calacitra

Bw-ban minden nap valentin nap. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy órákkal a jelentős esemény után is még mindig kerülnek ki mashupok. Senki nem marad le, most éppen Dj Shadow tesz eleget a kötelességnek. Kicsit megkésve bár, de törve nem. Hiszen hiába hallottunk már annnyit, hogy azt egy kezemen se tudom már megszámolni, mégis tök jó még ezt az egyet is. Talán, mert ahány mashupkészítő, annyi mashup. Egy és még egy ugyanolyan nincs. Szóval erre egyáltalán nem igaz, hogy az egyiket hallottad, akkor a többit is. Hajrá. 

Ha neked se, akkor folytassuk. Pontosan ott, ahol Kiran Kamath letette a lantot. Mert a mixtape kazik ideje lejárt, már a mashup kiskirályok a nagykirályok, akik összegyurmáznak nekünk akármit, akármiből. Most éppen a Valentin napra a legjobb romantikus melódiákból, balladákból maszáláznak, ahogy azt Zestty is teszi. A szakma feltörekvő és lelkes újonc képviselője viszont nem áll meg ennyinél, hanem még újítást is összehoz, azzal, hogy megbolondítja a bw muzsikákat nyugati dalokkal is, egymás mellé helyezi őket. És tökre igaza van, mert nem csak, hogy elférnek egymás mellett, hanem még szépen is szólnak kéz a kézben. Nem hétköznap mashup, öt percben, láv legyen veletek. Hallgassatok (ja azt nekem kéne), hallgassátok.    

Mert Kiran Kamath tudja, hogy mit fogsz hallgatni a jövő héten. Ezt.

Az indiai mashup nagykövete egyébként két éve pont a valentin napra készített és időzített referenicájával robbant be a piacra (nálam legalábbis), amit talán azóta se sikerült nagyon megugrania. Egy etalon volt, amiben tényleg minden dal a helyére került, passzolt, és működött. Olyan, ami a mai napig is szívesen visszahallgatható, legyen szó bármelyik napról.

Most viszont az egyre közeledő Valentin nap alkalmából Kiran újra ott találta magát a mashup készítő programja előtt, hogy egy olyan terméket mixeljen agyonra, amiben az egy ütemre jutó szívecskék, romantikus sorok meg a <3<3<3 előfordulási esélye a legnagyobb. És ahol nem kell az ötödik karikát odaphotosoppolni a négy mellé, mintha ott lenne, mert az jön magától. Úgy sikerül, ahogy az természetes.

És hát sikerült is. Nem azt mondom, hogy kenterbe veri azt a bizonyos 2012-est, de közel van hozzá, eléggé eltalálta. Ami meglepő is lehet, azok után, amit tavaly összeszakmázott, az nem az ő éve volt. Viszont az idei eddig az, mintha újévi fogadalmat tett volna. De jó is, jól is tette. Mert ez így win-win.     

u.i.: Loves make life live.  

Ami Ágh a Vas Népének, az Anirudh nekünk. Detto. Mert ha csak tehetjük, akkor foglalkozunk vele. És tesszük is, erről pedig már ő tehet. Mármint ez utóbbi.

Aki bár még legújabb dalszerzeményeit nem osztotta meg a köz kívánatára, valamikor három hét múlva ilyenkor fognak nagyon durván elszabadulni az indulatok, és az Anirudh egy napra eső posztok száma, de szerencsére van kontent tőle, belőle, hogy addig se unatkozzunk különösöbben, vagy kellene hiányolnunk az életünkből. Nem mintha el telne nap nélküle, vagy akármelyik zenéje nélkül.

Egy a lényeg, Vivek Siva se bírt nyugton maradni a seggén, egy helyben ülni, miközben hallgatta ezeket a slágereket, azon belül is a Vanakkam Chennai filmzenéket (amiket mi egyesével másodpercről-másodpercre kielemeztünk becsesen), és összerántott a négyből egy mesápot, mert az és azt úgy illik hozzájuk, megérdemlik, meg miért ne, az úgyis sikk lett.

A végeredmény? Hát nem kérdőjelezem Vivek hozzá vagy nem hozzá értését ehhez a mashup szakmázáshoz, de hogy nem olvasta azt a könyvet, ami erről szól, arra mérget vennék. Legalábbis azt a fejezetet átugrotta, ahol a hogyan kezdjük el a mesápot témát boncolgatják, elég csak itt ebbe az első pár másodpercre belefülelni. Már-már szörnyű. Olyan, mintha el se kezdődne, vagy kezdődött volna igazán.

A folytatásban viszont egészen magára talál. Ergó ne hagyjátok annyiban, mert kezdi érezni az egésznek a miértjét. És mi is egyre jobban élvezzük. Persze ehhez a zenék is kellenek, amik olyanok, amilyenek. Anirudhosak, nagyon, jó értelemben naná. És a befejezésre meg már majdnem el is felejtjenénk honnan indult még anno, csak amikor újráznánk jövünk rá, hogy jaj.

Nem rossz szumma, de talán Higuainnak ajánljuk inkább, hátha akkor nem érzi egyedül magát, mert a Chievo elleni helyzete legalább akkora kihagyott ziccer volt és lett, mint amit Vivek bemutatott itt nekünk a Vanakkam Chennai mesáppal.  

Már lassan kezdenék leakadni meg lejönni 2013-ról, nem élni ott a múltban, lépni tovább és előre. Viszont egyszerűen nem tudok, képtelen vagyok rá, mert mindig vannak olyanok, akik visszahúznak még  így a új év első hónapjának végén. De hát a mashupok már csak ilyenek. És Zestty pedig most látta jónak összeszedni a legjobbakból is a legjobbakat, azokat összerántva, ahogy még senki más. Hmmm. Nem is lett csúnya a végeredmény, szeressük, jó dalválasztások, majd az elejétől a végéig kitartó szuflával, ami még azokra időkre emlékeztett, amikor a forint és a hó nem esett ennyire, mint most. Boldogságosság. Királyság. Érdemes hajtani.