calacitra

A teasernél még úgy voltam vele, hogy hátha, meg na majd most és Salman is back. De nem.

Bár oké, azt is butaság lenne kikiáltani, hogy a Jai Ho trailer az valami eszeveszettül rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy pont annyit ad, amennyit kell, semmi többet, senki többet másodszor. És sajnos félő, hogy ez a filmre is átragad. Az se ad majd ennél többet. 

Persze tipikus salmankhanos, amivel semmi baj nincs. De láttuk, hogy egy sztár még nem minden, ahhoz kell még pl. egy rendező is, ami egyelőre számomra leggyengébb láncszemnek tűnik az egész Jai Ho gépezetben. Sry, de nekem tesó ne csináljon már filmet. Aztán lehet jól jönnek ki majd belőle, és nekem kell majd magyarázkodnom utóbb. Végülis egy trailer még nem a film.  

De miközben néztem, mégis, egyáltalán nem éreztem azt, hogy ide nekem az oroszlánt, azonnal, még akkor se, ha tudom, Salman miatt ez akár több lehet a szokásos dél-indiai feldolgozások zömétől. És ha jobban belegondolok, legutoljára talán az Ek Tha Tiger előzetese fogott meg, Salmantól. Azóta meg valahogy nem találtuk egymás számításait, beleértve a mostanit.

A Jai Ho kicsit bé, nagyon akció, ahol dzséj rendet tesz és megállítja azt, akit, vagy amit kell. Műfajilag maszálának mondanánk, de valahogy a könnyedebb műfaj képkocka képviselői nem igen vonultak fel eddig, amiből arra következtetünk, amit már a teasernél is felvezettünk, hogy a nép embere nem fog viccet csinálni a problémákból, azok megoldásaiból, mint ahogyan a Dabanggban tette, hanem komolyan veszi, még ha nem is fullra, mert akkor Filmfare lady nem gyűn majd érte. Bár azzal se jönne. De hát nem is ezért szeretjük Salman filmjeit.

Szumma, azért többet vártunk egy év után Salmantól, viszont még filmzenékkel javíthat. Bár igazán, azok nélkül se nagyon tudnék ellenállni ennek a Jai Honak, bármennyire is sok minden ellene szól. Mégis.  

Love goes cuckin frazy!

Ha tanítanák, hogy egy híres tesó árnyékából hogyan célszerű kitörni, akkor Parineeti Chopra tananyag lehetne. Mert neki igen lehet hozzá valami érzéke, ha képes fennmaradni, köztudatban így, vagy filmeket csinálni úgy. Még akkor is, ha bw bw, és tudjuk jól, hogy a kapcsolatok ott is sokat nyomnak, egyszóval Priyanka oldalán könnyű volt beevickélnie a gyárba.   

De azért az egy dolog, míg a filmekben már neki kell a saját lábán megállnia, és megszerettetnie magát a közönséggel, pláne ez utóbbi az igazán nehéz szülés. Amit egyelőre még nehezebbé tesz, ezekkel a filmszerepekkel, amiket elvállal, amióta csak betette a lábát bwba.

Vegyük csak sorba. Az általa játszott, megformált Ladies vs Ricky Bahl, az Ishaqzaade, vagy az idei Shuddh Desi Romance karakter is annyira más úton jár, mint a klasszikus női, heroine bw karakterek többsége (még az Ishaqzaade csak-csak), hogy az ember azt gondolná ebben nincs jövő. Erre mit dob a gép, Parineeti a legújabb filmjében, a Hasee Toh Phasee-ban is folytatja jó szokását, itt éppen valami őrült tudóspalántát alakít, amivel megint nem lesz beljebb.

De na bumm, ha az indiaiaknak ez nem is trendi, akkor is megsüvegelendő, hogy próbálkozik mindig valami mással, és, elég is okosan csinálja, amit csinál, érdekes filmekre mond igent, amikre lehet, hogy más nem igen mondana. Nyilván ennek is van két oldala. Hiszen a nagy név erre élből nemet mond, és marad ő, így megcsinálja. Az egész hátterében mégis kell a kortárs antikonvencionális bw is, az új rendező, az új szemlélet, amit Anurag Kashyap képvisel, aki Karan Joharral karöltve adtak bele mindent ebbe a Hasee Toh Phasee-ba, hogy működhet a fenébe is.

És miért ne. Már a trailer is ad kuncogásra okot. A történet abszurd, egyedi (éljen Anurag), de valamennyire a lávlávláv fő mozgatórugója az egésznek, oly romkomosan. Ahogy az azonban látszik-hallatszik, zenékben, dalbetétekben sem lesz rest, nem lesz hiány, szóval bwnak is megmarad, (éljen KJo). Parineeti meg ellopja a showt, nem hiába vezettem fel vele a posztot. Sidharth Malhotraval nem tehettem ezt, már csak azért, mert egyelőre nem találom a helyét mellette, a filmben, se, sehogy. Csak úgy van, mint égen a csillag. Félek miatta, hogy milyen lesz ez végül. De talán lesz ez jobb is, a végén, végeredményben.

Mi van még? A rendező nevével adós vagyok még, aki nem más, mint Vinil Mathew lesz. Itt meg az előzetes, menjen is az a vacsing.

Aki esetleg kihagyta, nem látta, vagy elkerülte a figyelmét, az most jó helyen jár. Mert itt és most a hét kontentjét lehet végre megcsodálni. E nélkül nem élet az élet, be is lehet zárni az internetet, ha láttuk, mert ennél jobbat úgy se fogunk kérem szépen találni. Tehát figyelem, még egy harapás, dobpergés, következzék a Gunday trailere. Én szóltam, hogy nagy lesz, és még hatalmasabb. Csak jön, jön, és megjött.

HELLO GUNDAY! A teasernél már odáig voltam vele, meg ódákat zengtem róla. És ez most sem változott, egy hangyafasznyit se. Sőt most még Priyanka Chopra is bekerült a képbe, a történetbe, mint szerelem szálk(ak)ént, aki hiányolta volna még korábbról. Ergó megérkezett a love, ahogy azt tippeltük - így ismerjük ki bwot. Egyelőre még nem bántja a szemem, bár ha nem lenne az se fájna, nyilván ez is kell, ezért bw. PeeCee persze szép, de gyanús, hogy elmennek majd ebbe a szerelmi bermuda háromszög irányba, ami lehet nem tesz túl sok jót és szépet a mozival. Izé, ne legyen igazam. Talán nem is lesz, mert tetszik ez, és még az se zavar, hogy 3 perc, megmutatnak mindent, annál is többet. De nézném valahogy tovább, ha lenne még.

A zene már fülorgia. Beragadt, megragadt, bepókhálózta magát. A férfi színészek közül pedig Arjun Kapoor lehet a fekete bárány, hiszen Ranveer Singhtől és Irrfan Khantól tudjuk mit várhatunk el, és amit hozhatnak is annak rendje, módja szerint. De az ifjú tanonc Kapoor annyit még nem bizonyított, hogy fel is nőtt volna hozzájuk, azon rövid idő alatt, amíg eddigi pályafutását élvezte bwban. De talán Ali Abbas Zafar megtanított neki egyet és mást, Chopraék meg nagyon bíznak benne. És én is. Mert ha el is megy a mozi, nem rajta megy el, hanem a fentebb említett okok miatt. Bár erre gondolni sem merek. Lassan már nem is tudok. Annyira fuckin' awesome ez pár perc. Must-see. Valentin napra ilyenek jöhetnek is. 

Vicces, mert pont azt akartam írni, hogy a Jai Ho első teaserlátásra nem úgy néz ki, mint egy Dabangg, erre olvasom, hogy mások szerint meg pont igen olyan. Annyiban azért igazuk van, igazat adok nekik, hogy hasonlít rá, tipikus salmankhanos, maszálás az egész körítés, de talán a Dabangg második részére hajaz, mint az első részre. Mert én speciel szeretem a kettőt szétszedni, már csak azért is, hiszen a folytatás igencsak szolidra sikeredett. Elég sok mindent kiöltek belőle, ami még korábban benne volt. Na de hagyjuk is.

A Jai Ho viszont még lehet jó, jobb azoknál is akár. A nép embere van a történet középpontjában, aki harcol a csúnya, korrupt bácsik ellen. Aztán vagy győz, vagy nem. Ehhez persze néha az kell, hogy kiálljon, nem mint egy David Guetta koncerten, hanem, hogy ott legyen és osztja az elleneket, akik homlokegyenest mást akarnak, mint ő. 

Talán kitaláltátok, de ez is egy remake, egy telugu nyelvű tollywoodi alkotásnak, a Stalinnak a feldolgozása lesz. Salman Khan a főszerepben badass, mint mindig, mellette, szigorúan mellette pedig Tabu, Danny Denzongpa, Daisy Shah és Sana Khan lesznek láthatóak kicsi-nagy szerepben. A showt Salman lopja el.

Magáról az előtrailerről? Ahhoz képest, hogy egy éve várunk Salman mozira, ez nem lett annyira impresszív, hogy letegyem a hajamat tőle. Remélhetőleg csak tartalékolnak a következő előzetesre, ahol majd aztán nem marad szem szárazon. Kezdésnek ez sem volt érdektelen, sőt, majdnem megdobbant a szívem, hogy Salmant újra láttam, ahogyan azt csak ő tudja, de elfogult is vagyok vele szemben, hiába szeretik annyira ottan a blockbuster atyját.

És még egy dolog furja az oldalamat, az pedig a rendező személye. Nem is, hogy családban maradt, hanem, hogy képes lesz e megfelelni az elvárásoknak. Mégis egy olyan embernek, emberről készít filmet, akit sokan imádnak. Meg az se lehet véletlen, hogy annyit csúsztatták a forgatást, a film bemutatót, hogy sehogy se akart összeállni.

Amúgy meg szeretem a maszálát, a salmankhanos filmeket általában, de hogy itt nagyon nem lett elbagatelizálva, elkomolytalankodva, hanem kicsit komolyabbra vették a figurát, egyelőre, nekem baromira bejön. Ha így marad örülök, ha nem akkor nem, de akkor is maradok.

Kit imádunk még Ali Zafarnal is jobban? Yaami Gautamot. És még náluk is jobban? A Total Siyappat. A filmet, amiben ők ketten fognak szerepelni, tökelőször. Engem már most megvettek. Pláne úgy, hogy a zenét szerzi Ali Zafar, aki legutoljára a Paris London New York filmzene felelőse volt, és már az is szuper volt. Egyedi, friss, meg hangulatos. Talán e miatt is várós annyira, még jobban Eshvar Nivas rendezése, amit az új év 31. napján már meg is csodálhat a közönség a mozikban. A sztoriról meg annyit, hogy ha nem érted, akkor is megérted. Nem lesz bw formabontó, csak a szokásos indiai-pakiszitáni lávsztori, ami soha se de nem egyszerű végig meg véghez vinni, a szülők beleegyezése nélkül. Ennek ellenére azért jó bw vígjátékokra szülség van, nekik is, nekünk is, meg mindenkinek.