calacitra

Az egyes emberekre fura hatással levő énekes Daler Mehndi most a Commando kedvéért ragadta meg újra a mikit. A Lena Denat adja elő éppen, ami so-so, nem bwverő anyag, de korrekt azért, sőt mellé-vele még hot szkénák is érkeztek a moziból. Abból, amit elsősorban maga a műfaj és az akciójelenetek miatt várunk nagyonagyon, és remélem kint is ugyanez a helyzet. Én itt drukkolok neki, hogy sikerüljön valami kemény, komoly darabot kihozni belőle, ami majd megállja a helyét, attól függetlenül, hogy nem tipikus bw maszala lesz n+1. Amúgy minden kincstári optimizmusom ellenére nem jósolok neki fényes jövőt az ottani jegypénztáraknál, de abban is bízom, hogy az indiai aktív tömeg beint, rámcáfol, és nem hagyja ki a kihagyhatatlant.  

Igazából csak az érdekelne, hogy miért kellett az Aashiqui 2 filmzenei korongból valami multit csinálni, meg rápakolni vagy egy tucat dalt, amikor Mythoon egyedül is megoldhatta volna. Persze értem én, hogy a noname arcoknak, az ismeretlenebb 'pályakezdő' tagoknak is el kell kezdeniük valahol, egyetértés, de ez a végeredmény önmagáért beszél. Fakt: a Tum Hi Ho van és semmi más. Nagyon kiemelkedik, lehet ez a baj. Túlságosan is, és a többieknek levegő nem marad, csak a kapszkodás, a teperés, hogy majd az ilyen dalbetét promóknál (a vizuális töltetet kihasználva) valahogy második nekifutásra sikerül megnyerni az embereket. Hát itt tőlem érkezik most egy mínusz egy, mert a Sunn Raha Hai Na Tu lehet bármilyen szép, mert attól még jó nem lesz meg lett újrázva. Kár érte.    

Dj Amaan azt hitte, de rosszul hitte. Mert ilyen mesápokkal biztosan nem fog sok babér teremni neki a Chetasok, a Kiran Kamathok, a Shadowk mellett. Nyiván az alapanyag, amiből dogozott az se volt tökéletes (és akkor szépen fejeztem ki magam), de az előbb említett fiúknak már sikerült hasonló kvalitású zeneösszesből sokkal de sokkal élvezhetőbb mesht is összeállítani. Ott a pont tehát.

De azért ez mindjárt nem jelenti azt, hogy ebbe a Himmatwala projektbe ne szendvedtek volna meg ők is. Hiszen mérget ennék, vennék rá, hogy igen, lett volna baj mindenhol, ha nekik kellett volna megszülniük. Szóval részben nem tehet róla Amaan, talán majd legközelebb. Éljen a második esély, vagymi.     

Hogy az a fránya szív sosem figyel senkire, se rám, se másra. És Ranbir Kapoor pedig tud táncolni, hiába mondják de nem. Mert de igen, tessék a bizonyíték.

Na jó azért nem egy Shahid Kapoor bújt ki belőle a Yeh Jawaani Hai Deewani legelső dalbetét promójában, de azért ott van az a bugi, ami mellé még érdekes koreo'val megáldott, de tökéletesen kivitelezett (a bók) mozgás, mozdulatköteg is párosul. Maane naa.

A zenét szeretjük. Továbbra is. Hiszen a trailer alatt már sláger lett belőle, azóta fél India ezt várta Pritamtól, hogy vajon ott folytatja, ahol anno a Cocktailel, a Barfival, vagy csak idén a Race filmzene koronggal befejezte. A válasz egyszerű, de nem árulom el, hallgassátok meg ti is, és leesik majd. Egyébként a betét nagyon danszos, mókás, a koreot már kiemeltem, a színészeket pacsizom, valamint hát Deepika kék száriban nagyon my desi girl.

Ja és nem mondtam, direkt, hogy az utóbbi idők legjobb zenéje, mert azt a titulust ellopta közbe a Tum Hi Ho. Persze a műfajban van difi (az romantikusos), így azt nem, de az utóbbi idők legjobb party zenéjére joggal pályázik és el is nyeri. A Race 2 (azaz január eleje) óta nem volt ilyen nagyon bulizos trekk bwban, persze azt is Pritam szerezte. Ennyi.     

A nagy bw, Aamir Khan és Janit Lalit rajongó Alaa Wardi az 1992-es Jeeta Wohi Sikandar című hindi nyelvű mozi egyik filmzenéjét dolgozta fel nekünk itt a maga sajátos módján. Ahogy írja, ez az első indiai a capella próbálkozása, és szereti ezt a zenét, ezért is esett rá a választása. Király.

Érdemes is megnézni, hallgatni, ahogy a szájával, a kezével zenél, hozza létre a zenét, a jól ismet dallamot, miközbe énekel is, egészen tűrhetően, nem töri meg annyira a nyelvet, hogy ne lehessen ráismerni, vagy nevetni rajta. Csekáut.  

Persze most elfogult vagyok, már csak az okból is, mert imádom ezeket a cover cuccokat, amikor valami új értelmet nyer egy dal, más színt kap, de közbe megmarad eredetinek is. És különösen örülök akkor, ha egy ilyen jóság lesz belőle végproduktumnak, mint amilyen ez lett végül.