calacitra

Piros nagybetűs ünnepnap a mai, hiszen ilyen kurvajó bw előzetes se akad azért minden bokorban. Név szerint Nikhil Advani (KHNH, SE-I, Patiala House) új filmje a D-Day trailere mondhatja el ezt, hogy simán megirigyelnék akárhol, mert egészen zseniális lett. Volt olyan pillanata például, amikor nem tudtam, hogy most mire is figyeljek hirtelen, a zenére, vagy az eseményekre. Pedig majd három perc az egész, talán árulkodó is lehet, de akciót akció követ, és feszes mint egy fürdőruha.

A sztori amúgy 'csak a szokásos'. Alvilági donokról, terroristákról szól majd, vagyis pontosabban egy valakiről, Dawood Ibrahimról (Rishi Kapoor - for prez), akit mindenki akar, el akar kapni (Irffan Khan már kilenc éve), hiszen vélhetően ő áll sok terrorámadás hátterében, kulcsszerepe is volt azokban, és még folytatja tovább. Ezért aztán még többen keresik még kémek (Arjun Rampal, Huma Qureshi) kémkednek, hátha sikerül majd meg és leállítaniuk akár saját életüket is kockáztatva.   

Én általában nem vagyok feltétlenül oda az ilyenekért, de ez mint mondtam nagyon impresszív lett, és nemcsak első blikkre. Egy darab okot nem tudok felhozni ellene, hogy miért ne nézzen meg most azonnal. Pazar színészválogatott, a dal, ami felhangzik közbe már-már libabőrbe öltöztet, július közepén akárhogyan is csavarom ez kötelező képkockanéznivaló, mindenkinek ott a helye szépen a mozikban, kint úgyis vagy rossz idő vagy rohadt meleg lesz.        

Akinek véletlenül pont meg volt az egy, az első rész előzetese, az tudja mire számíthat itt is. És  nem benézte, mert ez már folytatás. Mindezt azért is emelem ki külön, mert ha a kettőt egymás mellé rakjuk akkor a színészek kivételével igazából sok különbség nincs közöttük. De talán nem is akkora baj ez. Amitől inkább félek, és mondtam már: az az Akshay-Imran jodi, ami nekem vérszegényebb, gengszterhiteltelenebb, mint anno az Emraan-Ajay duó volt. És ez  a trailerbe is kijön sajnos. Vagy lehet csak én akarom így látni?

A sztoriról nem nagyon érdemes picsogni. Az első részből ez is következik (még a zene is a jól megszokott OUATIM témázos), na meg ez a három perc mindent elmond, és megérted, akkoris ha nem akarod vagy nem érted. Igazából nem vágott hanyatt. Nem is nagyon tudom hovatenni, az indiaiak inkább értik, érzik ezeket a műfajú, stílusú mozikat, amikben az n+1 gengsztertörténet bontakozik ki megint. Nem hiába hozott szép pénzt pölö még az általam lesajnált Shootout at Wadala is ebben a hónapban bemutatva.

Az biztos, hogy ezt látva nem rohanok, rohannék jegyért, hogy de fú nézni kell és kötelező. Pláne úgy, hogy a Chennai Express is akkor lesz premierben látható. Az Eid tehát idén Akshay vs Srk moziharcról fog szólni, de jelzem a másik oldalra se tenném le a voksomat. És nem főleg azért, mert onnan csak egy hét múlva látunk traileres kiadást, hanem Rohit Shetty miatt, aki nem hoz lázba, és eddig se tudott.

Azt pedig ne felejtsük el, és e mellett szól propropro, hogy az OUATIM volt az, aki 2010-ben szolgáltatta nekünk az évzenét a Pee Loon személyében. És erre most is van reális esély, hiszen Pritam csinálja a soundtracket, maradt a folytatásra, fákje. Már komolyan arra jobban kiváncsi vagyok, mint a filmre magára.     

Nincs is annál jobb, mikor tudod, hogy meg fogsz lepődni, aztán meg még jobban, még annál is jobban meglepődsz, hogymi, micsoda. A Ghanchakkar előzetes meg pontosan ilyen (volt).

Raj Kumar Gupta az a bw rendező, aki már eddig is unkonvencionális hindi nyelvű filmjeiről volt, lett közismert, emlékezzünk csak az Aamirra vagy a NOKJ-ra, ezért valamilyen szinten várható volt, hogy tartja magát ebbéli jó szokásához. És majd most is azt csinálja, azt a tendenciát követi, amiben sikerült legalább kétszer emlékezeteset alkotnia, meg amiben úgy alapjában véve otthon érzi magát, nem pedig péel maszalábán. 

A Ghanchakkar is első blikkre nagyon messze áll a hagyományos bw moziktól. Maga a történet, és maguk a szereplők sem hasonlítanak nagyon semmire, olyanra, amit már láttunk desi köntösben eddig.

Ismeritek, hogy Amitabh, Dharmendra és Utpal Dutt bankot rabolni megy. Ha nem, akkor  majd innen fogjátok. Persze maszkos úriemberek teszik ezt, köztük Mr. Athray (alias Emraan Hashmi), aki aztán elteszi a pénzt biztos helyre, hogy később szétosszák a pénzt egymás között. De ebből nem lesz semmi. Nem azért, mert elkölti, hanem mint kiderül (miután elrabolják a társai) váratlanul elvesztette a memóriáját, halvány lila dunsztja köze sincs már hova rejtette akkor, amikor elrejtette. Na nem baj, a fiúk addig maradnak mellette, amíg eszébe nem jut, és segítenek neki, hogy emlékezzen. Persze minél előbb, annál jobb. Mindehhez tegyük és vegyük hozzá a punjabi feleségét, házaiasszonyt Mrs Atharyt (Vidya Balan), aki ugyancsak szeretné ezt megtudni. Indulhat is a kincsvadászat!      

Nagyon heist, nagyon vicces (Ghajini dejavu, de melyik Khannal is? haha), nagyon bizarr. Nem csalódtunk a rendezőbe egy fikarcnyit se. Must-see, nem is kell mondani. A zenét meg Amit Trivedi szerzi hozzá.  

Még hogy a régivágású desi filmek ideje lejárt lemez? Ki mondta? Egyáltalán de nem igaz, hogy lefőtt volna a kávé nekik. Pedig sokan temetik már, de szerencsére vannak élharcosok, akik  csak nem hagyják annyiban, és megmutatják létezik az echte bw nagyon indiai film is Indiában. Ami valami ilyen, és amit nem csak a mesékből lehet ismerni, ergó ma is ugyanúgy divatja van, kúl, mint régen. Szóval értitek.

A tegnapi Prabhu Deva-féle RVV után pedig most Aanand L Rai legújabb projektje melengeti agyon szívünket ilyen téren. Meg azokét, akik szeretik a puritán, sablonos, zenés-táncos és táncos-zenés bw darabokat. A Raanjhanaa igen ilyen, ami elsőre egy szerelmi háromszöges alapsztoriból indul ki. Ahol Dhanush, élete első hindi nyelvű mozijában, wannabe utcai romeoként, Srk imitátorként próbálja lenyűgözni, megszerezni magának a nagy Ő-t, Sonam Kapoort. Csak nehogy lemaradjon már róla, ahogy a barát figyelmezteti rá a trailer legelején, miközbe a Saajant nézik a moziban. Hiszen a feltörekvő politikus Abhay Deol is kinézte a magának a lányt. Szóval Dhanush vagy Abhay, Abhay vagy Dhanush?

 A zenét AR Rahman szerzi. Ami azért is érdekes, mert a pár napja linkelt tamil nyelvű, kollywoodi mozi, a Maryan zenei anyagáért is ő felel, amiben a vezető szerepet ugyancsak Dhanush hozza. Egy évben tehát kétszer láthatjuk ezt a párost. És bármennyire is tetszik a Raanjhnaa úgy ahogy van, debütálással, sztorival, zenével nézném meg minden tokkal-vonóval, a Maryan előtte jár nálam, nagyon összerakták, egyben van az az előzetes. Imádom. És az is lehet, hogy majd a végeredménynél fordul a kocka. De várom ezt is, bw moziként, Dhanush moziként viszont a másik a nyerő. Már csak AR Rahman oldaláról kell dönteni, hogy melyikben alkot majd fülkarcosabbat. Ami pl. itt van két percnél az egy jó alap.

Verdikt. Nézném. 

Jön ez az NRI fiú és beleesik ebbe a desi lányba. De mi is van pontosan köztük? Hát egy Sonu Sood, a lány bátyja, akinek persze nem kéne. A fiú ezért meg is tesz mindent, hogy ne legyen, kvázi adja áldását már erre a kapcsolatra, mert ő annyira szerelmes. Én meg annyiszor láttam már ezt, hogy mégse unom. Pláne, úgy, hogy Prabhu Deva csinálja (nincs nálam elfogultabb, elvakultabb fanja idehaza, kizárt), rímékeli. Mindez mellé még Girish Kumar (producer apuka) a főszereplő fiú személyében új arcot is hoz bwba. Éljen. Shruti Haasant meg jól ismerjük, szeretjük, inkább dél-indiai mozikból, de ki nem hagynánk semmi pénzért, hogy újra láthassuk egy ilyen filmben.

Jöhet. Vissza Indiát vissza Indiába címszóval. Mert a hamisítatlan bw film a gyengém. És ez nagyon annak tűnik. Prabhu cameozik is, fákje, Atif Aslam meg énekel benne, a Sachin Jigar (figyelitek, hogy megint ők) zenéire. Go desi cool. A nyár kellős közepén moziba be vele.