calacitra

Megnéztem az előzetest, és azt mondtam utána, hogy most a könyvet elolvasni lenne jó. Valahogy rámtört, miközben haláli nyugalommal konstatáltam, hogy bw az utóbbi időben nem képes hibázni, ha könyvadaptációról van szó. Pedig ez is adja magát, ő ebben mindig első volt, csak legfeljebb nem könyvek voltak a források, hanem más tartalmak. De ettől még nagyon ért ehhez, amit a 2 States is alátámaszt, elég csak a trailert közelebbről megismerni. 

Mert mindaz, amit vártam a Bewakoofiyantól, az megvan itt. De az is, még, amit meg nem. Hiszen based on true story: személy szerint lemondtam róla, nem számoltam vele semmikor, soha, hogy majd akár képes lesz a kedvemben járni, tetszeni nekem, és nem csak nekem. Az okokat nehéz már visszahozni, azokra emlékezni, különösen azok után, hogy haláli szerelmes lettem már ebbe a három percbe is. És igazi kihívást jelent elfogulatlannak lenni.

Pedig Arjun Kapoor citromba harapott arckifejezése, vagy a történet (talán nem kéne számon kérni, mégis csak Chetan Bhagat novellája volt előbb) sablonossága a maga sztereotípizálásával (punjab vs tamil kult) sok jót nem ígér meg vetít előre. Hiszen hány és hány bw film volt mostanság, amiben ez jelentette a vezérfonalat (szerelmesek, akik indiaiak, de mégse), a fő sodrást, ami mentén a történet csordogált a maga kis medrében. Pl. Az idén itt van a Total Siyapaa, ami bár viccesre fogja, túl viccesre, de szóval nem kell messze menni mégis, ha nagyon akarnánk se. Ezt be kell látni.

Viszont pont bw miatt butaság lenne elhesegetni, és nem adni neki egy esélyt. Aki ebben mester, tanító, mint mondottam volt. Ahogy képes eladni azt, amit eladtak már előtte, vagy ő maga csilliónyi alkalommal. És ahogy képes megtölteni úgy és azzal, hogy a nézése közben egy ezredmásodpercre se jusson eszünkbe, hogy tényleg láttuk már valahol. Itt pedig fricska, plusz plusz lehet, a fam, akik jól néznek ki egymás mellett és ellen. Alia Bhatt, aki annyira belopta magát a szívünkbe, hogy senki ki nem veszi már onnan. Valamint a könyv ténye, a bestseller, hogy azért tartogathat meglepetéseket, nem lesz olyan faékegyszerű, mint azt hinnénk.

Tragedy is the new cool!

Szumma, szeretem az előzetest, a filmzenét meg annál is jobban. Lehet, hogy a Sajid Wajid után a SEL is megembereli magát. Ideje is lenne. Mert nagyon hiányzonak már ők bwból, meg az év végi listákról. Évzenéket de rögtön! Meg évfilmet is, ha már itt tartunk. Gyertek! 

Távol álljon tőle, de tőletek is, hogy nyugdíjazni szeretnénk a nagy Bét, mert már nem a régi, sokat vesztett, fogyott, lemerült, kiégett meg minden ilyesmi. Jó távol, mert szó sincs erről. Amitabh Bachchan ugyanis még mindig ugyanaz, aki volt. Miközben tényleg úgy jönnek tőle a filmek sorban, hogy mindegyik beleillik egy utolsó nagy dobás, film képébe, elképzelésbe.

És nem azért mert ideje lenne, hanem mert olyan szinten van, nem hibázik, hogy bármikor, bármelyik filmmel kiszállhatna. Ahogy ezzel a 2008-as Bhootnath folytatásával is. Mondom ezt úgy, hogy még csak az előzetest láthattuk. Bár már az is megér egy-két rúpiát.

Az első rész után, láttán, azt elfelejtve azért nem minden áron kötelező képkocka látnivaló, de amikor Big B szellemet játszik, és közben politikusokból csinál bohocot, azt na mégsem lehet kihagyni. Sőt a kisfiú mellette csak hab a tortán. Aranyos, kedves, és még viccesnek is vicces. A humor találkozik a fantáziával, mi meg a mozival, majd ha annak az ideje eljön. Jöjjön, várjuk.

Mondjuk ki, senki ne akarjon magának egy Rishi Kapoor kaliberű apóst, mert annak nem lesz jó vége. Vagyis neki igen, mert ő legalább olyan emberhez adhatja a lányát, aki nem olyan, mint te, egy Ayushmann Khurrana, aki még az állását is elveszti, annak tetejében, hogy próbál iszonyat mód megfelelni és bevágódni az említett apósnál. Magyarul Sonam Kapoor van volt és nincs. De azért erre ne vegyünk, igyunk mérget, hogy így is marad a film végére.

Nem kertelek, Nupur Asthana filmje nem különösebben ráz meg, vagy fel. Eléggé átlagos, már túlátlagos, amiben nem látni a fényt, a romkom csillogást, hiába Yrf az egész, picit többet vártam ennél. Nem hiába kellett egy hónap mire úgy ahogy megbarátkoztam vele. Moziba rá nem rohannék. És még a zenék is felemásak, de az a legkisebb gond. A másikat, a többit ez az előzetes jól példázza. Megfoghatatlan, mintha nem lenne benne élet. Kevés lesz ez így.   

Minden, ami nekünk unalmas, az bwnak érdekes. Hiszen hiába volt az utóbbi időkben 5426721-szer, csillonyiószor a vásznon Sonakshi és Akshay féle bw film, mert most megint lesz egy a nyáron. Ez ám a Holiday.

Ami viszont azért lesz már és érdekes, szokták volt mondani ilyenkor, mert ugyanolyan lesz mint a többi. Maszalaszerű, szagú, meg még remake is. Ha minden igaz, akkor tavalyelőtti tamil nyelvű kollywoodi alkotásnak, a Thuppakkinak feldolgozása lesz. Az eredetiben Vijay alakított szenzációsat, legalábbis azt írják, nem láttam, így Akshaynak fel kell kötnie, hogy egyszerre szerelmes és akció hős legyen, vagy titkosügynök, olyan jó, mint amilyen a kolléga volt, első körben.

És még egy valami, ami nem változik. A rendező, és annak személye. Hiszen AR Murugadoss ahogy 2012-ben, úgy most is lefoglalta a rendezői széket. Ugyanazzal a sztorival, talán kicsit más helyszínekkel, talán más zenei rendezővel (itt Pritam lesz a boss), de lényegében neki ez már bejött korábban.

Nem is hiába vezetik fel úgy a baromi hosszú előzetest, hogy a Ghajini rendezőjétől. Na azt pl. nagyon szerettük. Ha fele annyira lenne rendben ez, mint az volt, akkor már megérte. És lehet, nincs kizárva, hogy sikerült neki újra a nézők kedvében járni. Egy 100 croret simán kinézek belőle. Bár az oridzsinalt megverni lehet nem fogja tudni, úgy minőségbe, mennyiségileg már nem olyan biztos. De lássuk. Nem kötelező képkocka látnivaló, de azért idevele.

Ha fele annyi önbizalmam lenne, mint Sunny Leonnak, akkor most már bw filmet kellene forgatnom, ahelyett, hogy írnék róluk állandóan. De hát nincs. Neki meg van. És akkor 1-0 oda. Mert az igazság odaát van.

Hiszen alig fedezte fel magának bw, már túl van egy vagy két filmen és item number szereplésen is, most meg itt a folytatás. Szó szerint. Hiszen a Ragini MMS sequeljeben láthatjuk újra, megint. Amit Bhushan Patel rendez, és valamiféle maszalája lesz a horror és erotika műfajainak. Aha. Az előzetes meg LOL. Nagyon.

1) És nem azért, mert direkt ő alatt akarjuk vágni a fát, és élcelődni rajta, hiszen ha nők tudnak így parkolni, akkor minden előfordulhat, még az is, hogy jó filmet ad ki a kezéből. 2) De nem is azért, mert ilyen feldolgozás, olyan kölcsönvett, másolati példány, duplikátum valamelyik nyugati moziból. #Whocares

Egyszerűen csak azért, mert olcsónak, túl öncélúnak hat, ahol Sunny megint magát alakítja. Ami szép és jó, de azt talán nem itt kéne mégse. Arra meg van az a műfaj, ahonnan ő jött.

Egyáltalán se de nem erotikus, és körmöt rágni se lehet vagy kell rajta. Ennél még az is félelmetesebb, mikor a riszpektház megjelenik a parlamentben.  

Ergó kimaxolom, mindenki jól, jobban jár vele.