calacitra

Ha már megvolt a tojás, akkor most jöhet a tyúk. Vagy hogyan. A lényeg, hogy a Queenről már megemlékeztünk nem is egy, nem is kettő, hanem három alkalommal eddig, dalbetétek formájában, viszont trailerrel még adósak voltunk. Ez is vár ránk most.

Kangana Ranautra meg valami sikerféle. Legalábbis ráférne már, hosszú idő óta elkerüli az szegényt. Pedig nem egy rossz színésznő, alulértékelt kissé, egyszerűen csak soha se de nem van jó helyen jó időben. Sőt még a filmválasztásai is vállalhatatlanok olykor. De hát abból kell meríteni, ami van. És mivel annyira nem A, de nem is B kategóriás név már elnézést a fanoktól, így a tavalyi három filmje közül is, az egyik csak-csak elment, a másikat talán be se mutatták, a harmadikra meg az elefánt se emlékszik.

Viszont 2014 van, hello. Új év, új remények, új filmek. A Queen pedig lehet, hogy gyógyír lesz a problémáira. Engem főként, valamiért az English Vinglishre emlékeztet, Amit Trivedi miatt is, de nem csak miatt. Ugyanúgy egy tőzsgyökeres indiai lány külföldön találja magát, és ott kell valahogy egyről a kettőre jutnia, miközben mi csak nevetünk az egészen, rajta, meg úgy minden, ami vele történik. Bár ha azt veszem, hogy a delhi girl next door házas és elvileg meg gyakorlatilag is egyedül megy nászútra Párizsba, meg Amszterdamba, akkor azért már érdekesebb a leányzó fekvése. 

Mindegyúttal örülök neki, hogy a dalbetétek meggyőztek, mert a trailer nagyon is rendben van, nem szerelem második látásra, nem is király, de királynő. Jóféle.

Akkor én most meglepődtem. Arcom.jpg. Mert hiába is vallom a kezdetektől, hogy Varun
Dhawanba több potenciál van, mint Siddhart Malhotraba, azért valahogy mégse vártam tőle, hogy konkrétan, de isteniesen be is robban majd már a második adódó alkalommal, ahogy filmet kap, és vezető szerepet. Persze ehhez az apuka is kellett, aki felkarolta és azt mondta a vasárnapi ebéd után, a telugu nyelvű Kandireegat látva, hogy ezt fel kell dolgozni hindi nyelven, mégpedig veled fiam.

Biztos nem így történt, de azért ezt tudva, kicsit félve viszonyultam a darabhoz, mert ami családban marad, azért az nem mindig adja utána úgy az igazságot. De jött a trailer, és váóóóóó.

'Barfi'

Kábé annyira, hogy a történet se érdekel, meg az se, hogy jön a hó felénk. Első látásra is szerelem a trailer, a megszokott Dhawani rendezői fogásokkal pedig totálisan ki lettem szolgálva. Az alulöltözött színészek, a színes napszemcsik, a bitang jól muzsikáló muzsikák (1:16-nál elmentem), a humoros egysorosok, Ileana és Nargis (mekkora eyecandyzuhatag) a 90-es évek dejavu környezete magáért beszél.

Miközben tudom, hogy ez a film sem lesz több, mint a többi tőle, de a szívem előbb kalapált. Az agyam nem figyel már semmire. Meg is nézem még egyszer, hiába láttam egy párszor már. Amúgy meg lehet, hogy ebből nem csak az egyik Dhawan, hanem a másik Dhawan is győztesen jön ki majd. Win win. Hát még mi, reméljük. 

A nők nem férfiak. Madhuri Dixit se ma kezdte. A Gulaab Gang trailere pedig jobb nem is lehetne, a botrányosan botrányos poszter után. Szóval win-win. 

Anubhah Sinha filmje pont beleillik abba az elképzelésbe, amiben még több és több nőt, női szereplőt, főszereplőt szeretne látni a mozikban, mert a férfiak viszik ezt is el előlük. A fene se érti már a világot. Persze Indiában ez már hagyomány, most azonban Gulab Gang rendhagyóval áll elő, forradalmat sző, és nem csak abban, hogy a gyengébbik nem képviselőit helyezi a vezető színészek székébe, hanem még a történet középpontjába is őket helyezi, róluk szól. Arról, hogy mennyire el vannak nyomva, és vannak, akik mennyire nem, nem hagyják ezt annyiban. Madhuri ilyen. És tök igaza, igazuk van.

Végre egy film (2), ahol nem Srk vagy Salman csap össze, valami maszálá kíséretében, hanem női ikonok, Madhuri vs Juhi Chawla. Mert azért őket se kell félteni (haha), ha a hatalomról van szó, ugyanúgy mennek egymásnak, lesznek ellenek, mint ha a másik csak férfi lenne. Badassnék, akciók, és királynők úgy, ahogy még biztos nem láttuk őket. Se így, se úgy, se együtt, se sehogy. Ha az nem, akkor kérdem én mi lehet jobban felhívás egy keringőre. Engem lenyűgözött, meg meg is lepett. Remélem még maradt tartalék, és zúzni fog tovább, nem csücsül le, és megmutatja, hogy vannak, hol vannak az elfeledett, alulértékelt női teszteronok a mozikban, a mozikból. Ájájó.

Abhay Deolt elég régen láttuk már. De talán, ha várt volna vele még egy picit, most se hiányozna annyira. Különösen ezt a One By Twot látva (annak a trailerét), ami részben neki köszönhetően készülhetett el, és majd január utolsó napján mutatják be Devika Bhagat rendezésében.

Sőt, ha ez nem elég akkor még filmbeli partnere, Preeti Desai sem lesz más, mint akivel offscreen is egy párt alkotnak. Magyarul beszervezte, és csinált neki egy filmet, romkomosan, eléggé sótlan témából, hogy annak bukta legyen a vége a kasszáknál. Mert hát el se tudom képzelni, hogy ez sikeres is lehet, vagy legyen.

Az meg, hogy egy pár itt és ott is, az egy olyan dolog, hogy eddig talán csak Riteshnek és Genelianak jött össze a Tere Naal Love Ho Gayaban, amit elhittél, és még emelte is a mozi fényét, nekik sikerült.

Abhaynak meg amonó vagyok, nem ilyenkre kéne fecsérelni az idejét, sokkal több lehetőség van benne. Hello bw! Road, Movie, Dev D, most meg ez.... ej. 

Ha van valaki, akkor az Imtiaz Ali. Amit ez a trailer is jól példáz. Oly annyira, hogy megjött a kedvem a többi régi eddigi filmjeihez, azokat most elővenni és ledarálni újra. Mert zseni a pali. Elég csak a legutóbbi filmjére rámenni, ott volt a Rockstar. Vagy a Jab We Met, vagyvagyvagy, de talán ha ezt kettőt nézzük, és mossuk össze kaphatjuk meg ezt a Highwayt. Előbbi roadmovie jellegéből fakadóan emlékeztet arra, utóbbi pedig há' persze, hogy a zenei maestro, AR Rahman miatt jön elő. És egyik film sem volt csúnya az említettek közül, szóval legyen hype, meg legyek elfogult, több mint ígéretes egy szokatlan utazásra van kilátás a közeli jövőben, úgy február végén. 

A történet szerint Randeep Hooda és csapata elrabolják Alia Bhatott, és addig el nem engedik, amíg ugye pénzt nem kapnak érte, vagy akármit. Rejtegetik fél Indián keresztül, miközben különlegesebbnél különbözőbb helyszínekre kalauzolnak el minket a Highway és emberrablói. Már ez megér egy külön misét. Az meg pláne, hogy a fiatal lány a látottak alapján még élvezi is a rabságot. Így kezdődik már a trailer is. És csak azt várja, hogy soha ne legyen vége. Amiből aztán fura helyzetek születnek, meg valami szerelemféle is, közte és Randeep között. Imtiaz azért ebben is nagy mester. 

Igazából talán csak egy banánhéjon csúszhat el a film. De nem is nálam elsősorban, hiszen vevő vagyok rá, hanem az ottani aktív közönségnél, és a kasszáknál. Ez pedig, hogy sztártalan egy film lett a Highway. Ergó se Randeep Hooda, se Alia Bhatt nem számít akkora névnek, hogy az tömegeket mozgasson meg. Tehát A kategóriás színész kihúzva. Anno még szó volt róla, hogy Ranbir Kapoort szerette volna Imtiaz ide is, de az nem jött össze. Annyira nem sajnáljuk, mert Randeep is kiváló színész, csak nyilván mégse Kapoor, hogy abból kasszasiker legyen 3 nap alatt meg 100 core. De mondom ne legyen most  se igazam.

Így marad egy jó rendező, egy jó zenei rendező, akiknek a neve, azért mégis mond valamit. Bár akár sikeres lesz, akár nem, és akámilyenek lesznek a színészek, ez bizony kötelező képkocka látnivaló jóság, addig meg pótoljuk, újrázzuk az elmúlt év Imtiaz Ali filmjeit szépen okosan ügyesen, csak ráhangolódás képpen meg mert csak.