calacitra

Mi sem szívmelengetőbb annál, mint amikor a nyugat keletben utazik. Mégis üröm az örömben, hogy a The 2nd Best Exotic Marigold Hotel pont nem hiányzott. Pláne, ha az elsőt vesszük alapul, ami arról szólt. Miről is? Na mindegy, mert a sequel több, több, és TÖBB lesz annál, kit érdekel hát mi volt a múltban. És lehet át is megy bw-ba, legalábbis az előzetes ezt kontrázza. Meg lesz egy Richard Gere, hogy oda rohanjatok. De szumma, aztán hiába

 ez az öregek emberek édes élete 

mégis megtekintésre több esély van nálam, mint egy hóembernek túlélni a sivatagban. 

Ezzel most megvettek. Innám is, pedig nem vagyok aztán hatalmas kávéfan. Néha jó, de nem ezzel vagy ettől élek.  

Az új reklámarc duó (Anushka-Imran) meg megéri a rúpiáját, mosolyogva néztem végig a kávé-kálváriájukat. De aztán kié lesz az egy? Jöhet is az a következő.    

Azok a szép napok. 

Nem ragozom túl, a két filmet összehasonlítani nagy felelőtlenség és butaság lenne. De mégis egy közös van bennük. És az nem is a helyszín India. Hanem az alábbi mondat: 

- "everything will be all right in the end... so if it is not all right, it's not the end"

Amikor néztem ugyanis a TBEMH-t és elhangzott ez az idézet először (utána még párszor) egyből az Om Shanti Om - mondom azt kult- jelenete ugrott be. Ahol Srk még ha nem ugyanígy, ugyanezekkel a szavakkal, de tartalmilag kicsit piásan osztja ezt a nézetet. Amit azóta egyébként én is átvettem és szívesen vallok. Bár ha jól tudom, ezt egész India fújja, mondja, és egyetért vele. 

A lényeg a lényeg azonban, ami talán nem is jött át kristálytisztán az előző sorokból, az az intertextualitás (szöveges). Arra akartam utalni. Azt sajnos nem igazán tudom mennyire direkt gondolkodtak a filmben, vagy nem, és csak nézetben, amikor ezt a mondatot a szkriptbe vésték, de nekem ez kapásból az OSO-t jutatta eszembe, a szép emlékeket. Egyszerűen fun volt.

Persze az is lehet, hogy csak úgy jött egyszerűen. Bár kétlem. Amúgy a két film közül, ha választánom kéne (játékból), akkor egyértelmű, hogy az OSO-t előbb nézném újra, mint a Marigold Hotelt. 

A tévés korszak megérkezése előtt, amit 60-70-80-as évekre tehetünk Indiában, bwnak a plakát volt az egyetlen (filmes)marketing eszköze. Ezeket akkor kézzel festették, műalkotásoknak tekintették (mai napig azok) és olykor hatalmas pénzeket öltek bele. Abba, hogy jó minőségű plakátok készüljenek, amelyeknek nem csak az volt a célja, hogy az ott, rajtuk szereplő színészek, sztárok, csillagok hitelesek legyenek, hanem, hogy még meg is ragadják a néző, a közönség figyelmét, jobban, mint az a száz másik, ami pont akkor született.

Az azóta eltelt időben, a tévé, a technológia, az internet hatására mára ún. digitális poszterekről is beszélhetünk. És valahol ezeket látva, már mindenki elfelejthette, hogy régen, nagyon régen léteztek még kézzel rajzolt, festett plakátok. Még szerencse, hogy bw nem felejt, nem felejti el ezt, hiszen az utóbbi időben, a Rockstar, a Rowdy Rathore és most az Ishaqzaade posztereit készítették el így, a XXI. században. Mi több, ez utóbbi pl. több helyen, ponton is hasonlít azokra. A festésen túl, a feliratozás, a betűk, a nemzeti nyelv (rashtra bhasha) használatában. De a régi plakátokra oly jellemző egyszerűséget, a főszereplők direkt és közelező megjelenését is szem előtt tartották az elkészítésénél. Erre mondják azt, oldszkúl.