calacitra

Már a teasernél is sejthető volt, de most a trailernél még inkább kidomborodott, hogy ez se egy indiai nézőbarát bw film lesz a következő a sorban. Persze a multiplex közönsége még csak-csak jegyet szán majd rá, de azon kívül, szerte az országban biztos nem tolonganak majd érte, miatta nagyon.

Persze ez nem is csoda, hiszen jócskán elüt a klasszikus, populáris hindi nyelvű moziktól. Vagy mondjam úgy (?), hogy a kortárs és modern párhuzamos filmművészet azon oldalát képviseli, és táborát gyarapítja egy újabb darabbal, ahol és amiben direkte szempepisilnek a bw konvenciók eszközarzenáljával. Legyen, mondom így.

De úgy még tisztább, hogy egyszerűen nem feküdnek le neki-alá-azoknak a betokosodott műfajoknak, gondolkodás(mód)nak, a gyökereknek, meg értékeknek, amiket a mai napig bezárólag is a legtöbb hindi nyelvű film magáénak vall (vallási, kult, szoc tekintetben). Hanem, mint a Prague is túlmegy ezen, és még azon is túl.

Oké, minden bizonnyal a nyugat hatására történik sok minden, de azért ennyire nem is kell feltolni a szivárvány a hálivúdiak seggén. Bár ahogy olvasom már ezt is megbélyegezték, és az Enter the Void bw feldolgozását látják meg benne sokan. Nekem elsőre inkább a Dev D jutott eszembe róla, ami már a hazai színeket képviseli, és bárki aki most nem látta, nem tudja miből maradt ki.   

Nekem már az is nagyon tetszett, és nem csak a különcsége miatt, ezért az előzetesért meg úgy csak odavagyok. Sötét, hibrid, elvont, hiper-szuper, és Prága. A történcsíráit már elpotyogtattam egy korábbi posztnál, ennél tt ni, de a rendező nevével akkor és azóta adós maradtam. Ő lesz név szerint  Ashish R. Shukla. Akitől tehát augusztus elején érkezik a mozikba ez az egészen nem bw hétköznapi bw darab. Ez kell, ez olyan mint drog, KKLV.       

Erre csak azt tudom mondani -újfent, hogy Shahid Kapoornak tényleg tele lehetett a hócipője már a romantikus filmekkel, ha végül beadta a derekát egy ilyen maszalára, ami azért na nem az ő műfaja. Nem is ebben mozog igazán otthonosan. Hiszen ez a Khanok uralta vidék, Salmannál jobban például ezt senki se csinálja. Legfeljebb mindenki fut utána, és utánozza, ahogy és ahol csak tudja. Jó persze Aamir sem vallott kudarcot anno a Ghajinivel (sőt), és még Shahrukh is 'shetty shtyleban utazik' az idén el ne felejtsük.

De még ennek fejében, hogy a lista teljes legyen, Shahid is ezt teszi. Annyi pici különbséggel, hogy ez neki nem annyira áll jól. A szemünk még nem barátkozott meg vele, inkább ilyen wannabe 'chulbul pandey'-es, akinek a szája is sokat jár, de azért osztja az ellent is, ha arra kerül a sor.

A PPNH tipikusan az a film lesz, legalábbis a trailer ezt adja a szánkba, amiben majd jól kiakad az overacting mérő, a fizika-órán tanultak is mit sem érnek , és még több arcpirító, gyilkos poéncunami zudul ránk egy csipetnyi romantikával. Ez utóbbiból pont annyival, nyilván, hogy Shahidnak ne feküdje meg a gyomrát és hagyja ott az egész kócerájt, mert mert mert megint ishq wala love.

Még fontos lehet megejteni, hogy Rajkumar Santoshi rendezi, akinek az Ajab Prem Ki Gazab Kahaani-t is köszönhetjük, ami egy pillanatra látható is ebben a szűk két és fél perces előzetesben. De ami ennél is izgatóbb, hogy Nargis Fakhri ide egy item numberrel készül (én meg oltani már most, haha), valamint az említett Salman Khan is tiszteletét teszi a moziban, a zsák megtalálta a foltját alapon. Talán még jótanácsokkal is ellátta Shahidot, mit hogyan kell, mert ő tudja mitől döglik az, a nézők is imádják.

Végezetül pedig ragadjuk meg és kapaszkojunk jól bele abba kicsi szalmaszálba, amit úgy hívnak Ileana D Cruz. Mert egyelőre rajta kívül nem is látunk ebben mást, plusz okot, amiért azonnal látni kéne. 

CODE RED. CODE RED.

Shoojit Sircar meg nem szívbajos. A tavalyi Vicky Donor után, ami egy spermafilm volt, most Srí Lankára teszi át a rendezői székét, ahol megint olyat mutat meg, amit indiai néző megint csak biztosan nem látott még bw filmben. A kérdés csak az, hogy vajon ez, a Madras Cafe érdekli majd őket? Hát emlékezzünk vissza, a Vicky Donor elég jól vette ezt az akadályt, persze oda kellett egy Ayushmann is, meg az ő évzenéje.

Itt viszont nem lesz Ayushmann, persze évzene még lehet.

Van viszont egy John Abraham (aki a film producere is egyben), akit néha a buta romkomok világából kiszakadva jó is látni így, ilyen RAW ügynökként, hogy tisztába tegyen mindent, bárhol legyen és bárhogyan is. Partnernője pedig Nargis Fakhri lesz, aki újságíróként üti bele az orrát mindenbe, amibe nem kéne, szakmai ártalom evör. Ők ketten tehát együtt, vagy külön saját harcukat, hadjáratukat teljesítik ott ilyen-olyan okból. Mialatt fakó színek mindehol, nagy adag komorsággal, polgárháborúval az élen.

Most meg nem mondom melyik hollywoodi fimet takarja, mert nem jutott eszembe egy se. Nézném, bár nem KKLV (köt.képk.lát.való) első blikkre. De azért tök szuper ilyet is látni bwban. Mindig meglepnek. Jöhet. Jöjjön. Második nézésre jobban adja, nézeti magát már.

Ha már Shahid Kapoor nem ért rá vagy nem akarta, akkor egy Sushant Singh Rajput is megteszi. A fiatal színész miután a Kai Po Che alakításával mindenki szívébe belopta magát, most egy még nagyobb esélyt kapott, az élettől, bwtól, Shahidtól, hogy újra megmutassa magát, mert ugyanis ő lesz generációjának SRK-ja, akárki meglássa. De ha ezt nem hiszitek, akkor annyi szent, hogy nagy és fényes és jövő áll előtte, szóval ideje megtanulnom a nevét leírni helyesen, ha már gondba vagyok vele, akárhányszor meglátom, vagy olvasok róla.

Itt és most, a Shuddh Desi Romanceban egy kisvárosi mondhatni tipikus önjelölt romeó öltözékébe bújik, akinek egy nő nem elég, neki kettő kell. Ők a nők lesznek az egyik oldalról Parineeti Chopra a másikról (a debütáló) Vaani Kapoor, akik mit sem sejtenek arról, hogy már hárman vannak párba. Ami valljuk be, nem egy ideális kapcsolat minta és példaképe. Azt meg hogy mi történik ez után, azt csak a SDR tudja megmondani. Fogja is, csak már az ősszel, majd szeptemberben. 

És a trailer az milyen?

Verdikt. Az unikum, egyedi teaserek után némileg csalódás volt. Nem is a színészekkel, vagy élből a történettel van bajom, inkább azzal, hogy nem tűnik ki a tömegből, hiába is a Chak de India írójától, a Band Baaja Baarat rendezőjétől kapjuk. Amikben meg pont, hogy volt valami különlegesség, más íz - vagy így vagy úgy. Míg ez a kisvárosi modern szerelemi háromszögszerű történet sablonosnak tűnik első blikkre. A desisége viszont, maga a képi milliője az tagadhatatlanul többet ígér ennél. Ez is próbálja kihúznia a csávából a sztorit. De sok nézőt nem számolok rá, így se nagyon. Mindig mondom, ne legyen igazam. Márcsak a fenti filmekből kiindulva, ergó azokból akik azt hozták, akik tudnak amit tudnak, és azt talán itt, ennél se hagyták otthon.

Not bad, de egyelőre moziban nem lenne ez kötelező képkocka néznivaló.     

Prakash Jha megint kitesz magáért. Hozza azt, ami tőle elvárható. Amiért szeretjük nézni azokat a filmeket, amiket ő készít. Meg ahogyan és amiből. Ő az igen, aki mindig és fáradhatatlanul India másik arcát fordítja elénk. Pontosan azt, ami nem szép, nem hepiend, és nem is földtől elrugaszkodott. Az a néző pedig, aki álmodni akar, annak inkább most otthon a helye, vagy egy másik filmen, mert azt itt biztosan nem kapja meg.

A rendező legújabb filmje a Satyagraha is pont olyan, amilyennek az ő filmjeit elképzeljük. Mármint, amit az előzetesből ki lehet venni, és le lehet szűrni. Az előelőzetessel foglalkozó korábbi posztnál már kiemeltem milyen grandiózus, és epik színészfelhozatallal (Big B, Bebo, Arjun, Ajay, Manoj) dolgozott itt együtt Prakash.

Ami egyúttal jól mutatja azt is, hogy ezeknek a filmeknek is helye van a mozikban. Hiszen ha a nem akármilyen neves, híres, sztárszínészek is minden hezitálás nélkül igent mondanak egy ilyen felkérésre, akkor ez egy működő recept. Nyilván nem siker, vagy akkora, mint egy Salman Khané, de a célközönségét megtalálja mindannyiszor, van benne potenciál. És amúgyis fura lenne, mondottam volt, most már Prakashtól maszálát látni éppen.        

A Satyagraha egy politikus, egy aktivista, egy újságíró közös harca valamiért, valamiben, amiben annyira hisznek. Egy harc a korrupt és igazságtalan rendszer ellen. Egy harc az igazságért, az igazságosságért, azokért a jogokért, amik a társadalmat, egészét megilletik. Big B pedig azt is megteheti, hogy felpofoz egy politikust. - Mert az megérdemli.

A Satyagraha provokatív, unkonvecionális és életszagú története a mai India története, a zsarnoki hatalomról, kihasználásról, a korrupció aranykoráról, meg azokról, akik kiállnak ez ellen, nem engedik, hagyják annyiban, mennek előre, még ha vízágyúkkal is kell szembe nézniük. Egy film az indiaiaknak, róluk, tőlük. De nem csak nekik.