Így kell ezt. Na végre. Azt hittem már nincs meg az a fény az alagút végén, annyi gyenge bw ost, és filmzene (Rowdy Rathore, FKS, TMK, stb) meghallgatása után. De akkor, akkor jött a Vishal-Shekhar féle Shanghai, ami bár nem hűdeatom a többire nézve, de azokhoz képest minőségi, szórakoztató, kellemes, és egyáltalán végighallgatható számokkal, slágerekkel van tele. Az egyik ilyen közülük a Khudaya (Raabta filing). Alig három perc, de olyan, amit bármikor bárhol, és ez mindent el is mond róla. Meg az is gondolom, hogy simán az év egyik legjobbja. Mitöbb, majdnem el is sírtam magam már, amikor ezekkel a képsorokkal először megláttam. A számon volt a tökéletes szó, de mégse az, mert a hangvágás legyünk őszinték: itt valami förtelem.