Prakash Jha megint kitesz magáért. Hozza azt, ami tőle elvárható. Amiért szeretjük nézni azokat a filmeket, amiket ő készít. Meg ahogyan és amiből. Ő az igen, aki mindig és fáradhatatlanul India másik arcát fordítja elénk. Pontosan azt, ami nem szép, nem hepiend, és nem is földtől elrugaszkodott. Az a néző pedig, aki álmodni akar, annak inkább most otthon a helye, vagy egy másik filmen, mert azt itt biztosan nem kapja meg.

A rendező legújabb filmje a Satyagraha is pont olyan, amilyennek az ő filmjeit elképzeljük. Mármint, amit az előzetesből ki lehet venni, és le lehet szűrni. Az előelőzetessel foglalkozó korábbi posztnál már kiemeltem milyen grandiózus, és epik színészfelhozatallal (Big B, Bebo, Arjun, Ajay, Manoj) dolgozott itt együtt Prakash.

Ami egyúttal jól mutatja azt is, hogy ezeknek a filmeknek is helye van a mozikban. Hiszen ha a nem akármilyen neves, híres, sztárszínészek is minden hezitálás nélkül igent mondanak egy ilyen felkérésre, akkor ez egy működő recept. Nyilván nem siker, vagy akkora, mint egy Salman Khané, de a célközönségét megtalálja mindannyiszor, van benne potenciál. És amúgyis fura lenne, mondottam volt, most már Prakashtól maszálát látni éppen.        

A Satyagraha egy politikus, egy aktivista, egy újságíró közös harca valamiért, valamiben, amiben annyira hisznek. Egy harc a korrupt és igazságtalan rendszer ellen. Egy harc az igazságért, az igazságosságért, azokért a jogokért, amik a társadalmat, egészét megilletik. Big B pedig azt is megteheti, hogy felpofoz egy politikust. - Mert az megérdemli.

A Satyagraha provokatív, unkonvecionális és életszagú története a mai India története, a zsarnoki hatalomról, kihasználásról, a korrupció aranykoráról, meg azokról, akik kiállnak ez ellen, nem engedik, hagyják annyiban, mennek előre, még ha vízágyúkkal is kell szembe nézniük. Egy film az indiaiaknak, róluk, tőlük. De nem csak nekik.