A teasernél még úgy voltam vele, hogy hátha, meg na majd most és Salman is back. De nem.

Bár oké, azt is butaság lenne kikiáltani, hogy a Jai Ho trailer az valami eszeveszettül rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy pont annyit ad, amennyit kell, semmi többet, senki többet másodszor. És sajnos félő, hogy ez a filmre is átragad. Az se ad majd ennél többet. 

Persze tipikus salmankhanos, amivel semmi baj nincs. De láttuk, hogy egy sztár még nem minden, ahhoz kell még pl. egy rendező is, ami egyelőre számomra leggyengébb láncszemnek tűnik az egész Jai Ho gépezetben. Sry, de nekem tesó ne csináljon már filmet. Aztán lehet jól jönnek ki majd belőle, és nekem kell majd magyarázkodnom utóbb. Végülis egy trailer még nem a film.  

De miközben néztem, mégis, egyáltalán nem éreztem azt, hogy ide nekem az oroszlánt, azonnal, még akkor se, ha tudom, Salman miatt ez akár több lehet a szokásos dél-indiai feldolgozások zömétől. És ha jobban belegondolok, legutoljára talán az Ek Tha Tiger előzetese fogott meg, Salmantól. Azóta meg valahogy nem találtuk egymás számításait, beleértve a mostanit.

A Jai Ho kicsit bé, nagyon akció, ahol dzséj rendet tesz és megállítja azt, akit, vagy amit kell. Műfajilag maszálának mondanánk, de valahogy a könnyedebb műfaj képkocka képviselői nem igen vonultak fel eddig, amiből arra következtetünk, amit már a teasernél is felvezettünk, hogy a nép embere nem fog viccet csinálni a problémákból, azok megoldásaiból, mint ahogyan a Dabanggban tette, hanem komolyan veszi, még ha nem is fullra, mert akkor Filmfare lady nem gyűn majd érte. Bár azzal se jönne. De hát nem is ezért szeretjük Salman filmjeit.

Szumma, azért többet vártunk egy év után Salmantól, viszont még filmzenékkel javíthat. Bár igazán, azok nélkül se nagyon tudnék ellenállni ennek a Jai Honak, bármennyire is sok minden ellene szól. Mégis.