calacitra

Tudom, hogy majdnem kifutottunk az időből, a jóból is meg a nyárból, de azért csak befutott a nyár bw mashupja. Aminek vetélytársa alig volt, de igazából, ha lett volna se jelentene most sokat a The Humpty Mashup elnevezésű ellen.

DJ Chetas meg egyúttal mennybe megy, ahogy ezekből a langyos Sachin-Jigar filmzenékből kisajtolta az élvezeti faktort. Ami hát nem mindegyiknek volt a szerves kelléke alapjáraton, eredeti csomagolásában, de így együtt fűszerezve mocskosul jól állnak egymásnak meg önmagukban is újjászületnek. Olvasom is vissza, hogy lehordtam őket, kivétel nélkül, aztán még a mashupnak is úgy mentem neki, lesz valami fejjel.

 Végül meg olyan lett nekem, mint a Somersby Oravecznek. 

u.i.: És toljátok a friendsiet, miközben danszoljátok erre. 

Álmomban ez sokkal perfectebb volt. Legalábbis akkor, amikor elképzeltem, hogy milyen lenne egy Ek Villain dalokból összegereblyézett mesáp kisvállalkozás. Erre DJ Shadow kapitulál. És a füleket teljesen érthetetlenül otthon hagyja meg cserben. Nem ezt vártuk egyáltalán, ha várhattuk. Ilyen és ehhez hasonló filmzenék nem palvinbarbarák, hogy nap mint nap vele találkozzunk (az interneten), mert mindenhol ott van, róla szól. Persze a szám nekem is nyitva maradt, csak nem azért. A csodálkozás negatív formája vetült az arcomra, mikor a végére értem és kerestem valamit, ami pont nincs benne. Vakvágány, de soha rosszabbat azért.     

Van itt évzene, egynyári, pritamklasszikus, szóval dj notorious is látta benne a soha vissza nem térő esélyfecnit, ezért aztán jól szét-agyonmesápolta ezeket a Holiday dalokat. Amiből végül egy nagy lufi lett. Túl van ez is pörgetve indokalatlanul. Pedig a jobbnál szebb kreditek ott pihennek a soundtracken. Legközelebb talán a kevesebbel is kéretik beérni. Egyszer szódával elmegy.

Pont azon gondolkodtam a napokban, hogy egy 2 States, egy Queen filmzene mit is vétet istenigazából, hogy nem kapja meg a saját mashupját, amit teljes joggal megérdemelne. Mert a süket is hallhatja, hogy az egész egy nagy évzene kupac, vagy mindkettő. Erre fel érkezik a Humshakalsnak mesáp. Ki érti ezt már? Miközben a Caller Tune az egyedüli arról a korongról, ami egyáltalán vízre, versenybe szállhat azokkal, akik a fent említett albumokon csücsülnek.

Kiran Kamath viszont nem adta fel, vette félvállról az elkészítést, aminek eredményeképpen legnagyobb megdöbbenésünkre vállalhatóra, működőre sikeredett most ez. Pedig mondom a dalok önmagukban, külön-külön nem váltják meg a világot, viszont itt jól maszáláznak. Nyilván ez Kirant dícséri, mint a dalszerzőket. Szóval kellmes meglepetés a hét végéhez közel. Rongyosra nem lesz karcolva, de azért hajtás utána.     

Erősen fejvakarásra okot adó, de valakinek ott odaát bevillant, hogy kéne már mikszelni egy mashup dolgot a Gunday dalokból, mert olyan úgy sincs még. És ez trúság, csak hát két kérdésem van. Minek? Most? Lemaradtam valamiről, a bemutató fényévekkel előttünk, a dévédé megjelenés se tegnap volt, szóval foghatatlan egyelőre. Nyilván örülni is lehetne neki, nem a rosszat keresni, meg látni benne. De úgy való valójában nem is sikerüt földöntúlira ez vállalkozás. Majd öt perc, túl van eresztve, és erőtlen, olyan elkészült mint a brazil focivébé. 

Persze a Dzsáseneiská az még mindig trálálálá.