calacitra

A Bombay Talkies mint ahogy arról már beszámoltunk a 100 éve született indiai filmre emlékezik meg idén. Ha úgy tetszik, tiszteleg, nem is akárhogy, hisz négy igen neves rendező négy különböző történetét (szkeccs) mutatja meg, meséli el egy filmbe gyúrva.

Az említett négy közül az egyik szegmens Amitabh Bachcan köré lett felépítve. Ezt Anurag Kashyap rendezi, első blikkre egy Big B fanatikusról szól, és a héten már dalbetét promót is kaptunk ehhez a filmfejezethez.

Az egyszerűen csak Bachchan névre is keresztelt dal talán aranyossága miatt emelhető most ki, mintsem a zenéje miatt. Amit Triveditől ez biza pici csalódás, ahogy igaz ez a teljes(?) soundtrackre is, még szerencse, szerencséje, hogy így is akad a korongon olyan, amit csak imádni lehet(a Murabba az elég jó).  

De visszatérve erre, és a látottakra, mert érdemes is külön foglalkozni vele. Pláne, ha azt vesszük, hogy a dalbetétben maga Bachchan nem is látható. Helyette gyerekek vannak, legalább hatvanan, akik hát AB különböző filmes karaktereibe öltözve mókázzák végig a betétet. Ez így tényleg cuki és hátukon viszik el a zenét is. Mert csak kapkodjuk a fejünket, hol egy Zanjeer, hol egy Don, hol egy Bunty aur Babli vagy éppen egy Deewarbeli Bachchan imitátor tűnik fel éppen. Mindent összevetve, összegezve azért szép és szórakoztató. Lehet büszkének lenni rá.

How to win friends & influence people? Dobod a csokit, integetsz indokolatlanul, szerzed a jó jegyeket meg egy barátot magad mellé, és akkor te lehetsz az, aki csak szeretnél lenni. Gippi már kipróbálta. Hogy bevált? Az majd kiderül hamarosan a mozikban. 

Talán nem is mondtam még, de azért szeretem azt egy bw zenében, ha a zeneszöveg is legalább annyira könnyen tapad, ragad, mint maga a dallam. Nyilván nem esik ki a legjobb vagy az évzene pikszisből emiatt senki, egy szerzemény sem - eddig és ezután se, mert aj mittudomén nem jut eszembe a refrén. És ez most akkora örök hiba lenne n+1, hogy onnantól kezdve többet nem is akarnám már hallani. Szó sincs erről.

Mert kontra, megszámlálhatatlan azon számok száma, amikből a mai napig nem tudok egy pontos, dalszöveghű mondatot elmondani. Dacára annak, hogy avítt slágerek, és 'megvoltak' már vagy több százszor. Ez nem fekete pont, de a másiknak meg piros se jár ezért, egyszerűen így vagyok beállítva, néha kell ez a plusz a muzsika mellett.

A Tum Hi Hoban pedig megvan ez a plusz. Hirtelen nem is tudom, hogy a zene vagy a szöveg varázsolt volna el előbb, de tökre lényegtelen, mindkét fronton világklasszis teljesítményt ad. Így nem csoda, hogy időközbe bizony-bizony évzenének nőtte ki magát a dal (a leg20 közé várom, bár hosszú még az év), ami nem más, mint Mithoon az Aashiqui folytatásához készített egyik bw filmzenéje.

Kint, Indiába hatalmas sláger lett. Érdekes hozzávaló, hogy a történelem pedig ismétli önmagát, hiszen az első Aashiqui is a jó zenéitől volt hangos, és emlékeznek is így rá sokan előszeretettel sok szeretettel, és most megint ez történt, 2013-ban is a csapból folyik az egyik. A film meg, ezek után olyan lesz, amilyen. Mert ennyi és ekkora siker már félsiker az egész darabra nézve. Ott tartunk, hogy a nagyobb filmek, vagy zenei rendezők is megirigyelhetnék. És ha másért nem, ezért érdemes volt folytatni.

Mindenki szereti, Dj Shadow is. Vagy nem, és csak muszájból remikszelt. Van egy mondás, miszerint a jó zenének szerencséje van. Bárki bármit hoz ki belőle, az akkor is fasza marad. A Tum Hi Ho az maradt. Ez a feltupírozott, turbozott, tuningolt változat is rokkol, hazatolja a bringádat, helyetted, ha úgy van. Büntet. Az eredeti lassú, giccses után nehéz elhinni, de sikerült teljesen táncparkett-kompatibilisre átültetni, aminek van létjogosultsága is, lehet twisttwisttwistelni rá, ajánlott, kötelező. Szeressem.         

Most aki szereti vagy szimpatizál a hétfővel (valaki, kizárt), mint nappal, akkor az ne figyeljen ide, mások viszont annál inkább. Ugyanis a Go Goa Gone (bw első zomkomja) egyik dala, dalbetétje igazi antihétfő himnusz lett a Sachin Jigartól. Olyan, amit csengőhangnak netovább ébresztőnek találtak fel erre a napra. És még ha le is maradtunk a tegnapiról, sebaj, mert minden héten akad még egy hétfő, ha meg nem, akkor ott a vasárnap, szóval lehet rákészülni a következő napra, hogy I hate bloody khooni monday!!!   

Szép-szép, de sok vizet nem zavar. A nagy fogás a Tum Hi Ho volt, a kicsi halak meg pont ilyenek. Se többek se kevesebbek ennél. Átlagon aluliak, és mégis szerethetőek. Talán majd a filmnél újra összefutunk, talán.