A tévés korszak megérkezése előtt, amit 60-70-80-as évekre tehetünk Indiában, bwnak a plakát volt az egyetlen (filmes)marketing eszköze. Ezeket akkor kézzel festették, műalkotásoknak tekintették (mai napig azok) és olykor hatalmas pénzeket öltek bele. Abba, hogy jó minőségű plakátok készüljenek, amelyeknek nem csak az volt a célja, hogy az ott, rajtuk szereplő színészek, sztárok, csillagok hitelesek legyenek, hanem, hogy még meg is ragadják a néző, a közönség figyelmét, jobban, mint az a száz másik, ami pont akkor született.

Az azóta eltelt időben, a tévé, a technológia, az internet hatására mára ún. digitális poszterekről is beszélhetünk. És valahol ezeket látva, már mindenki elfelejthette, hogy régen, nagyon régen léteztek még kézzel rajzolt, festett plakátok. Még szerencse, hogy bw nem felejt, nem felejti el ezt, hiszen az utóbbi időben, a Rockstar, a Rowdy Rathore és most az Ishaqzaade posztereit készítették el így, a XXI. században. Mi több, ez utóbbi pl. több helyen, ponton is hasonlít azokra. A festésen túl, a feliratozás, a betűk, a nemzeti nyelv (rashtra bhasha) használatában. De a régi plakátokra oly jellemző egyszerűséget, a főszereplők direkt és közelező megjelenését is szem előtt tartották az elkészítésénél. Erre mondják azt, oldszkúl.