Lehet a nyár a valódi arcát nem is mutatta ki a három hónap alatt, de legalább az összetevők nem hagyták annyiban, és azokon nem múlt egy fabatkányit se, hogy azért az érzés olyan legyen, meg meglegyen alapjáraton, mintha lubickolnánk (lubickoltunk volna) a jó időben all the time.

Hiszen a lemondott napsütés a minekvan szél és eső kollaboráció se tudta háttérbe szorítani azokat az ütemeket, amik szebbé, elviselhetőbbé, élhetőbbé tették a várva várt vakációt, a leállásokat, vagy a nyaralásokat mindközül. 

Az ütemek, viccelsz?

Nemigen. Már-már kipotólták az unalomperceket, egy vödörnyi jeges víz voltak a fej fölött, yolora serkentettek, vagy csak úgy szóltak, ahogy egy nyári slágertől az szokás. Sőt, a 3 hónapnyi garancia se vette el az ember kedvét, se az, hogy túl jól szituáltaknak tetszettek lenni, miközben egyes egyedüli küldetésük abban rejlett, amit aztán sikeresen abszolváltak is.

Mégpedig?

Éjjel-nappali nyitvatartást a fülekhez, álmatlan éjszakákat, esti meséket, reggeli ébresztőket, sok mosolyt, még több légéneklést, annál is több táncmozdulatot senki szeme láttára. Ha másért nem is, na ezért megérte ezt a nyarat megrendezni. Meg, hogy elfogadtuk a meghívást rá, így gazdagabbak lettünk csilliónyi szupi-szuper zenével, amivel India zenei világközepe lepett meg minket.

Bár meglepődni azért nem sikerült, hiszen ahogy a tavalyi lista is a tanú rá, azért ez benne van. Lehet számítani ilyen esetben is rá, mármint, hogy feltupírozza picit azt, ami nem az. Színessé, harsányabbá, mozgalmasabbá, élvezetesebbé tegye a rendhagyó, mint később kiderült: átlag alatt teljesítő nyár ázsióját. De nem is temetni jöttem, hanem örömködni nekik, miattuk. 

Lássuk tehát akkor, hogy kik voltak

 az indiai zeneélet vallomásai, nyárigyerekei, rakpartjai  

nekünk, szubjektív egyenesen egész Indiából. Van itt bw filmzene, punjabi poplíra, anirudhi feltámadás, atuzomokorta, és hát a malayalam dalok még itt sincsenek, pont hogy lecsúsztak egy hangyafasznyival a első tíz verhetetlen, magas zenelejátszási krediteket bezsákoló mindentvívő extravaganza audiokontentjei sorától. De soha semmi esetre sem cserélnék velük, még úgy se, hogy a tavalyi Neram mindegyiket szétalázza.

Ja és ha a sorrendet nézitek, ne nézzétek, mert nincs. Nem is lehet. Jótanács: adjunk még egy esélyt azoknak a hónapoknak, mert visszanézve nem is volt az olyan rettenet. Hajtás utána.

Következzenek a leglegleglegek. Meg pár gondolat róluk, amik eszembe voltak a meghallgatásuk során. A dragontape a végén összeszedi őket egy közös felületbe, de akinek az nem jó, ott a dalcímek előtti hangjegy, ami ugyancsak linket tartalmaz és foglal magában. Vigyázz. Kész. Play. 

 ♫  FAN 

Azt mondja, hogy mai ho gaya tera fan girl..  Shahrukh helyében meg nem sokat tökölnék azzal, hogy kire tukmálnám az elkövetkezendő filmem (lásd: FAN) címzene készítését. Mondhat is le mindenki, mert1 már megvan, mert2 ennél jobb aligha lesz. Meg3 különben is, ha Humptyéknak bejött az élet a Saturdayjal, akkor az idei nyár egyik leghúzosabb, partyállatabb nótáját nettó gügyüség lenne visszautasítani, ha már tálcán kínálja magát. Persze tudom, nála csak yoyo indul (fakt), ettől még álmodni szép. Szerettük, nyárban nagy volt, a rezsicsökkentés a múlté, Badshah meg full BOSS!

 ♫  PINK LIPS 

Meet. Bros. Anjjan. Na ezek a fiúk se szórakozni jöttek, hanem szórakoztatni. 2014 pedig simán csak az ő évük. A zenei rendezők a szomszédból nem is sokat teketóriáztak, hisz jelen állás szerint fel tudnak mutatni már most legalább két évzenét, nem is akármilyen kaliberűeket. Erről nem is beszélve. Rózsaszínes (nem felhős), veretős, remikszben pedig még jobban adja az igazságot. Ja és főként azoknál vágodhat be, akik bírják cérnával azt, ha egy dal a refrénből áll, vagy fordítva. De konstans mennyiségben.   

 ♫  SAREE WALI GIRL 

Mint Ferris Buellernek a Twist and Shout. Olyan ez nekem. Girik Aman slágeréről amúgy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy mit eszek rajta, vagy miért lett sorsdöntő védőitalom az alig harminc fokok szállingózása közepette, de talán a sikert nem is kell megmagyarázni, elég ha megkérdezzük erről Sunny Leonet. Aki hiába érkezett meg kívülállóként bw-ba, az indiai zeneéletbe, mert ma már ott tart, és elmondhatja magáról, hogy bent van, és most is kopogtatnak az ajtaján felkérésekkel. De talán nem is érdemtelenül. 

 ♫  WHAT THE FARK 

A legfesztiválképesebb. Mert a felsoroltak közül erre a zenére (a dalbetétben visszafogott, már-már esküvői hangulaton túl) tudom igazán elképzelni azt, ahogy a tömeg egy emberként némi csúsztatással ordíbálja szét-keresztül-kasul a refrént, meg danszolja rá akár a koreo szerint is, mintha nem lenne holnap. Mindazonáltal figyelemfelkeltő, fülbarát, és ha lehet ilyen csúnyát mondani, már-már tipikusan nyári az egész cucc. De legalább megmenti bw hátsóját, akinek ez volt az egyetlen komolyabb, minőségibb indulója a többiek és a napsütés ellen. 

 ♫  UDHUNGADA SANGU 

Anirudh slágere jó borhoz hűen akkor ért be, amikor éppen annak ideje volt. Természetesen a nyáron. Mintha csak erre időzítették volna be. Pedig az akkori februári megjelenést követően ki hitte volna, hogy a Dhanush hathatós közreműködésével megkomponált dal majd a tél után, jóval hónapokkal később is kényelmesen tud érvényesülni és a mindennapok ütemeit alapjaiban véve meghatározni. Based on true story. Lásd őt. A karcossága elnyűhetetlen, Anirudh fénykorát hozza vissza, és a dalbetéttel együtt igazán igazi csemege. Erős kombó úgy. De anélkül is fülpornó.

 ♫  SWEETY 

Vannak olyan dalok, amik pöcre indulnak, és nem három eséllyel, hanem mindjárt csak eggyel. Ergó vagy meg szereted, vagy meg szereted? És ez különösen tény az Allu Arjun filmzenékre. Amiket bár nem ő szerez, de nem is kell. Neki pont elég, ha azokban a dalbetétekben szerepel, ahol a zene is ott van aláfestve. Így nem túlzás kijelenteni, a következő és azt következő életemben is Ő akarok lenni. Tollywood Kedvesemje, 2014 Violinja pedig nem szakította meg AA sikerszériáját, aki évről évre bravúrosan emeli fel fel és fel a nyár színvonalát. Mert most is ezt tette. A refrént meg úgy tudom már légénékelni, ahogy Arijit Singh se tudná. szvité...endoszekendé..

 ♫  AWW TUZO MOGH KORTA 

Nehéz dió az indiai filmzeneszakma, de hiszem azt, hogy talán mégse lőttünk nagyon mellé akkor, amikor az év 34. napján bizony magas önbizalmi rátával a mellünkben kikiáltottuk évzenének a Nenokkadine dalát. Nyilván sokat dobott rajta Mahesh Babu Kriti Sanon, már ha a dalelőzetessel együtt nézzük. Akinek valahol olyan lett ez a bemutatkozás, mint Katrinanak volt anno a Sheila Ki Jawani. Berobbant. A dalnak pedig üzenném, hogy aww tuzo mogh korta. Emlékszem mikor megjelent, mindenki, értsd mindenki azt akarta tudni mit is jelent pontosan ez a 4 szó egymás társaságában kimondva. 

 ♫  BANJAREY 

Yo a Aata Majhi Satakali vagy Yo a Desi Kalakaar, de ha én lennék Honey Singh menedzsere, akkor a közelébe nem engedtem volna az egyiket se. Sokkal inkább érzem a Fugly filmzenéjét övének, amit viszont talán ő nem. De ősrégi vesszőparípám, hogy jól állnak neki ezek a karakteridegen dalok, amiket úgy első látásra ki nem nézne belőle az ember, hogy ez YOYO. És ahogy a Kudi Tu Better, idén a Banjarey lett a homokszem (nemcsak) a nyári slágerek különgépezetében. Egészen egyedi, érdekes, sok hey szócskával tarkított utazós zene. Vezetés mellé tökéletes is.    

 ♫  MALOOM 

Azt mondják, az ember soha se de nem felejti az elsőt. Akármiről is legyen szó. Na én a nyárisláger szüzességemet, azt a félét, azt itt veszítettem el. De egyáltalán nem bántam meg, azóta se, sőt. És habár AR Rahman, a maestro fiatalabb lett nem tőle a szememben, de miközbe csinálta száz, hogy ledobott magáról pár kilót. Mert az LHDD filmzenéje, akkora üdecsokor, fiatalbomba, és lazacunami együttes, hogy akárhányszor hallgattam vissza, mindig vele és benne volt a nyár üzenete. A másik kilencben pl. ez azért hiánycikk. Hogymiez? Ha rákattansz, közelebb mész te is meglátod magadon...

 ♫  BLAME THE NIGHT 

Mi választja el a tescos fotelt a táncparkettől. Ez a dal. Mert ha Pritam muzsikája a személyes zónát súrolja, akkor annál egyenesebb út nincs, hogy aztán később az éjszakát okoljuk mindenért. De szerencsére, ami ott történik, az ott is marad. A Holiday filmzenéje meg arra tökéletes példa, hogy Pritam tényleg úgy dalfeldolgoz (csúnyán plagizál) ahogy senki más ezen a bolygón. Plusz a nánánáná a legjobb refrén evör, amit ha másért nem, ezért találtak ki biztosan. Annyira úgy büntet. Preity Zinta arcát is megnéztem volna azért, mikor először hallotta és látta. Sírt gondolom.