calacitra

Most vagy soha Varun! Mert pár kommentelővel szemben igen is megérett erre szvsz, meg tud birkózni egy ilyen szereppel is, a szépfiú és romeo féle alakítások mellett meg után. Annyira nem karakteridegen tőle, hogy ne nézzem ki belőle, nyilván eddig így tényleg nem láttuk.

Az persze fun, hogy elsőre ránézésre többek között nekem is Shahid ugrott be róla a Haider után szabadon. De na, ez nem von le semmit abból, hogy Sriram Raghavan filmének előelőzetese a ghajini méltó utóda is lehet majd akár (revenge és true storyság ötvözete).

Ja és a smile a végén nagyon erős. Tetszikelem.  

Ha nem látod ezt a rövidre vágott egy perces előelőezetest, akkor is van, és szól a film mellé 3 nyomos érv, ami bármit elad a világon így, ilyen névfelvonulással a castjaban. Amúgy a teaser ehhez mérten vs ettől függetlenül is büntet. De miért is kell megnézni? Mert lesz itt:

 1 Ajith Kumar, a színész

 1 Gautham Vasudev Menon, a rendező 

 1 Harris Jayaraj, a zenei maestro

= ENNYIKE. 

És visszatér. A gyereket addig odadobja apucinak, mert a kamera várja. Vagy fordítva. A lényeg, hogy a színésznő a gyes alatt, után is tele volt felkérésekkel, amikből sokszor vacilálni se kellett, hiszen bárki rábólintott volna élből. Ő se tette ezt másként. A minap kettő lett hivatalos ezek közül.  

Az egyik Chalti ka Naam Gaadi remake lesz. Rohit Shetty rendezi, és  SRK pedig a hero az oldalán . Ők lesznek tehát az új Kishore Kumar - Madhubala 2.0. Míg a Devdas is felevenedik a távolban, ha másért nem is, ezért érdemes lesz, volt forgatni visszatérni. 

A másiknak már címe is van. Ae Dil Hai Mushkil. És nem akárki, mint  Karan Johar rendezi majd , akivel először dolgoznak majd együtt. A színészkettős Ranbir és Anushka lesz, nem amolyan szerelmiháromszöges, ahogy azt KJo ígéri, meg tervezi bemutatni 2016 nyarán. A zenéket Pritam hozza össze, a helyszíneket pedig New York, London, Párizs és Delhi adja majd. 

Rensil D’Silva közember-központos, a mai társadalom alapúféle filmjének előzetese első ránézésre úgy tűnik van annyira bátor és merész, hogy használja az egyezményes jelet, amikor csak akarja (ivós játék challenge), de ahol kéne, ott pont nem elég aggreszív, és igazán rendet rakó.

(Jól)Lehet, emiatt érezhetjük életrevalóbbnak, ami jó is, hogy nem száll el, képzel sokat magáról. Csupán kiragad egy csapatnyi fiatalt, akik nem hajolnak el a korrupció tojásai elől, hanem szembemennek, és nevelnek, mindezt mindenki tudtára adva. Persze egészen addig, amíg Sanjay Dutt azt nem mondja most már elég. És ha ő azt mondja, akkor elég is lesz, elhihetjük.

A castban helyet foglal azért egy Emraan, egy Kangana, és egy Randeep is - még SD mellett, ami azért szólhat a vezértéma figyelemfelkeltésére. Meg a rendezőnek is, aki íróként inkább sikeres. De hátha ez a helyzet most megfordul az Unglira való tekintettel, miközben Rensil tartja magát jó szokásához és mondani is akar, szeretne valamit. 

Sikert neki, hogy sikerüljön, bár moziba nem rohannék utána, hiába KJo neve is lebeg a háttérben, vagy Shraddha leitemnumberezik benne, . 

“It’s time to show them the middle finger”

Az én Interstellarom az I lesz. Még akkor is, ha ez az a párhuzam nem állja meg a helyét, hiszen minden szempontból tök különbözőek, de mégis a várási indexük eszméletlen méreteket öltött bennem.

Persze az igazság, hogy az I-t még be se mutatták. Lehet az idén fogják, de akkor ennél körömlerágósabban filmet nem vártam, mint ezt 2014-ben. Ha meg csak jövőre, akkor az év filmjeként kell prognosztizálnom, hisz az Endhiran (idehaza Robot) rendezője: Shankar megint belenyúlt a tutiba, és olyannal áll elő e film személyében, amire bw is csak köpni-nyelni tud elsőre. Lesz itt ugyanis

 Kína, Arnold Shwarzenegger tribute, Ink, Szépség és a Szörnyeteg 

Meg AR Rahman zenéi szólnak, omfg. Jöjjön már.

A következő 10 percre nyúlt ígykészült is leejti az állakat, felhúzza a szemöldököket, elképzelhetetlen mi sül ki majd ebből kollywood szinten. Epicnek hat.