calacitra

Tegye fel a kezét, aki hitte vagy gondolta volna a Khoobsurat trailer után, hogy az majd ilyen dalokkal, dalelőzetesekkel fog operálni a végén. Mert tessék, a melodramanak meg lefőtt a kávé.

Sneha Khanwalkar, a zenei rendező a felelős, aki egy olyan multikulti soundtracket biggyesztett a filmhez, hogy azt tényleg senki nem látta előre jönni. Sőt még fura furán vállalható is. De érthető, ha valakinek pont nem. Kell hozzá aprócska beütés meg mazochizmus.

Ez utóbbi főként bw telefonközpontú dalaira igaz. A Maa Ka Phone is egy, a következő a sorban. Ami első fülre nem igazán győzött meg, de valahogy a betéttel együtt már eladták és nem volt visszaút. Nyilván a Hello Hello szinthez még ez is kevés. Az instant get, klasszikus, egyszóval a telefonos ügyfélszolgálatok himnusza, felterjeszteném arra simán.

u.i. És akkor a legvárósabb  Preetet  még nem is láttuk.

Ha a Finding Fanny dalbetétje neked készült (szeretted), akkor most itt van, hogy hogyan is nézett ki ez valójában. Mert Deepika táncát bizony nem Deepika ropta, bármennyire is úgy nézett ki, mintha, mert nem. Ami talán pici élménycsalódás most, de azért nem dőlt össze a világ, hiszen a Shake Your Bootiya az év egyik legalternatívabb és mókásabb bw dalbetétje. Köszi Homi Adajania! Meg Sachin-Jigar! 

És akkor ilyen az, amikor a Vishal-Shekhar jobb lábbal ébred? Mondhatjuk. De csak. Mert azért a látottak itt is elég markánsak, viszik simán a prímet, és lopják a showt a fül elől.

A Bang Bang dalelőzetesét sem lehet első blikkre évzenére felterjeszteni, azonban benne, benne van a visszajátszás faktor. A képkockák meg pazarak, túl szépek, hogy igazak legyenek, még jó hogy, ott van egy macska, aki segít elhesegetni az édes álmot a (nem) színészi játékával.

Teljes hosszában még érdekel azért, bár a körmeimet nem rágom le miatta. Meg a VS se most éli aranykorát, pályafutása leglegleg korszakát. 

Farah Khan kitett magáért hűha, beleadott apait-anyait ebbe a dalba, ott az orgazmus a szemnek, de azzal az eggyel talán nem számolt, hogy a Vishal-Shekarnak is lehet rossz napja.

Mert úgy fest, hogy bal lábbal írták meg a Happy New Year India Walee c dalát, ami az istenért se akarja úgy tolni az igazságot, ahogy azt szeretnék, vagy elképzelték, netovább erőltetik felénk meg belénk.

A refrén még csak-csak fülbarát, a női verze se kukába való, viszont a többi, maradék másfél perc, mintha ott se lenne. Megállt volna nővésben, és nem tudná eldönteni mi akar lenni valójában. Visszafogottnak energikus, energikusnak visszafogott.

El nem merem képzelni, hogy erre danszoljak bármikor is, bárhogyan is, bármiért, meg bármennyiért. Olyan, mint maga az előzetes. Sótlan, impotens, mű. 

Ennél már talán csak fel fel fel fel fel vezet az út. Ciki.

Pont Sonu Nigam nyilatkozta le a minap, hogy az övéi: a hallgatók még mindig előnyben részesítik a hazai dalokat, filmzenéket, soundtrackeket minden mással szemben. És ez nem okés. 2014-et írunk már helloszia.

Lásd a külföld hiába vetette meg a lábát ott, annyira mégse, amennyire szerinte inkább kéne már. Mert az több hatással és jóval kecsegtetne a zenei rendezőkre, és a hallgatókra is, hogy kinyílik a világ előttük, többet kapnak annál, mint amit megszoktak már iksz ideje.

Nem tudom, ezt mindenki döntse el magában, hogy igazat ad e neki, vagy sem. Mi most egy Dj Chetas remiksszel (preview) adunk a holnapnak, és mondjuk ki, hogy bw maradjon bw, ameddig csak bírja cérnával. Mert a re kábirááááá az az éden. Viszont az se bűn, az almába harapás, ha egy kis külföldit, examplet fűszerezünk mellé, hisz úgy is tud érvényesülni, működni együtt, kéz a kézben.