calacitra

Megjött Krrish. A diwalinak lefőttek. De hol -marad- a libabőr? 

Az nincs. Helyett van viszont iszonyat sok, 8476912 deka vizuálisPOWA. Tényleg olyan, mintha valami faja videójátékba csöppentünk volna. Vagy legalábbis nekem ilyen érzésem volt néha Rakesh Roshan folytatásánának előzetesét nézve. Ami nem oltás részemről, de van benne valami ami fura a szemnek.

Ugye arról szólt a fáma, hogy azok a felelősek a látottakért, akik anno a Ra Onet csinálták. És ez azért meg is látszik. Értsétek úgy ahogy. Tény és való, hogy ebből a pár percből nem indulunk ki, és az is látszik, hogy van benne potenciál, mint a győri támadójátékban Guardiola szerint!!!!44!!

Viszont valamilyen szinten azért lehúzta a szám szélét. Miközben tudom, értem, felfogtam, hogy ez a műfaj az ez a műfaj, hozzátartozik, vele jár és kel, de ennyire azért én se számítottam, hogy agyonVFXelik, bezöldhátterezik a dolgot. Ilyenkor jön ki az, tör fel belőlem, hogy elveszik bw benne. De ez vagyok én.

Nyilván táncos-dalbetétektől nem lesz mentes, ebben halálbiztos vagyok, Priyanka is jó lesz, Vivek Oberoi azonban már egy másik történet. Nem hiszem, hogy antihero szerepben jobb lesz, mint Arjun volt a RO-ban éppen, de lepjen meg, ha tud.

A nem túl EREDETi zene, a nyugatmajmolása ellenére is nem állíthatom azt, hogy én nekem ez nem kell. Mert hogy a fenébe ne. Félek tőle azért, mint a magyar államcsődtől, de végülis két évenként bőven van helye bwban.

Azt meg kötve hiszem, hogy ha sikeres is lesz, akkor holnaptól, másnaptól kezdve minden film így készülne majd bwban. Ettől nem kell parázni. Egy ideig. Mégis elkészíteni nem volt 20 rúpia, szóval ezt is csak Hrithikkel, egy ilyen kultfilm sequeljével tudták, tudhatták megcsinálni. Meg hát a Ra One előzmények is jó tanulópénz volt, talán tanultak is belőle picit a szakik, akik elvileg értenek hozzá.

Verdikt. Shaktimaan gyerünk, hajrá, most mutasd meg.

Ha a szemem nem is biztos, de a szívem nagyon akarja ezt magának. Szeretné szeretni. Szumma, remélem nem jut a Ra One sorsára mégis. Mégis ez a Krrish, basszus. 

Na megint egy kitűnő példra arra, hogy Kollywood még nagy dolgokra hivatott. 

Selvaraghavan mozija pedig pont egy olyan mozi lehet, annak tűnik, amivel jól fenékbe lehet rúgni bwot, hogy mi ilyet is tudunk, ti meg nem. Mert amíg ott, a hindi nyelvű filmek hazájában senkinek nem jutott eszébe ilyen és valami ehhez hasonló concept, addig a tamil nyelvűeknél már igen.

Itt van ugyanis az Irandam Ulagam előzetese, ami talán Avatar, talán nem, de hogy ilyet indiai filmtől nem nagyon láttunk, láthattunk az szinte biztos. Harris Jayaraj zenéje pedig már csak a pontot teszi fel az i-re (Dhanush vagy SPB is énekel az albumon!). Epik.

Miközben nem 3 perc, és egy árva szót nem ejtenek el benne. A dalbetéteket is ügyesen kikerülik, egyszóval mindenben azt szeretnék a néző tudtára adni, hogy ez egy nem hétköznapi, konvencionális indiai film lesz, hanem valami egészen más.

Már látom is magam előtt, ahogy bw ráharap és már csak azon megy a vita, veszekszenek, hogy kié legyen a feldogozás joga.

Kötelező képkockalátnivaló.         

Nem galamblelkűeknek való vidék lesz Ahishor Solomon első rendezése, a John Day. Amiben Randeep 'Javier Bardem' Hooda hidegvérű bérgyilkosként teszi a feladatát, amíg egy Naseeruddin Shah fejébe nem veszi, hogy most már ebből aztán elég legyen, és ami sok az sok (egy kislány élete nem játék). Megy és jól móresre tanítja őt (is).

Nagyon sötét (dark), komor egyelőre. Mintha csak egy horror filmben lennénk. De inkább revengeszagú az egész, amolyan bosszúthriller, amiért szeptember 13-án érdemes is lenne mozijegyet váltani. A két színész korábban már szerepelt együtt, de ez most annál kivételesebb alkalom.

Shah jó mint mindig, viszont Hooda is felnőtt, befutott azóta. Mondhatni a jelen és a jövő, a jó és a rossz harcát láthatjuk majd itt. Mialatt egy jó nagy adag drámát, izgalmat, és persze akciót is vele, velük együtt.

Vélemény? Hát az ilyen filmekre mindig vevő vagyok. Az meg plusz öröm, hogy bwból kapjuk meg. És bár nézőcsalógató, de annyira nem, hogy ez majd sikeres is legyen. Must-see.

Meglepetés. Meglepetés ez olyan szempontból, hogy alig hiszed el azt, amit látsz. Vagy amit nem. Mert Ranbir Kapoor-féle filmelőzetes régen szaltózott ekkorát, mint amekkorát a Besharam.

Talán csak nem ehhez vagyunk, voltunk hozzászokva az utóbbi időben-időből. Biztos. Hisz mind a Barfi, mind a YJHD ebben toronymagasan uralkodó volt. Az ember nem tudta nem szeretni azokat (és utána se még végeredmény formájában). Szemben ezzel, amiben nehéz megtalálni azt, ami igazán ranbirkapoorossá teszi. Valahogy pont ez veszik ki belőle. Inkább vették. Mire is gondolok?

Ranbir lesz idén, 2013-ban a szegények Chulbul Pandeye. Már csak azért is találó és igaz eme megállapítás, hiszen az az Abhinav Kashyap rendezi a Besharamot, aki a Dabangg rendezője is volt egyben. És akarva-akaratlanul, ha nem tudom, hogy ő csinálta ezt, akkor is tudtam volna. De persze ez nem ok arra, hogy ennyire sótlan legyen. Lehet kövezni, de az jutott eszembe, hogy erre Ranbir nem áll készen. Ő nem Khan még. 

Persze az oldszkúlság, a Lalit zene, az intertextualitás megjelenése (DDLJ, Salman) vagy a család, ahogy Kapoorék rendőrt alakítanak, az vicces, és akad még szórakoztató pillanat is ebben a szűkhosszú 3 percben, de inkább unatkoztam rajta, mintsem szeretném újra magamnak látni azonnal. Ez most akkor a csalódás számlájára írjuk is hozzá, és imádkozzunk, hogy csak a trailervágók nem kapták meg időben a fizetésüket, azért lett ez ilyen gyenge.

Egyelőre emészteni kell. A dalbetétekkel még a maguk javára fordíthatják az eredményt, de teperés nélkül nehéz lesz. Ugyanis az emberek többsége (aki nem Ranbirfan), a többiek se tudják hova tenni ezt. Legutoljára ennyire a Talaash osztotta meg a népet (közel azonos like-unlike), ami végül azért csak behúzta, és maga mellé állította a nézőket. Kívánjuk hát ide is a legjobbakat, és reméljük lesz ez jobb is, sokkal jobb majd október elején a mozikban. Úgy legyen.       

Azért néha még nekem is be kell mutatni bw-ot, hogy ilyet is tud. És nem olyan akkora prűdorientált a vásznon, mint azt sokan tartják. Hanem bizony van vad oldala is (a valós életben ez sajnos kiütközik), és lefőtt a kávé azoknak a moziknak, amikben még egy ártatlan csók sem csattan el a három órában.

Nyilván ez is játszik a mai napig, ez a klasszikus szelete az egésznek, de ezzel parallel készülnek, készülhetnek már ilyenek, mint ez a Grand Masti. Ahol és amiben bizony a szekrényben maradnak a szárik, előkerülnek bikinik, meg azok a férfiak, férjek, az ő piszkos fantáziák, akiknek soha semmi nem elég. Sokszor még egy feleség se. Mert egy nő nem nő, és csak az a nő foglalt akin fekszenek, így challenge accepted.

Verdikt. A Masti folytatása a Grand Masti tehát a szexkom(édia) űrt, lyukat hivatott betömni idén és kilenc év után újra a bw filmporondon. Ez elsőre úgy ahogy sikerült is, de persze most emeltek a téten, és még több rosszban sántikálnak majd a sequelre is visszatérő barátaink. Akik hárman vannak, és velük együtt kóstolhatunk majd bele ősszel ebbe az amerika indiai pitébe. Amiben tehát nem kell keresni a szexuális kontentet, célzásokat, mert ki lesznek mondva, ott lesznek előttünk, hol kínosan, hol viccesen felállva, ööö akarom mondani feltálalva.  

Mit is mondhatnék még? Nézegessük csak meg a trailert, és aztán tényleg mindenki döntse el magában, hogy ez most vicces-vicces, vagy visszataszítóra sikedett már, roppant vulgárisra esetleg?