calacitra

Ami a Pehli Mohabbat lesz a karácsonynak, az lesz a Let's Celebrate a szilveszternek. Imran Khan meg akár maradhatna is. Hiszen első bw filmzenéje nagyon impresszív meg szuggesztív lett. És ezen az összképen a túl sok angolkodás, a háttérből beszűrödő nyugati elemek sem rontanak egy csöppöt se.

Kell ilyen is, persze akkor, ha aztán olyan jön ki belőle, mint amilyen ez. YoYo azért irigykedhet, míg Badshahnak is lőn félnivalója, mert ez lehet a kettőezertizenötösített Abhi Toh Party Shuru Hai, ha csak nem vág vissza, valamelyikük.

Betalált, na. Az alap az (igazán) killer. A betét meg még Arjunt is kimaxolja a komfortzónájából. És még Sonakshi is izgalmas tud lenni. Nem kiáltok évzenét miatta, de veretni rá megengedhető pótcselekvés, ha úgy hozza és alakul, hogy a levegőbe, füljáratokba kerül. Persze visszafogottan is megéri danszolni rá, úgy mint 1:47-nél. Az az. Welcome to partika.  

Hiszen idejét se tudom, mikor is szolgáltattak talpalávalót a posztteli hétköznapokba. Még a Nenokkadine és a Race Gurram próbálkozott utoljára, szó se róla, de ezek se tegnapiak éppen. De most ezt az űrt betöltetvén totál véletlenül érkezik a Kanulanu Thaake c., ami a Mannam filmzenéje egyben, és egészen pontosan már nyár óta várt arra, hogy rátaláljak. Megtörtént. Az meg kölün vicces, hogy akit én első fülre a helyi Arijit Singhnek gondoltam, az bizony Arijit Singh. Mintha csak éreztem volna, a dalrendezőfelelős Anup Rubens. És tökre szeretnivaló. 

Mert tök véletlenül sikerült beleszaladnom abba a dalba, amitől hangos lesz az idei kari(m). A Pehli Mohabbat idejét megelőzve, már 23 nappal a nagy nap előtt érvényesítette akaratát, hogy igényt tart az ünnep slágere címére. És ezt már senki nem veheti el tőle. Amúgy az a Darshan Raval adja elő, aki bár update: nem nyerte meg a Raw Start, de ugyanúgy az ő nevéhez fűződik e mellett az idei legjobb mashup szerzemény is, írtunk róla korábban. De inkább hallgassuk. 

Ahonnan ki az ördög hitte volna, hogy majd igen. De pedig igen, ugyanis Darshan Raval egyszerűen összeénekelte idén a leglegleget ebben a különműfajban, úgy minden túllihegés nélkül. Az India's Rawstar közönségkedvencétől egyenesen itt van a bw-i szerelmi filmzenék maszálája. Megéri, megérdemli a kattintást, pláne, hogy hiánycikk az ilyen, ami jó egyrészt, meg más is azért a többihez képest. 

A Tevar meg beváltja az ígéreteket szépen sorban. Azokat, amik nem is voltak hozzá. És mint látható, hallható nem is lesznek, kellenek éppen. Mert az első dalbetétet követve a második is soványka. Nem leszünk így jóba. Hiába a bw idézés, és érezni azt rajta, amit egy ilyen filmen szokás, fülben alulmarad. Vesztesként távozik. A Sajid-Wajid újfent elvesztette a fonalat, jaj.