calacitra

Jótanács: Ne így.

Dj Bhanu & Dj Sunny Spinztól meg ne vegyünk órákat semmi esetre sem, akik most a punjabi blockbuster zenéit próbálták (és ezen van a hangsúly a mondatban) összemaszalázni. Nem sok sikerrel. A zene teljesen megöli az egészet, mégis hogyan képzelték ezt. Ha másra nem, legalább elrettentésre kiváló. 

Nem tudta überelni anyádat, akarom mondani a Bismilt, ami pokolian zseniálisra sikeredett, de azért már az előzetes alatt is szépen szólt Vishal legújabb dalbetételőzetese az Aao Na. Igazából talán csak a látottak hagynak maguk némi kivetnivalót, azok után, hogy a legtöbb jelenet már megvolt a trailerben elsütve. Pár új snittel kiegészítették azért, de nem feltétlen baj az, ha nem akarnak árulkodni túlságosan, hanem meghagyják azt a mozira. Egy biztos, a Haider eléggé lehúzós lesz, darkos, úgy kell majd nekiállni, de Vishal ezért Vishal, a Haider meg ezért lesz hűebb Hamlet feldolgozás.     

Eléggé biztosra mentek a Mary Komnál a dalokkal. Hozzák a kötelezőt és még annál is többet, ami ilyenkor, egy sportos film esetében a szokás, és elvárás. Ehhez pedig nem is kell A soundtrack, elég csak a dalelőzeteseket bogarászni. Utoljára a Ziddi Dil volt nagyon ilyen letagadhatatlanul, most pedig a Salaam India előtt lehet megemelni a kalapot. És szurkolni PeeCeenek, hogy aztán ne legyen ellenfele a kötelek között. A felkészülés képkockái pörögnek le. Érdemes sasolni. 

A KMMC diákjai fogták Michael Jackson egyik dalát és jól megrímékelték. A végeredmény itt tekinthető meg klipesített csomagolásban. Az időpont se véletlen, hiszen az énekes 1958. augusztus 29-én született, ebből az alkalomból készült el tehát a koverizált változat. Ami a maga nemében, műfajában nem is rossz.

Várható volt, hogy nagyon filmesre veszi legújabb klipjét a punjabi zeneművészet fenegyereke, de hogy ennyire túllő a célon, az azért nem volt benne. Mert úgy igazán nehéz eldönteni, hogy mi is akar valójában lenni a Desi Kalakaar. Egy klip? Egy dalbetét? Egy sztori? Egy zene? Vagy lehet pont minden, egy picit ebből és abból, ahogy arra az indiai sajátos filmkészítési szokásokra jellemző. Ami nem is lenne baj, csak valahogy a zene és a klip is ellopja a showt a kilenc perces sztori elől.

Azonban a nyugatot majmolva úgy gondolom gyerekcipőben, szárnypróbálgatva még belefért simán YoYo ebbéli próbálkozása. Üveggolyón hatost nem dobsz tőle, de nem is kell az örögöt a falra festeni, hogy ezt hogy merészelte a rapper. Új oldalról szó sincs, de azért más ez a dal, és a köré épülő album, mint az eddigi referenciái. Miközben a Desi Kalakaar még az egyik legindiaibb, hazaibb cucc a korongról.

Ugyanakkor a dalszövegért járó oscart se nagyon kaphatja meg. Viszont a képkockák meglepően jól teljesítenek. Ha a sztoriba keményebben belevágnak (nyilván nem ez volt a terv pont), akkor sokkal impresszívebb lenne. Bár lehet úgy meg csomó olyan szkénától kéne búcsút venni, amik itt meg vígan elszerepeltek. És az igazság az, hogy jó is volt rájuk nézni. Mert india-fanatizmus ide, india-mazochizmus oda, Gulshan Kumarek csak le tettek az asztalra egy ilyen klipet, aminek lenne máshol is helye, szívesen fogadnák, nemcsak made in India.

Valaki egy Need for Sonakshit?