jó, de a trailer meg az, ez meg nem jó. Ergó elhiszem, hogy van több ennél a Sonali Cable-ben, de hogy ez (a hipotézis) nagy vásznat nem ér egyelőre, meg megannyi rúpiát, az fix. Hajrá tehát dalelőzetesek, rajtuk a sor.

Azon vettem észre magam, hogy úgy tekintek már egy Shah Rukh Khan-i filmelőzetesre, mintha az nem is Shah Rukh Khan-i lenne. Vagy legalábbis hozzá szoktam már egy ideje akaratlanul, hogy szemellenzőt viseljek, mert a színész továbbra is csak keresi régi önmagát. A baj pedig ott kezdődik, hogy ő azt hiszi, ehhez tényleg a múltba kell vissza mennie, csak hogy ezt vegyük alapul. Pedig Farah Khan se tegnap rendezett egy utolsót, simán benne van a kockázat, akkora, amekkora név alapból.  

Korábban írtam is a HNY kapcsán, hogy ha tehetném előre forgatnám az idő kerekét oda, amikor Srk tényleg elkezd nem haveri körökből rendezőt választani, meg csak a pénz után futni. És erre minden esély megvan majd a Fannal, és így tovább. De egyelőre, addig még, ez az év előttünk áll, a Diwali, amikor jól bemutatják ezt a filmet. Ki kell bírni tehát valahogy, aztán az is lehet, hogy még a végén sokkal patentebb lesz, mint amilyenre ez az előzetes (félre)visz. Bár engedjétek meg, hogy most sírjak, legyek szkeptikus ennek láttán. 

Mert ez impotens. Az égvilágon semmit nem tudnának eladni ezzel a három perccel. Még egy fogkefét se komolyan. Nyilván a trailerkészítők a sárosak. És ilyenkor mindig azon agyalok, hogy hát jobban és szebben is meg lehetne ezt varázolni. Erre fel, itt ez a Happy New Year, ami Dubajozik, nem kis színészekkel és rúpiával van megáldva, aztán mégse sehogyse de nem. A csillogás és a villogás persze szépnek szép (szemorgazmus), de a humshakalsi humor már könyökön túli, Deepika is kevés, a mission meg hidegen hagyó (tour de diamond).

Heist film lenne amúgy, a javából. Arra és azért született, de ezt meg megöli a trailer. Hirtelen annyira történetgrandiózus, hogy simán benne van egy 3 óra is majd, de túl lett cifrázva így első blikkre.

Nem akarok és nem is látok bele többet, viszont azt elhiszem, hogy ennyire nem rossz az HNY fekvése. A Vishal-Shekhar zenéi még mentőöv lehet (CE után).

Hogy moziban? Srk-tól ez édeskevés, nem is vagyok benne biztos, hogy premierbe tolnám. Várnék pár napot mit mondanak rá. Szóval igen, idáig jutottunk. Jó lenne, ha a gyémánt a közönség lenne. Azt megtalálni és ellopni, rabul ejteni. Összeségében csalódás.

Előljáróban azért olyan nagyon nem ragadtattuk el magunkat ettől, mint azok, akik szerint ez és idézem: better than kick, de hogy a bonnie és clyde megelevenedik újfent bwban, azzal már netto egyet tudunk érteni.

Navneet Behal filmje a Bunty aur Babli kettőezertizenégyesített kiadása, csak itt Richa Chadda és Nikhil Diweni keresi a bajt direkt. Meg egymást, hogy egy két necesebb (futás, rablás, futás) snitt közé egy kis romantika felüthesse a fejét. AKció vígjáték nesze, nesztek. 

Ami még filmzenékre jó lehet, amúgy rezeg a léc, mert moziban ez szkippelős, és dévédén se én vagyok a célközönsége. Nagy csodának kell történnie ahhoz a filmben és azzal (dalbetét, kritikai zönge), hogy érdekeljen majd mégis ennek ellenére.