calacitra

Ha nem látod ezt a rövidre vágott egy perces előelőezetest, akkor is van, és szól a film mellé 3 nyomos érv, ami bármit elad a világon így, ilyen névfelvonulással a castjaban. Amúgy a teaser ehhez mérten vs ettől függetlenül is büntet. De miért is kell megnézni? Mert lesz itt:

 1 Ajith Kumar, a színész

 1 Gautham Vasudev Menon, a rendező 

 1 Harris Jayaraj, a zenei maestro

= ENNYIKE. 

Az én Interstellarom az I lesz. Még akkor is, ha ez az a párhuzam nem állja meg a helyét, hiszen minden szempontból tök különbözőek, de mégis a várási indexük eszméletlen méreteket öltött bennem.

Persze az igazság, hogy az I-t még be se mutatták. Lehet az idén fogják, de akkor ennél körömlerágósabban filmet nem vártam, mint ezt 2014-ben. Ha meg csak jövőre, akkor az év filmjeként kell prognosztizálnom, hisz az Endhiran (idehaza Robot) rendezője: Shankar megint belenyúlt a tutiba, és olyannal áll elő e film személyében, amire bw is csak köpni-nyelni tud elsőre. Lesz itt ugyanis

 Kína, Arnold Shwarzenegger tribute, Ink, Szépség és a Szörnyeteg 

Meg AR Rahman zenéi szólnak, omfg. Jöjjön már.

A következő 10 percre nyúlt ígykészült is leejti az állakat, felhúzza a szemöldököket, elképzelhetetlen mi sül ki majd ebből kollywood szinten. Epicnek hat. 

A tipikusan nem lehet nem szeretni esete. Pedig Anirudh nem most éli munkásságának aranykorát. Inkább csak böjtöl, meg abból él, amit a kezdet kezdetén learatott, de azt teljes joggal, és magának köszönheti. A VIP-ben mintha már régi önmagát idézte volna, de még messze nem az volt, amire képes a tamil zenegyártás csiszolt jövője. A legutóbbi Kaththi filmdalok közül is csak a Selfie song tapadt meg igazán, de az is csak elsősorban azért, mert az és arról szól, nem pedig amilyen jó. Viszont az Aakko címre hallgató Shyam Kumar által rendezett film első audio kontent foszlánya, morzsája most mégis azt hivatott elültetni a fülünkben, hogy, amit tapasztalunk, az több mint kecsegtető rá és ránk nézve egyformán.

Elfogult vagyok, de AR Murugadoss, ha ennél többet már esze ágába se lenne megosztani a legújabb filmjéről, akkor is ott lennék az első sorban, amikor bemutatják majd a Kaththit. Amiben azért egy Vijay lesz a főszereplő, szóval tényleg nincs kétség, semmi kétely bennem vele és ezzel a projekttel kapcsolatban. Legutóbb pl. a Holiday, a Thuppakki bw remakejét rendezte meg zseniális formán. Persze az alapanyag adott volt, de hát neki először mindig délen kell bizonyítania, és azt is teszi konstans. Csalódások ettől függetlenül akadnak, de még mindig a királyságból van több, ami tőle egyenesen érkezik felénk és hozzánk.    

2014 nem Anirudh éve. Hisz hiába szerettük meg magunknak pl. a VIP filmzenéket, a Kaththival megint visszasorolt, behúzta a féket, és egyáltalán de nem győzött meg, hogy ez kell nekem, ahogy és annyira pl. a 3, az Ethir Neechal vagy a Vanakkam Chennai filmzenéi kellenek azóta is.

Persze nem is temetni jöttem, imádom a srácot, egy kiköpött ar rahman jó fiatalon, de azért a hirtelen jött siker a Why this kolaverivel nem tett jót neki. Habár mint mondottam utána sem csak selejtet gyártott, de érezhetően mindig hiányzik az, ami a Moonuban, ott, a soundtracken megvolt.  

Meg igazán akkor van elemében, amikor Dhanushhal dolgozik össze, azokból mindig tudvalevő, hogy csak és kizárólag fain dolog sülhet ki. A Kaththiban nem így volt, és a szöveget sem ő szerezte sok esetben, ami meg is látszik rajta itt-ott sajnos. Simán elérzik a kábé egy időben megjelent AI (arr) mellett. Legfeljebb a táskáját vihetné, meg a cipőjét pucolhatná, de ennyi.

Ettől még a következő az albumról a Selfie Pulla olyan kortárs művészet legjava, amit nem lehet fül nélkül hagyni. Trendi, kúlság, menőnek azért túlzás. Az énekesek Ilayathalapathy Vijay & Sunidhi Chauhan szépen dalpárbeszédelnek, azzal nincs gond.

A Szelfihimnusz előállt, tessék készíteni azokat a képeket.