calacitra

Áhhh. Tudjátok vannak azok a filmek, amikre lehet simán beülni, baráttal, barátnővel, mert az annyira szórakoztató és mulatságos. Na ez nem olyan. Csak, hogy tisztázzuk, mielőtt az előzetesre adja valaki a fejét. A Shorts inkább a másik véglet, az igazság, ami odaát van. Ahogy bw mozit még nem láthattunk.

Vagy olykor igen, hiszen Anurag Kashyap keze ebben is benne van. Igen ő az, akiről sokat meséltünk már itt is, hogy nagyon ért a kis költségvetésű filmek nyelvén, és ha rendez, készít valamit, vagy közreműködik is valahol, akkor annak biztos 1% köze lesz a populáris bw filmekhez. De megszoktuk, és szeretjük is, hogy mindig kitalál, meg kitálal. És ahogy új színt visz a maszálákkal teli, tánc és dalbetétektől hangos iparba. Néha ilyen is kell, de nem utolsó sorban azért elég jó darabokról is van szó. 

A Shortsban Anurag nem tett mást, mint fogta a számára oly ismerős Gangs of Wasseypur főszereplőit (Nawazuddin-Richa-Huma), meg a Neeraj Ghaywan, Shlok Sharma, Siddharth Gupta, Anirban Roy és Rohit Pandey rendezőket és hozzájuk adott egykétháromnégyöt történetét. Olyan Bombay Talkies módra, kis rövid sztorikkal, szkeccsekkel, csak underground szinten, nem olyan szépen bemutatva. Nem olyan szépen szépek, mert ez nem az a bw.

És ahogy nyilatkozta is a producer, 'a rövidfilmek nem igazán trendik Indiában, inkább csak egy lehetőség', ahol páran dolgoznak, próbálnak megélni az életben, tovább és előre jutni, küzdeni, nem elesni, csinálni azt, amit csinálnak amihez értenek. Vagy éppen ellenkezőleg egészen mást, de ez már egy másik, harmadik, negyedik, ötödik történet fámája. A Shorts egyébként az elmúlt két évben rengeteg fesztiválon volt jelen, ahonnan, ahogy azt a poszteren is odatették, szép számmal díjakkal is hazatértek. Mert hazatértek. És ha minden igaz, már július óta látható is volt a mozikban. Remélem mi is kapunk belőle majd, mert ez must-see.    

Akshay Kumarból is csak egy van. Aki azért már a sokat fanyalgóknak bebizonyította, hogy képes kisujjból is egy nehezebb, tőle idegenebb karakterrel megbirkózni, ha arra kerül a sor, mint azt az OMG és a Special 26 című filmekben tette, de azért az ő játszótere, ahol a legotthonosabban mozog, az bizony mégis csak az ilyen remakek és maszalak. Elköltelezett ilyen téren, sőt az élharcosa (Salman és Ajay mellett) is egyben már az indiai különműfaj fennmaradásáért vívott harcnak, lehet ezért szeretni, vagy nem szeretni.

A legújabb filmje a Boss, Anthony D Souza rendezésében, is beáll a libasorba szépen-okosan-ügyesen, annak a végére, lehet is mutogatni rá, hogy ez olyan, mint a Khiladi 76491. folytatása, vagy kiköpött hasonmása egy Rowdy Rathorenak satöbbi. Sokan csak ásítanak rá, mások félnek tőle, hiába is van itt a Boss, mert ez első blikkre egyszerűbb, mint ma stadion építésre pályázni kishazánkban. Aki nem érti, az is érti. A három perc után minden kérdőjel szertefoszlik, kisakkozható, hogy hova fut ki a történet. Bár ezért örök hiba lenne megszólni, a szokás méreg, nincs ebben semmi meglepő.

Abban már inkább, hogy ez még jól, jobban is elsülhet, mint például a Khiladi. De ha annál nem, akkor idei másik moziját a Special 26-ot bevételekben-nézettségben úgy mindenhogyan ánblok túlszárnyalhatja, pedig az is egy finom 60-on felüli crore mutatóval rendelkezik.

Mellette szól az, hogy október 16-án jóformán egyedüliként uralja majd a mozikat, és a következő nagy vetélytárs igazán csak november elején érkezik meg a Krrish folytatás személyében. Szóval, ha Akshay legalább azt hozza, amit eddig, és Ronit Roy is még mérgesebben néz a rendőr szerepében, netovább Aditi Rao Hydari az itt látható bikinis megjelenést feltornássza legalább két snittel, akkor nyert ügye lehet és van.

Mert unalomig lerágott képsorok ide, történetmorzsák oda, azért ez nem olyan vészes, mint azt mi is elképzeltük magunkban még az elején. Sőt még egy Khiladinál is szórakoztatóbbnak tetsző mozizást ígér, és amíg Sonakshi adja megint megint megint az item girl szerepet, addig ellensúlyozva Yo Yo Honey a Boss zenei részéből veszi ki a részét, ami már megér egy nagy odafigyelést.      

Pár éve ennek se lett volna semmi keresnivalója bwban. Egy árva rúpiát nem adtak volna érte. Most meg bumm, 2013-ban, nagy lehetőségek évében, mégis itt van egy víz alatti 3D-s thriller cápákkal meg mindennel hindi nyelven, az indiaiaktól. Kemény.

Meg igaz történet is, és nem mellesleg úgy néz ki, mintha láttál volna már ilyet, csak brown rang hölgyek-fiúk nélkül. Hiszen néhányan már be is azonosították, megkeresték a nyugati megfelelőjét, ikertestvérét, mert hogy van szerintük. Ez pediglen nem más lenne, mint az Opern Water 2 . Még jó hogy nem volt meg, vagy megvolt és már nem emlékszem rá.

Egy bizonyos Gurmmeet Singh a rendezője a Warningnak. És csomó olyan arc tűnik fel benne, aki eddig nem tűnt fel sehol, de talán utána még lehet. Ilyen Santosh Barmola, Suzana Rodrigues, Manjari Fadnis, Varun Sharma, Jitin Gulati és Sumit Suri.

Amúgy hirtelen nem is tudom, melyiket nehezebb feldolgozni, ezt, vagy azt, hogy Ben lesz az új Batman? Költői kérdés volt. Ne is boncolgassuk. Meg ne is lássuk. 

Csak jelzem, hogy Cannest már megjárta és bevette. Most meg hazatér, hogy szeptember 20-án meghódítsa Indiát is magának. Érdemes is lesz odafigyelni rá, erre a Ritesh Batrara, az elsőfilmes rendezőre, mert az előzetes alapján könnyen lehet, hogy az végén a The Lunchbox már az év legjobbjai között találja magát sok helyen, listákon.

De egy biztos, az emberek szívét rabul ejti majd. Bár ahhoz ez a trailer is éppen elég volt. Minden mellette szól, annyira egyszerű, megfogható, magával ragadó, tömör csoda első blikkre, hogy nézeti magát velem.

Pedig az messziről látszik, hogy ez se az a bw, amiről könyvek szólnak, a fejekben él, meg amit hisznek és tudnak róla. Hanem az indiai filmkészítés olyan oldala, amiben tényleg lehet fürödni bárkinek, bárhonnan, fűszeresnek is csak azért lesz fűszeres, mert Nimrat Kaur úgy főz, ahogy.

Aki amúgy, a történet szerint, szeretne urának kedvében járni, meglepni valami finomsággal, új recepttel. De az éthordó dobozegyüttes nem oda kerül, ahova címezték, hanem tévesen egy magányos, nyugdíjba készülő Irrfan Khanhoz. Aki azért csak leírja a véleményét a cetlire (twitter 1.0), hogy hogy milyen is lett. Na szóval innen indulunk, mindez egy kiváló zenével aláfestve és egy mindig király, itt éppen Irrfan barátját alakító Nawazuddin Siddiquival a mellészerepben.

Hát elolvadtam. De ti se maradjatok ki. Must-see.

Ha az mondom remake, akkor Akshay Kumar! Ő már csak ilyen. Ebből él. A legújabb filmje, amivel október közepén kopogtatt be hozzád a mozikban, na az is hasonló, olyan csomagolású lesz mint a többi, az eddigiek voltak. És ehhez még a trailert se kell látni. A teaser is elég, meg egy perc (nyertem). Mondhatnád 'boooring'. Ami igaz is, de valahogy ezzel az előelőzetessel nagyon eltaláltak valamit, köztük engem (0:59). Hello, Boss. Meg még Honey is visszatér, két hét múlva ugyanitt!