calacitra

Az előbb írt és említett Rajjonak a teljes ellentetje. A véglet másik oldala, amikor már túlságosan is pörög k+f+i téma bw berkeken belül. Mert ha az nem lett volna elég idénről, hogy megkaptuk a fejünkhöz az első hindi nyelvű zombis komédiát (lásd zomcom), most még azon is túltesznek, és talán olyat löknek, amihez foghatót elég régen láttam már. Nem is állok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy bwban ilyen még nem nagyon volt, mint ami War Chhod Na Yaar lesz. Egy háborús vígjáték.  

Úgymond: Warcom. Vagy éppen képregény-szatíra, ahogy a készítők szeretik írni és jellemezni a filmet, filmjüket. Amit az egy képkockára jutó legnagyobb hitelesség elérése érdekében a lehető legközelebb a háborús zónához forgattak. Mégpedig a sivatgban, Rajasthanban. Kvázi közel mentek a tűzhőz, persze nem égtek meg, bár az indiai-pakisztáni konfliktussal még akár az is összejöhet. Mert abból kiindulva, arra építve azért nem biztos, hogy jó lóra tettek. És igen, humor a legnagyobb fegyvere a fegyvereknek, de az se véletlen, hogy sokaknak zavarja a szemét ez a felállás.

Mi azért abban a helyzetben vagyunk, hogy el tudunk tekinteni ettől, mindattól, ami korábban is vanvoltlesz közöttük akármilyen szinten és kérdésben, de azt is megértem, ha valakinek ez picit bántja a gyomrát, a lelki világát ilyesmi. Jóllehet azért azt is látni kéne, hogy tényleg annyira veszi komolyan magát, mint amennyire komolyan veszi magát. Semennyire. Innen nézve pedig, talán jobb, ha nem akadunk fel már az alaphelyzeten, sztorin se, vagy azon, hogy kik is között zajlik ez a háború, és kik a részesei.

Ha meg már nem nagyon igazodunk ki senkin, semmin, magunkon se, akkor október 11-től lehet beülni rá, és kideríteni, hazárdírozni, hogy ez tényleg olyan vicces lesz, mint amilyennek mondja és mutatja magát. Persze ilyen romantikus verzék is befigyelnek majd, de ez csak természetes. Ami azonban nem, hogy én ott lennék e a bemutatón? De ha moziba nem is, dévédé formájában eléggé érdekelne, és fog is, hogy hogy lehet a háborúból viccet csinálni. Meg ha a Go Goa Gone-nak sikerült a zombikkal, ennek miért ne menne ugyanez csak katonákkal...  

Bw komoly visszaesőnek tekinthető. Abból a szempontból legalábbis, hogy soha nem nő fel. Van és lesz egy ilyen arca, ami azért jó is tud lenni. És képes olyan filmeket hozni, mint a Rajjo. Most, 2013-ban. Miközben a film valahol a 70-80-as években állná meg a helyét, elég csak az előzetest végigtekerni (hogy össze-lett-vágva), a történet meg a háttér önmagáért beszél. 

Nyilván a változástutálók, és maradiak, meg nosztalgiaharcosok most ennek láttan majd kibújtak a bőrükből örömükben, érthető, talán nekik is készült elsősorban. Míg, velük szemben, az ellentábor szerint azért e felett is eljárt az idő, annak a vasfoga, nincs ennek már komoly piaca, amire lehetne építeni, amiből borsós sikert lehetne igazán kovácsolni.

Mindkét oldalnak igaza van. Meg nem is. Szvsz bw azért ne felejtse el soha, hogy honnan jött, miért lett az ami, viszont közbe ne is éljen a négy fal között, hanem nyugodtan szemrevételezze mi történik máshol, tanuljon belőle. És tanuljanak is belőle, tőle, mutassák meg nagyvilágnak, hogy van élet a gyárban, több, mint ahogyan azt mások, máshol elképzelik maguknak.

A Rajjo egyébként, hogy a tárgyra is térjünk lassan, Vishwas Patil rendezése, amiben a méltatlanul elfeledett, és mellőzött Kangana Ranaut játssza a főfőszepet, #onewomenshow, ergó heroinet. A filmet november 15-én mutatják be, pont akkor, amikor a Ramleelat is vetíteni kezdik. Ami azért nem jó jel különösen erre nézve, de legalább az indiaiaknak lesz egy olyan mozisnapja, amikor csupa olyan filmet nézhetnek meg, vagy választhatnak azok közül (kettő darab), amelyekből tényleg nem spórolják ki a desifaktort, hanem eleve abból főznek ott és itt is.        

Akinek pedig Kangana a liblingje, az egészen mázlistának érezheti magát már most, és dörzsölheti a tenyerét agyon, hiszen még a Rajjo előtt, 12 nappal is láthatják egy másik moziban, a Krrish 3-ban. Szóval egy hónapon belül kétszer is a miénk lehet, miközben hónapokig még egy snittet se láthattunk belőle. Következhet tehát a jól megérdemelt jutalom. És bár mi is bírjuk a színésznő egészen egyedi buráját, azonban nem feltétlenül lettünk meggyőzve arról (pl. hála ennek a zseniálisan tönkrevágott trailernek) hogy nekünk ezt nagyon, minden körülmények között látnunk kéne mégis. Ettől persze még az old school lehet tőlem a new school, csak ezt ne.   

Meg Hare Krishna. Ez is most az én betegségűző himuszom. Viszlát vírus virtus. 

Ja és soha ne próbáljatok meg fájó torokkal énekelni. De még plébekelni se. Én előre szóltam.

U.i.: nagyon nagy jóság patent ez az Arrambam filmzenei album, egyétek, igyátok, megérdemli.

Azt már minden 40+ bw férfi színész a fejébe véste, szomorúan és de tudomásul vette, hogy neki már semmi esélye sincs Shraddha Kapoornál, legalábbis arra, hogy egyszer valamikor még az életben, a pályafutása során vele együtt szerepeljen onscreen. :(

Viszont jó hír lehet valakinek, valakiknek, hogy a legújabb hírek szerint az ifjú szépséges színésznőnknek sokkal inkább jönnek be a 30 körüliek, meg azok, akiknek a neve Sahiddal kezdődik. És aztán Kapoorral végződik. Na ki ismert magára fiúk?

Szóval Shahid Kapoor a szerencsés flótás, aki lassan elmondhatja azt magáról, hogy nem egy (Milan Talkies), hanem mindjárt két filmben is partnere lesz ennek a csípős szájú, és ígéretes tehetségű lédinek, akit tényleg nehéz kiismerni, megérteni vagy követni olykor már. Úgy, mint a nőket, általában, yep.

De persze ez még nem hivatalos. Egyelőre csak bwban pletykálják a reggeli kávé mellett, hogy Vishal Bhardwaj legújabb filmjének, a Hydernek, ami egy Hamlet (wtf) adaptáció lenne, és Kasmírban játszódna, ezzel a párossal, a Shraddhaval és Shahiddal az élen vágnának neki okosan. A Shahid féle az ofisöl, ő már aláírt, a Kaminey után tehát újra együtt dolgoznak, csak a női szerepre nincs még meg aláírás. Tabut is írják, de őt inkább mellékre.

Amúgy nem lenne rossz idea. De egymás után kettő már uncsi.  Shraddhat szívesebben megnézném más színész oldalán is. Ha mégse, akkor az éljen az ifjú pár, akarom mondani páratlan jodi, akikkel egyébként különösen szeret kémiázgatni Vishal, ha arra kerülne a sor.    

Azt már kidumáltuk, hogy a Krrish 3 filmzenék alapból és alapjáraton nem igazán tudnak érvényesülni egymagukban. Ami baj.

Meg nem is. Hiszen bw számtalanszor megmutatta, hogy képes feltámasztani vagy reinkarnálni egy lesajnált, alulértékelt, elfeledett darabot a dalbetétjeivel. Vagyis azzal, az által, hogy igazán pöpec, puccos hol táncos hol tánctalan snitteket, montázsokat készít el hozzájuk, amikkel együtt sokkal szerethetőbbé válik az egész történetcsomag.

Na a Dil Tu Hi Bataara ez pont nem igaz. Szóval felejtsétek is el, amit az előbb és fentebb írtam, mert ezt kimagyarázni, ami itt Krrish zenék körül forog nehezebb dió, mint a kokainozást letagadni, úgy, hogy közbe videóra vettek és világgá is kürtöltek.

Egyszóval csalódás. És még annál is nagyobb. Hrithik kockái meg lehetnek akárhányan, hisz a nyilvánvaló tényt, hibákat, és negatívumokat úgy se tudja elfeledni.

Sőt akkor még arról nem is beszéltünk, hogy itt aztán a Guzaarishtól a K3G filmzene betétekig (suraj hua madham) mindent láttunk már valamikor, valahol. Ami meg egy ilyen nagy csinadrattával bejelentett, felhájpolt, most már kimondom: túlértékelt kultikus filmfolytatás esetében igen csak öngólnak teszik lenni. Ehhez képest FBI-t játszani a helyi kocsmában menőség. Ez meg szégyen és gyalázat.