Már az előző promót is szerettem, de a Pareshaan - még ha hallottakban nem is, de látottakban - azt is felülmúlja egyszerűen. S lehet eddig nem is vártam rá (a filmre) annyira, de ezzel most itt átbillent a mérleg nyelve a látni kell oldalra. Ami elsősorban a színészeknek köszönhető, mert igazán jól néznek ki egymás ellen és mellett. Valahogy, de működnek és csak remélem, hogy ezt a moziba is hasonlóan fogom visszakapni, átérezni.

Amikor meg Parineeti becsukja a srác szemét (a nevét nem tudom) és fegyvert az arcához szorítja, miközben az puszit dob neki, priceless. Szeretni és imádnivaló. A zene Amit Trivedi, ismerős gondolom, de az énekes kevésbé, egy bizonyos Shalmali Kholgade, akiről még senki, de senki nem hallott. Szép is a verze, talán a refrénnel nem vagyok kibékülve egyedül. Amúgy mondom teljesen magához láncolt, megkajáltam, szal ide vele, az ost mellé az Ishaqzaade is jöhet.