calacitra

Ha most nem bwban lennék, azt mondanám erre, hogy csak egy újabb bőrlehúzás, ahol megint a pénz diktál. De mivel ott vagyunk, és mivel az indiaiak imádják a filmeket, azokat amiket mindenki imád, amikből kult lett már, így felesleges meg értelmetlen lenne csúnyaságokat bele és mögé képzelni. Abba, hogy iksz csomó év után újra leadják a méltán népszerű Sholay filmeposzt a jövő év elején, az új évre rá két napra. Ergó boldog sholayt!

Igaz ami igaz, annyi difivel az eredetihez képest, hogy hozzátoltak még egy d-t, és ezzel együtt már három darab dében (3D) élvezheti a rajongó. Habár ez a kis moziszínházakban nem fog osztani meg szorozni se, de aki akarja látni, az úgy is látni fogja. És azért ezt kihagyni, mindjárt akkor és ott nagy felelőtlenség lenne.     

Anno a Pyaar Ka Punchnama című film legjobb és örökzöld klasszikus jelenetében beszélt arról Rajjo, hogy a bw filmek csak addig a pontig estimesélnek, amíg a szerelmesek egymásra találnak. Se tovább. Se előrébb.

Mert akkor és ott a mozinak hirtelen the end lesz, és már senki de semmi nem mondja el azt, hogy mi van, mi történik, történt velük az után. Még , szerencse, hogy szerencsére most erre is fény derül. Éljen az after love story, yolo! Szóljon tehát is elsősorban neki, meg azért a többi Rajjosorstársnak is ajánljuk a Pyaar Ke Side Effects folytatását, a Shaadi Ke Side Effectset, Saket Chaudhary remdezésében. De azoknak is, akik ebbe a halmazba, az előző kettő táborba nem tartoztak, mert egy igazán ígéretes filmre van kilátásunk, a trailer szerint is, vagy leginkább aszerint. Meg hát szerintünk is. És ennél nyomosabb érvet senki nem talál, még ezer évig.

Hiszen az SKSE tősgyökeres romkomnak tetszik majd lenni, olyan zseni színészekkel, akiket már évek óta szerettünk volna egy filmben látni, párként jodiként. És már hallom, hogy mindenki lábába, szemébe, kezébe, fülébe ott a bugi, hogy ezt látni kell. De tudjátok mit, nem is ez a Farhan Akhtar - Vidya Balan alapjáraton vezető színész duó a durva, hanem az a hab a tortán, hogy végül ez így jött össze, így sikerült, pont erre a filmre. Az a fránya sors. Mert elég csak az előzetes három percére szorítkozni, és már királyok, pedig alig mutattak meg valamit 'magukból'. Nagyon jó nézni őket, mégmégmég. "Sid, felébreszted a gyereket" LOL.

Amiért egyedül mérgesek lehetünk, hogy erre az évre, még decemberre tervezték a bemutatót, de végül eltolták a bringát vele együtt a premier időpontját februárra, hogy valentin nap környékén se maradjon már az indiai ember romkom nélkül. Zabálni fogják, sőt, még punjabi zenékkel is alá lesz pakolva. Erre tényleg koccintani kell. 

Aztán a mellékhatások tekintetében pedig nézze meg a filmet, és nézze meg még egyszer. Február gyereeeeee mááááár, hol vagy.

Belőlem már igen, de az év végén jól okosan ügyesen mindenkiből bohocót csinál majd a Dhoom 3, Aamir Khannal az élen. Itt a várva várt trailer, a várva várt folytatáshoz. Dumácsálé fiúk-lányok. Van ebben kakaó és a tartalom se marad otthon úgy néz ki.

Pedig az előzetes nem az év előzetese. Kicsit hosszú, kicsit darabos, túlenergizált (a film messze nem lesz ilyen), ergó hazudik, a színészek közül talán Aamir adja leginkább az igazságot, tőle is várjuk a nagy dobást. Viszont többiek jól néznek ki, és ennyi.

Arról nem is beszélve, hogy a fél internet lenowyouseemezte már, és mondja, hog ez megint copy, bw semmire, másra se jó, csak erre. Pedig ez akkora hülyeség, mint a vak komondor esete a korláttal, ami meg se történt. Szóval ezen kár flesselni, nyilván bw se ártatlan bárány, de most azért mégis felfújták a lufit direkt, ilyen nagy filmről lévén szó. Whatevs.

Inkább arról beszéljünk, hogy Aamir joker, clown, artista, bűvészművész szerepe mennyire új, és kiszámíthatlan volt, lett. Mert na senki se számított még hasonlóra se! De így a trailert látva, valamennyire mégis érthető Aamir döntése, hogy végül igent mondott rá. Hiszen van benne valami olyan, amit még ő se csinált, és bwban se túlzottan gyakori elem, snitt. Ez megfűzhette, és akkor a sztorit még nem is ismerjük részleteiben. Arra szokott ő csak igazán harapni. Szóval ez ad reményt, hogy ott se fogy el majd a sequel. Tud váratlant, meglepőt húzni. Bár egy ilyen felvezetés után erre biztosan sor fog kerülni.

Ahogy arra is, hogy ennek vagy annak ellenére, tudatában is, sokan lesznek rá kíváncsiak majd karácsony előtt. Masalaszerűség, Khannal, még sztárokkal, folytatással, (remélhetőleg) látványos dalbetétekkel, és fülzsírtépő pritamos filmzenékkel (1 címzene, 1 romantikus, 1 partyszám ...), nem is kell ennél több. tátátátátátátátá. 

Jegyet vegyenek reggel, délre, estére. Must-see. 

Az újvilági kollywoodi bromancek úttörő császára lehet ez a film így első trailer ránézésre. És bár a zenei anyaga (meghallgatás után) hagy némi kivetnivalót maga után, de ha ez a zseniális cast, és hangulat megmarad a filmre tovább, akkor egy árva szót nem szóltunk e miatt, mert hogy a fülünk unatkozik, és nem lett kielégítve teljesen.

Persze azért az is igaz, hogy 2013-ban már a jó zenék se jelentenek sokat, anélkül is lehet egy indiai film igazán minőségi. A kérdés csak az, hogy az Endrendum Punnagai ez utóbbiak közé tartozik, fog tartozni majd, vagy sem.

Amúgy meg a trailer nagyon bevállalható, miközben az tisztán látszik, hogy a sztoriért nem mentek messze, nem keresték sokat a készítők, míg ezt találták meg és ki. De ez legyen legnagyobb bajunk vele, ámen. Ó prijáááááááááááá...

Nem Kanada. KANNADA!

Az előzetesekről eddig mindig úgy számoltam be, hogy majd majd majd jön és hát izguljunk, várjuk, nagyon, és jobban. Ehhez képest más egy kicsit a mostani (bontsuk a formát), már nem egyszer bemutatott kannadai film, a Lucia esetéé, ami a megtekintés után jutott el csak ide, idáig, hogy megismerhetővé váljon a köz számára.

Nyilván azért az első bekezdésből, de főként annak második feléből már az is kikövetkeztethető okosan-ügyesen meg szépen, hogy akkor olyan rossz filmmel nem állhatunk szembe. Elárulok valamit: tényleg nem. Sőt. Pedig hát még nekem is be kell mutatni a kannadai filmgyártást, mert az a játszóteremen kívül esik. Tudni tudni lehet róla, viszont Indiából van más régió, központ, nyelv, ami súlyosabban, lehengerlőbben, és promotoltábban adja el magát woldwide, ezzel szemben. Talán méltán elfeledett, alulértékelt pontja, aminek van múltja, jelene meg jövője is. 

És bár az is szentül igaz, hogy nem ez a darab a legcélszerűbb választás Kannada megismerésére, hogy közelebb legyünk hozzá egy lépéssel, de azért a Lucia kézenfekvő és nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb érdemeit sem lehet elvitatni. Hiszen egy olyan ékköve, csiszolatlan gyémántja, 'ismeretlenül nagyot szóló filmje', az országnak, netovább az évnek, amire emlékezni fogunk, ha és mert.

A legnagyszerűbb az egészben pedig tudjátok mi? Van az sablonduma, miszerint a film a nézőknek készül. Nekik. A Lucia viszont nem csak nekik, hanem tőlük is készült. Mert kicsit belebújva a film történeti hátterébe mindjárt kiderül az az érdekes plusz, ha a kezdésének pár másodpercét nem is láttuk, hogy Kannada első olyan filmje ez, amit a tömeg támogatott, adott és fektetett bele. Úgy igen. A sokszor kritikus, még többször aktív tömeg nem dugta a fejét a homokba, hogy nekem erre nincs, hanem azt mondta fákje legyen, persze. És bár tudom jól szeretik ott nagyon a mozikat, hogy ez megérje, de meg is érte kockáztatni, ezért pláne. 

Pláne. Hisz abból a keretből (meg más-é-ból) a Lucia feltehetőleg nem csak a kannadai filmes felhozatalból tűnik ki, hanem országilag is egy különleges helyet foglal el. Amit aztán lehet kannada eredetének hívni, de csak akkor és addig, ha még nem láttuk. Ugyanis a mozi alaptörténetéül szolgáló álom-elemben ki is merül a közös többszörös, az egyetlen olyan pont, amiben megegyeznek. Másban viszont butaság, és hülyeség is lenne összehasonlítani őket.

Ha pedig sztori, akkor legyen elég annyi, hogy egy jegyszedő életébe, mindennapjaiba csöppenhetünk itt bele, aki azért köszöni szépen jól van, csak aludni nem tud sehogyan se, semmikor, soha. De aztán találkozik valakivel, aki talán segíthet neki ebben, el és lenyomni a tarthatatlan és fáradhatatlanul kitartó insomnia állapotot. Egy gyógyszert ad neki, ami garantálja, hogy többet nem lesz gondja már a felhők, csillagok, birkák számlálásával, mert azok már lejárt lemez. Az a bizonyos pirula viszont az jó, az használ. Annyira, hogy ki se tudsz belőle jönni, mert ott ragadsz, ott szeretnél lenni mindig, abban a világban, ami megadja neked, azt, amit akarsz. Mert, ha nem mondtam volna még, ez több, mint egy mezei altató, amit bárhol megkaphatsz. Azt pedig, hogy használ-e hősünknél, maradjon meg a filmre, tovább, és előre.

Nektek akkor trailer, Pawan Kumar (író-rendező) meg folytassa csak. Must-see plecsni voálá.