calacitra

Arjunnak az életében, a zenei pályafutásában most jött el az a pont, amikor még akár ki is törhet. Meg be egyenesen a hivatalos filmzenék világába, ahol azok megszületnek. Tessék csak erre emlékezni, ha éppen a dél-indiai próbálkozásait nem számoljuk, vagy ismerjük, akkor bw a nagy lépés gondolom az álma felé. Hiszen nem hiába kergette ez idáig se, meg ütötte a forró vasat, amíg meleg nem lett. Azaz megkomponálta másodmagával a Creature ebbéli dalát. Cím szerint a Mohabbat Barsat, ami Arijit Singh dalolászásában nem amolyan évzene szint, viszont eladható teljesen, nem kell szemlesütve felalá járkálnia miatta. A betét más kérdés, de maradjunk inkább annál, amit a fülre tartogat most ez a dalelőzetes. Hallottam már szebbet...

Lehet a nyár a valódi arcát nem is mutatta ki a három hónap alatt, de legalább az összetevők nem hagyták annyiban, és azokon nem múlt egy fabatkányit se, hogy azért az érzés olyan legyen, meg meglegyen alapjáraton, mintha lubickolnánk (lubickoltunk volna) a jó időben all the time.

Hiszen a lemondott napsütés a minekvan szél és eső kollaboráció se tudta háttérbe szorítani azokat az ütemeket, amik szebbé, elviselhetőbbé, élhetőbbé tették a várva várt vakációt, a leállásokat, vagy a nyaralásokat mindközül.

Az ütemek, viccelsz?

Nemigen. Már-már kipotólták az unalomperceket, egy vödörnyi jeges víz voltak a fej fölött, yolora serkentettek, vagy csak úgy szóltak, ahogy egy nyári slágertől az szokás. Sőt, a 3 hónapnyi garancia se vette el az ember kedvét, se az, hogy túl jól szituáltaknak tetszettek lenni, miközben egyes egyedüli küldetésük abban rejlett, amit aztán sikeresen abszolváltak is.

Mégpedig?

Éjjel-nappali nyitvatartást a fülekhez, álmatlan éjszakákat, esti meséket, reggeli ébresztőket, sok mosolyt, még több légéneklést, annál is több táncmozdulatot senki szeme láttára. Ha másért nem is, na ezért megérte ezt a nyarat megrendezni. Meg, hogy elfogadtuk a meghívást rá, így gazdagabbak lettünk csilliónyi szupi-szuper zenével, amivel India zenei világközepe lepett meg minket.

Bár meglepődni azért nem sikerült, hiszen ahogy a tavalyi lista is a tanú rá, azért ez benne van. Lehet számítani ilyen esetben is rá, mármint, hogy feltupírozza picit azt, ami nem az. Színessé, harsányabbá, mozgalmasabbá, élvezetesebbé tegye a rendhagyó, mint később kiderült: átlag alatt teljesítő nyár ázsióját. De nem is temetni jöttem, hanem örömködni nekik, miattuk.

Lássuk tehát akkor, hogy kik voltak

az indiai zeneélet vallomásai, nyárigyerekei, rakpartjai

nekünk, szubjektív egyenesen egész Indiából. Van itt bw filmzene, punjabi poplíra, anirudhi feltámadás, atuzomokorta, és hát a malayalam dalok még itt sincsenek, pont hogy lecsúsztak egy hangyafasznyival a első tíz verhetetlen, magas zenelejátszási krediteket bezsákoló mindentvívő extravaganza audiokontentjei sorától. De soha semmi esetre sem cserélnék velük, még úgy se, hogy a tavalyi Neram mindegyiket szétalázza.

Ja és ha a sorrendet nézitek, ne nézzétek, mert nincs. Nem is lehet. Jótanács: adjunk még egy esélyt azoknak a hónapoknak, mert visszanézve nem is volt az olyan rettenet. Hajtás utána.

Most azt mondom, a soundtracket is elcsípve, hogy talán jobban jártak volna Cabbiék, ha annyira nem forszírozzák túl ezt a mindenképpen csináljunk dalokat a filmhez. Nyilván kettő aláfestéssel, egy pedig kiállással még elfért volna benne, és talán így is lesz, de akkor is sokat akart a szarka már. Salmannal az élen. Hisz a DR Cabbie nagyon könnyen elboldogult volna az ilyen zenék nélkül, mint amit pl Craig McConnell szerzett ide nekünk. Not bad félre értés ne essék, de kevéske. Miközben jelzem, az All I need is you még így is az ost legminőségibb daldarabja mindközül. Szóal jó hogy van, de a hiánya se tűnne fel.

Már ha a Nargis Fakhrival leitemnumberezett verzió nem gyere be akkor majd talán most sikerül a kedvedben járni. Hiszen itt Salman partnere, az új item queen Jacqueline Fernandez. Aki a filmnek amúgy is főszereplője volt #KICK, de most exkluzív keretek között az egyik legharmatosabbra sikeredett dalelőzetesben találja magát, meg mi őt.

Némileg azért az meglepetés, hogy pont ehhez a dalhoz mindjárt két színésznői változat is készült (ennyire nem bíztak az elsőben???), de végülis mindegy, mert ezen ő, az ő személye, az ő picit több tánctudása (Nargisnál) se segít. Bár kétségtelen szebbnek jobban tetsző, mint a korábbi.

A filmet meg nagyon reméljük, hogy a következő hónapban már mi is szemügyre vehetjük közelebbről. 

Az idei Ganesh Chaturthi fesztivál himnusza lehet. Bár sok rúpiát nem tennék rá, hogy aztán mégis az lesz belőle. Filmzenének még csak-csak elporoszkál Mikey McCleary dala, és ennyi elég is. Ezt teljesíti, nem messze menőkig, de a Sonali Cable nevezetű moziba (Rhea Chakraborty és Ali Fazal főszeeplésével) nem is várunk mást, izé jobbat.

A Gannu Rocks engem nem talált meg, pedig van egy érdekes kisugárzása, vibrálása, mégse nagyon szeretném újra kérni, ha akarnám se. Ajánlani se tudom feltétlenül, hogy na most rohanj utána, mert csak vesztedbe tennéd.