calacitra

Valaki szerint ebből film kell, más meg pont nem érti, hogy Gulzar és Arijit Singh, de főként Arijit Singh miért is adta ilyenhez a nevét. Aztán megint máshol alacsonyan röpködnek a bakwaasok stb. hasonlók, és az igazság pedig az, hogy magam sem tudom hova tenni.

Ranveer Singh tavaly a legkúlabb figura volt bwban, fakt, idénre a varázs szertefoszlott kissé, bár azért olyan magas szintű óvszerreklámot azóta se készített senki, mint amilyen az idei volt tőle. Viszont a My Name is Ranveer Ching sokkal inkább egy erőltetett, kikényszerített házasság, pedig ez is reklám a javából a Ching kaják marketingjére. 

De mielőtt még teljesen elvinne a hév, azért jegyezzük meg, hogy Yo Yo Honey Singh új dalának előzetéséből pont az nem derült ki, aminek ki kellett volna alapjáraton. Mármint a zene maradt otthon többet. És inkább a klip történetére fókuszáltak ebben a szűk 45 másodpercben.

Márpedig egy-két vokálos téma is elfért volna bele bőven, így viszont anélkül augusztus 26-ig  kénytelenek vagyunk várakozó-vigyázó állásba helyezkedni. Plusz izgulni azon, hogy azért nem minden a szemre ment el, mármint Sonakshi, és/vagy helyszín-ügyileg (meanwhile in kalifornia), sztorilag (valaki már Maaron5 copyizik). Hanem a fül is megkapja, amit megérdemel és megkíván egy olyan előadótól, mint Honey. Félek attól, hogy az előbbi fog bekövetkezni. 

A Desi Kalakkar, mert ez a címe, viszont első blikkre teljesen padlófogásra készíti az embert, hogy ezt pont egy punjabi rappertől látjuk így. Tetszik na, és akkor még finoman fogalmaztam. Legyen állat! Ezek után kötelező büntetnie. 

Egyébként azt csiripelik, hogy YoYo a következőt már Jacquelinenel forgatja, durvaság.

Filmből egyelőre elégtelen (a trailer után szabadon), de dalokból még vizsgázhat jelesre a Creature. Vagyis ezt gondoltuk, tévesen, még mielőtt a soundtrack meghallgatásra adtuk a fejünket. Aztán nem kicsit később már rá kellett ébrednünk, hogy ez a magyar valóság, és Mithoon neve se garancia konstans all time a magasfilmzenékre. Hiába üli és lovagolja meg saját sikereit, pritamozik óriásit, sajnos ez nem elég, és mintha már unalmassá is válna, hogy nem tud kijönni, kitörni ebből. Mert, ami a Tum Hi Hon még bekajálható volt, az itt a Naam-E-Wafa esetében olyan, már, mint 42 gólt dobni vagy kapni egy vizilabda mérkőzésen. Gombocból is sok.

A tamil hiphop él. Még akár örök is lehet. Ehhez Hiphop Tamizhanak még van és lehet beleszólása. Legyen is. Habár új dala első fülre nem lett a miénk teljesen.

Talán azért is, mert az ő hangja nekem valahogy jobban belesimul a még még még osztásba, abba, amit tényleg az Iraivaval is képviselt. Karcosság, kőkeménység, badass érzés. Jóllehet a VPV sem egy amolyan új fecske, csinált már hasonlót, ilyet pl, viszont tartom, hogy a helyes út az nem ez az út. 

Persze a dalüzenet, annak lényege és fontossága most sem szenved csorbát egy fabatkányit se, nem veszített értékéből a Vaadi Pulla Vaadira se. Ezt mindenképpen jó látni, hallani. De mainstreamebb már, sokkal, populárisabb az egész körítés, ami nem igazán tesz jót az új Hiphop Tamizha dallal.

Mégis ellenszegülni se lehet neki. Azt felelni rá, hogy hát minekvan. Mert azért szeretem, amit ez a srác egymaga (one-man show) a hátára vesz a tamil zeneéletben. Nem reformálva, de Anirudh nyomdokában, vagy már előtte is üde színt pumpál a szitárok és quawalik hazájába. Csak így tovább és előre!

Ki hallott már igazán veretős Emraan Hashmi dalbetétet? Na ugye. Ő a romantikus balladákban utazik elsősorban, így aztán most nem is vesszük szívünkre, hogy a Raja Natwarlal partyhard slágere pont nem lett partyhard sláger. Annak ellenére se, hogy erre ott volt szerződtetve Yuvan, a tamil filmzenék maestroja, aki tud egyet és többet a műfajról, hogy miként kell azt szakérteni. Ezért és erre tessék fellapozni pl. a Yedho Mayakkamot (dal és betét), ott az twistcsászár. Míg a mostani a Flip Your Collar Back nem. És ilyenkor hiába olyan egy az egyben, mint egy kollywoodi filmzene, ez sem segít rajta. A POWA nincs meg benne, vagy az a plusz, amiért most nekem ezt tánccal kéne tudomásul vennem.