calacitra

Ha jó a zene, jó lesz a film is - tartják a szakik bwban. Akik biztos nem a Besharammal fogják ezt legközelebb alátámasztani. Hiszen az, sajnos-nem sajnos a másik oldalt képviseli.

Az ok: Lalit Pandit, aki tőle kissé szokatlanul egy olyan zeneösszessel rukkolt elő, amivel talán nem kellett volna. Bár az is igaz, hogy a filmen osztani-szorozni sokak szerint nem fog.

Már csak azért se, mert Ranbir Kapoor új filmjét pont nem Ranbir Kapoorra szabták. És ehhez éles látás se kell, a napnál is világosabb.

A rajongók persze még azért kapaszkodnak az utolsó szalmaszálba. És én se engedem el olyan könnyen. De mégis az a faramuci helyzet állt elő, hogy inkább a YJHD-t néznénk meg 75268789 alkalommal, mint akár ezt: egyszer is.  

Kövezzetek meg, de úgy vélem, hogy Irrfan Khan ahelyett, hogy nyugaton próbálkozik be állandóan, inkább maradna a seggén. Ott otthon. És csinálna több, valami ehhez, a Lunchboxhoz (másnéven Dabba) hasonló vagy akár ettől eltérő, csak bw filmet, mert azért azoknak sincs párja.

A Billu Barbert is mennyire imádjuk vele, de tavaly a Paan Singh Tomarral is díjak tömkelegét söpörte be, ami jól mutatja, hogy tud, meg hogy szeretik is, hiszen sokan meg is nézték csak miatta.

De az egyik legújabb filmje a D-Day is nagyon impozáns darab lett, mondhatni az idei év egyik legprofibb gengszterfilmje. Meg is kéne nézni még egyszer. A másikról, a mostaniról, a Lunchboxról nem is beszélve (bár a bemutatása ennek még várat magára). Mert, ahogy említettük a trailer kibeszélőben, egyszerűen nagyszerűnek fest, amit ez az oldszkul daldarab is jól megerősít.   

A mostanság valahogy elfeledett Sonu Nigammal az élen hallgatható meg a Warning egyik filmzenéje. Van is benne kakaó a filmhez híven, de azért fért is volna bele még. Nem azt mondom, hogy nem volt jó választás az énekes, mert de, csak például ezt egy Prague Bota Khol esetében ügyesebben lerendezték a zenei rendezők. Itt meg azért nem biztos, hogy a helyzet magaslatán álltak sokszor. Ettől függetlenül a Taakeedein őszi zenének jó lesz, megteszi. Kábé olyan ez, mint amilyen a film lesz szvsz. 

Metaőrülteknek, discolelkeknek és nem utolsó sorban retrohivőknek álljon itt most a Zanjeer legújabb dalbetétje. Amiben Mahie Gill - táncával idézi meg a klasszikust, az eredetit, pár szkéna erejéig, csak sárga ruha nélkül. Mindezt úgy, hogy az embernek tényleg olyan érzése van, mintha elromlott volna a fuxuskondenzátor, és ott ragadtunk volna a hetvenes években. De végülis egyáltalán nem baj. Mert ez a fajta kikacsintás, intertextualitási product placement bőven belefér. Pláne ebbe a moziba, ami remake lesz, és így legalább a gyökereket nem felejti el, azt-azt, hogy honnan jött éppen. Meg hát bw-nak ezt nem is lehet a szemére vetni. Amúgy tetszetős darab, de azért nem erre fogja ropni a násznép majd hetedikén, akarom mondani a nép a táncperketten, Indiában, vagy akárhol.      

A nyár az mindig valami más. Évszakonfelülálló. Amiben több van, mint a többiben. És ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ki hallott már téli zenékről, tavaszi zenékről, esetleg őszi zenékről, miközben a lehető legtermészetesebbnek vesszük azt, mi sem nyilvánvalóbb, kézenfekvőbb annál, mint amikor a nyári slágerekről beszélünk csak úgy.

Mitöbb listákat is kreálunk hozzá, és megmondjuk, hogy mi lesz a jó majd az év ezen szakaszában, mire érdemes odafülelni, és mitől lesz hangos a táncparkett, vagy akár csak az internet köre. Ha jól megfigyeltétek általában erről is szól a nyárkezdés, hogy mik lesznek azok a bizonyos slágerek, amikkel túl lehet majd élni a három hónapot, a meleget, a nyaralást, a semmittevést, az akármit. Ez eddig oké.

Most viszont jövünk mi és határozottan bontjuk az eddig megszokott formát, csavarunk rajta, és inkább arról témázgatunk, hogy mik voltak ezek.

Magyarul igen, szembemegyünk a trenddel, és arról seringelünk kontentot a nyár utolsó hivatalos napján, hogy mi volt az elején meg közbe. Helllllooooo, what the fish?

Nyilván ez utóbbi nem olyan szerencsés, és buzinagy látogatottságot generáló posztvállalkozás, tudom. Viszont az van, hogy...

Egyrészt bw miatt nehéz lett volna olyan zenékről írni, amik meg se jelentek. Hisz legidelálisabb esetben is az adott filmhez tartozó (film)zenék egy hónappal megjelenés előtt kerülnek csak polcokra.

Másrészt pedig amúgy se tartom hiperszuper ideának a kezdet kezdetén kinyilatkoztató puffogtatást. Már csak azért se, mert a közbe-közbe ismeretlenül nagyot szóló durranások kérdés nélkül felboríthatják a papírformát, amiről azt hittük korábban, hogy az winwin.

Tehát így állunk. Aki Thickeneket, meg Daft Punkokat akar, annak most jött meg, az elkattintási faktor, megengedem továbbmehet. Aki nem, és hezitál, mert valami desire vágyik, emlékezni arra, hogy miről is szólt a fáma, annak jelen pillanatban nincs és nem is lehet jobb választása nézegetni/olvasni,/hallgatnivalója ennél, arra a pár többszörös percre, ami az idei nyárból maradt még vissza.

Persze reklamációt akkor sem fogadunk, fogadhatunk el, ha később a későn érők végül itt és ebben találják meg majd az őszi, a téli zenéjüket. Ebben a szűkre szabott szubjektíven megálmodott tizesben, ahol egymást váltják majd a hindinél-tamilabb muzsikák.

Előjáróban annyit csak, hogy egy kis komment midegyikhez dukál, linkelve is vannak, a végén pedig már pluszba vizuálisan (dal és akár táncbetétek formájában, hol jobb, hol rosszabb minőségben, hol promóanyagban, hol végleges verziójában) tekinthetők meg a szeretett, közkedvelt dragontape alkalmazással összefűszerezve.

Azzal pedig gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy azért akadnak köztük olyanok, akik egy nyárra lettek tervezve, a garanciája addig tart, nemsokára le is jár. Viszont vannak akik mit sem törödve ezzel, tovább húzzák, nem állnak le ennyinél, és fittyet hányva beépülnek az őszi mindennapokba is, mert picit visszacsalják a nyári érzést és emlékeket, vagy mert egyszerűen annyira jók. Ezt már mindenki döntse el magában. Kezdünk. Kezdik. Nyári dallam égeti...