calacitra

Ritka pillanatok egyike. Meg kellett örökíteni. Pláne úgy, hogy a Besharammal teszi ezt, azt promózza agyon világgá (miközbe nyilatkozta, hogy tudja, mennyi csúnya kritikát kap már most szegény film), egy olyan országban, ahol talán azt se tudják, mi az a diwali. Ami meg még csak nem is akkor volt, amikor ez az event lezajlott ott. Végülis van úgy, hogy semminek sincs értelme, ahogy a Ctrl+ALT+Deletnek se sok korábban. Most már annál több. Reméljük a Besharam hasonló sorsa jut és mindenki tudni fog róla.  

Egy biztos: ha most lenne hárommilliárdom biztos nem ezt a Warning mesápot hallgatnám. Annyit nem ér, annyit nem érne. Mert ezek a filmzenék pont olyanok:

1) Amik egyenként még csak-csak elvannak.

2) De együtt színezve rossz dj kezekbe kerülve már nagyon NEM adják az igazságot.    

És ha ezt még én is tudom, akkor az aki csinálta miért nem, volt tisztába vele. Felejtős az egész, úgy ahogy van. Kábé az fajta lett, amit jó, hogy elkészítettek, de talán jobb lett volna ha mégse. 

Persze értem én, hogy sikk ma bwban ilyet kreálni, gyorsan is születnek meg épülgetnek, akár csak itthon a stadionok, de a mennyiség már régen nem mindig minőség. Határozottan kihagyható.    

Tapossunk a lényegre már a legelején: Ranveer Singh testénél csak a dal lett tökéletesebb. Kockák és képkockák itt és ott is.

Tattad Tattad a címe, a Ramleela első hivatalos dal és táncbetétjének (promójának), amit ajánlunk is elsősorban hölgyeknek - felhívás a keringőre, de SLB fanoknak, színbűnözőknek, táncfanatikusoknak, vagy bw megszállottaknak is, meg nem utolsó sorban olyanoknak, akik szerint hajjal nem lehet koreográfiát eladni. Mert de. 

A Ramleela jelentem feljebb kapcsolt. A lenyűgöző előzetest kiheverve máris a filmzenék felé vesszük az irányt. Azokhoz, amiket SLB többed magával, az élen szerzett. És bár nem nevezhető ilyen kiemelkedőnek ez az önjelölt Navratri himnusz, vagy éppen olyan frissfriss szerzeménynek, de mégis Aditya Narayannal (Udit fia), az énekessel együtt engem baromira eltaláltak. Eléggé meg is szerettem rövid idő alatt, már végtelenítve hallgatom, mintha nem lenne holnap. 

U.i.: Ram tehát beköszönt, stílusosan, macsosan, ahogy azt kell. Mi még örüljünk ennek, de aztán jöhet(ne már) Leela is bemutatkozni.  

Német plakát az év egyik legmókásabb bw filmjéhez. Nájsz. Azt azonban csak remélni merem, hogy az egész világon híres szinkronjukat nem tették bele, hanem hagyták úgy ahogy, és csak legfeljebb felirattal adják tovább, seringelik a jumma jumma kontentot. Ja és jut eszembe, micsoda csudapazar befejezése volt már ennek, a YJHD-nak. Visszapörgettem legalább 85172 alkalommal, és még mindig imádom. Naaaaainaaaaa.    

Úgy tartják, hogy a háborúból nem illik és nem szép dolog viccet csinálni. Fakt. De vannak kivételek. Ilyen lesz a War Chhod Na Yaar. Bw első warcomja (háborús vígjáték).

Amihez trailer is van már, de előtte jöjjön inkább a címzene, azt mutatjuk most be, és hoztuk el képkockástul mindenestül. Olyan látjiféle, de azért lötyögni is lehet rajta. Meg az egész alapjáraton fülbarát, miközben semmi olyan nincs benne, amitől valami lehetne.

Azonban a hétkezdésből most kiveszi a részét rendesen, nem is egyhasznalátos, fogunk is még vele fültalálkozni. Hajtás utána.