calacitra

Ahonnan ki az ördög hitte volna, hogy majd igen. De pedig igen, ugyanis Darshan Raval egyszerűen összeénekelte idén a leglegleget ebben a különműfajban, úgy minden túllihegés nélkül. Az India's Rawstar közönségkedvencétől egyenesen itt van a bw-i szerelmi filmzenék maszálája. Megéri, megérdemli a kattintást, pláne, hogy hiánycikk az ilyen, ami jó egyrészt, meg más is azért a többihez képest. 

Most már értem, hogy mit is érezhetett Mou akkor, amikor csapata idehazai vendégszereplése után irreleváns kérdésekkel bombázták szét. Pedig én csak egy újabb mashupot nézek magam előtt, éppen a Happy Endinghez, amit Kiran Kamath varázsolt full unalmasra. Mi történik itt, kérem szépen?

Mert az látszik, hogy mashup hajó elúszni látszik, trendisége sem trendi többé. Amit nem csak az mutat, hogy a száma lecsökkent egy év leforgása alatt, hanem, hogy ez a minőség rovására is ment. Az idén talán, ha volt egy, amiben volt potenciál, a többi nagyon homályra sikeredett. 

Ennek a filmnek is meg vannak a jó tételei, adottságai hozzá, hogy abból frenetikus zenemaszlázás kerekedjen ki, de könyörgöm: nem ilyen. Felejtős az egész, ami a műfaj idei indiai megnyilvánulására is igaz sajnos. Talán a jövő a lesz az új múlt ebben az esetben, fingers crossed.

Annyiban rendhagyónak számít ez a mostani, hogy nem egy aktuális, porondon lévő filmhez készült, meg készítették, hanem egy régebbit szedtek elő a poros polcról, meg azokat a filmzenéit maszalázták, gyűrték jól össze, amennyire csak lehet. Úgy ennyire.

A Band Baaja Baaraat az újkori esküvős filmek nagykövete volt akkor, és azóta, aminek igaz, hogy a zenéit első körben nem sikerült teljesen elfogadni, viszont utána már be kellett látnunk, hogy a Salim Sulaiman jól végezte a dolgát.

Ennek a mashupnak ezt majdnem sikerült is visszaadni, de nem. Hiszen azt merészelte véghezvinni, hogy a Thug Le-t, az akkori 365 nap egyik toronymagas évzenéjét (top20-as volt, h jól emlékszem) kihagyták se szó se beszéd. Ez meg olyan bűn, amit most és itt nem tudunk neki megbocsátani, akármennyire is szólhat szupiszuperül. Amúgy azért attól is messze van.  

Akármennyire is Dj Chetas a szaki király ebben a témázásban, azért ezek a Sachin-Jigar dalok még neki is feladták a leckét de komolyan. Várat építeni esélye se volt, bár megpróbálta. Bár azt meg pont ki nem...

Nyilván legutóbb a Humptynál még pont bejöttek a számítasai és tényleg nagyot nyert vele, viszont az Entertainment filmzenék egyedül se szóltak sehogy se, nem hogy együtt. Nincs is az a pénz rá na. Erre. Hogy az enyém legyen. Habár a tiétek még lehet (NOT).

Tudjátok, szoktam azt mondani, hogy ezek a dalok is arra születtek, hogy aztán össze-vissza-szét-agyonmesápolják őket. Hát az Ek Villain filmzenék pont hogy nem. Elképesztő komolyan, látva és hallva azokat, hogy Dj Shadow után most Kiran Kamath cumizik egy óriásit. Gondolom gondolta, neki majd összejöhet, ha már a sorstárs kollégának csak nem akaródzott. Ez viszont hiba volt kedves KK. Túl van cifrázva, miközben sótlan az egész. 

Az van, hogy most már tényleg minden szem és fülpár Dj Chetason van. Ha ő nem, akkor senki soha se de nem.