calacitra

Indiában holnap vetítik először Dibakar filmjét, de a legszerencsésebbek már ma is megtekinthetik Szingapúrban az IIFA-n világpremierrel. Vannak is akik már látták, és ők eléggé szerették, sőt még a kritikák se húzták le. Éljen. Oké. De azért ezt a posztert nem raknám ki sehova, na. 

Bhakti hai shakti hai, Mukti hai mootthi hai Morcha... A Shanghai marketingesek nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen az összes létező filmzenét kipakolták ilyen-olyen képsorokkal megtoldva (vannak új szkénák, de olyanok is, amiket már láttunk másutt) még a bemutató előtt. Pont pár órával ezelőtt posztoltam is belőlük kettőt, most meg itt van ez is tessék, fákje. Persze ezeket a jó zenéket nem is kell rejtegetni, ahogy a Morchat sem. Ami az első szerelem volt a soundtracken. Valahogy a gyengéim ezek a himnuszok. Nagyon energikusak, erősek, indiaiak, miközben azért komoly témákat feszegetnek. Legutóbb a Sadda Haq volt ilyen. A Morchanak a célja a szabad, új India, ahol a korrupció nem játékszer többé.  

Hogy jól induljon a nap. Mert a Vishal-Shekhar Shanghaihoz készített filmzenéinél nincs is per pillanat tökéletesebb ébresztő bwban. Nézzük csak mik is ezek pontosan. Az item numberról írtuk, hogy elment, a Morcharól bár nem, de az meg igazi himnuszanyag, csak szeretni és ordibálni lehet világgá, a világba bele. No problem. Aztán ott a Khudaya, agyon dicsértem már, a most következő Duaa pedig ahhoz hasonló szép, gyönyörű darab. Míg a BMKJ már a promójával megvett, szóval a full hosszúságú csak hab a tortán nekem. Verdikt. Ezek láttán nem csoda ha azt mondom, hogy már csak a zenék miatt is nézném a filmet, de szerencsére maga a film is legalább annyira érdekes, hogy külön lapon említhetem őket, és nem kell erre hivatkozni a megnézés ürügyén (há' mert a zenék oszt semmi).

Így kell ezt. Na végre. Azt hittem már nincs meg az a fény az alagút végén, annyi gyenge bw ost, és filmzene (Rowdy Rathore, FKS, TMK, stb) meghallgatása után. De akkor, akkor jött a Vishal-Shekhar féle Shanghai, ami bár nem hűdeatom a többire nézve, de azokhoz képest minőségi, szórakoztató, kellemes, és egyáltalán végighallgatható számokkal, slágerekkel van tele. Az egyik ilyen közülük a Khudaya (Raabta filing). Alig három perc, de olyan, amit bármikor bárhol, és ez mindent el is mond róla. Meg az is gondolom, hogy simán az év egyik legjobbja. Mitöbb, majdnem el is sírtam magam már, amikor ezekkel a képsorokkal először megláttam. A számon volt a tökéletes szó, de mégse az, mert a hangvágás legyünk őszinték: itt valami förtelem.     

Egyenesen a Shanghaiból. Ami azért picit meglepett, mert nem nagyon készültem rá, hogy lesz benne egyáltalán item song. De végülis, a jelek szerint lett. Gondolom a producerek rászóltak a rendezőre, Dibakar Banerjeere, hogy ez kell-nagyon kell, mert trendi, meg különben is a pénz a pénz az pénz. És ebből kiindulva elképzelték, hogy hány de mennyi ember fog majd csak Scarlett Mellish Wilson miatt beülni a Shanghaira. Hmm, sokan, mint égen a csillag, szóval ennyi és meg is csinálták.

Kinek van még kérdése? Ja, hogy az item lédiről még nem hallottunk eddig soha széles bwban? Na az nem véletlen, hiszen angol importról van szó az ő esetében (is). Valami ilyesmivel (recepttel) próbálkozott legutóbb a Department, csak az konkrétan szarul sült el. Itt egy fokkal azért ez fogyaszthatóbb lett.

Magáról Scarlettről annyit sikerült megtudni, hogy modellke (ki hitte volna na) az árva, és szerepelt különböző minőségi reklámokban, mint pl Saif Ali Khan oldalán is, a meg nem mondom hirtelen melyikben, de abban és egyben. Dibakar egy interjújában beszélt is róla, hogy valaki ajánlotta a számára őt (mit is mondtam, háhá), és nem is tudta, hogy ilyen és milyen jól táncol. Mert a külföldről érkezők általában nehezen veszik az akadályokat a desi táncok során, túl merevek ehhez a műfajhoz. Viszont Scarlett erre született.

Azért túlzás ez, kedves Dibakar. Tessék csak visszanézni, vannak szép számmal itt is megmosolyogtató kifacsart, el nem talált mozdulatok. De mondom, a Departmenesnél, aminek még a címe se maradt meg, mert annyira ..., izé annál jobb. Az item lédi, a zene, a koreográfia minden fényévekkel előzi azt. Bw viszonylatban pedig, cöh. Láttunk ennél jobbat, sokat. Kezdésnek nem rossz. Nyilván kihagyható lett volna. Ahogy a vid megnézése sem tartozik a kötelező programok közé. Csak akkor, ha nagyonnagyon de tényleg.