calacitra

A következő dalbetét tanulsága az, már amit le lehet vonni belőle: hogyha van egy Aditi Rao Hydarid, akkor annak még a legunalmasabb zene sem tud gátat, meg határt szabni.Mert egyből a szíved csücske lesz, amiből soha nem elég.

Bár ez inkább a 'csak nézni jó' részre igaz, nem a dalra magára. Hiszen a fülnek a  - leírhatatlan hosszuságú címmel bíró - dal egy nagyon tucattermék lett bwból, olyan túliparos meló, szürke színekkel, amit csak az említett hölgy tud szivárványfénybe költöztetni. 

Féláron, akciósan, tesco gazdaságosan (úgy-úgy, ami a többi Boss filmzene tesóra is igaz) el lehet zötyögni rá, romantikusnak viszont túl lájti, elolvadni nem lehet tőle. Elaludni már igen.    

Ranbir Kapoor szégyentelenül borzolja tovább a kedélyeinket. És hiteti el velünk akaratlanul, hogy ebből semmi jóság nem fog majd kisülni.

Mert a Besharam(mal) most nagy pácban van, kjönni(e) belőle pedig nem lesz egyszerű történet. Hiszen úgy került a lejtőre, hogy már eleve ott találta magát az első blikktől kezdve, teszem azt a trailer megjelenésétől.

Mindezeken pedig a 90-es években ragadt dalbetét promók, meg Lalit Pandit zenék sem segítenek egy cseppet sem. Sőt, az ember nosztalgiázás helyett inkább arra eszmél, hogy ezt már hallotta pont így valahol valamikor.

Egyszóval se füst se láng nem lesz ebből. Csak hamu. Amúgy egy percig még tetszett is.  

Ezeket a Warning filmzenéket úgy seringelem, mint a cukrot, pedig közel sem adják annyira az igazságot. A Tell Me How Much is csak azért került a posztsodrásba, mert jól kiemeli, hogy azért a plébek-énekesnek is van súlya bwban.

Itt például Mika Singh kerül a középpontba, a színészek meg mögé, és helyettük ő próbálja eladni a showt (ez gáz, lenne, ha nem Indiában lennénk). Próbálja. Ám nem sikerül neki. Végülis ha másért nem, a leopárdmintás göncért, meg az _attól, hogy szép, de nem okos_  csajokért már megérte felvenni a dalhoz a betétet. Már ha ez így be is kerül a filmbe, amit viszont kétlek.

De önismétlek nem rossz üzlet énekesnek lenni ottanság, betörni oda, és felfutni, majd oda, arra a szintre fejleszteni a képességeket, mint ahogy Mika tette, mert akkor ez is összejöhet.

A dal pedig hát inkább nem mondana el semmit semennyire. Szóval annyira. Így is állunk akkor.  

Azoknak, akik annyira hiányolták már Hrithik Roshant a Dhhomból, most örülhetnek. Itt van ugyanis a Krrish 3 legelső dalbetét promójában, ahol kellő eleganciával rúgja fel a már semmi sem a régi elhíresült, intézményesült gondolkodásunkat. Hiszen ő tényleg nem változott. Vagy csak annyit, hogy még jobban táncol most, mint táncolt korábban.

És persze Shahid is nívós, ebben a tekintetben, egy elittáncos, olyan, akinek megint nem kell egy mozdulatcsomagot kétszer megmutatni, de Hrithiket bámulva mégis csak bámulni lehet, hogy húha. Miközben a színészi teljesítményére sem lehetett egy árva panaszunk eddig és reméljük ezután se lesz.

Valamint itt sem, a jelenben, ebben a sequelben, ahol sok minden fog a látványról szólni, na meg a látványról. De hát, ha SRK is ki tudott jönni belőle (lásd Ra One), és utána még alltime kasszasikert összematekozni, ám legyen, elviseljük akkor eztet is.

Amúgy ha itt tartunk, annál a bizonyos zárójeles filmnél, annyira férfi megérzésem támadt mikor néztem, mintha csak azt látnám újra. Hiszen ez a klubos, táncos, érdekes koreo's, fekete pákos cameos történet nagyon ismerős valahonnan. Erős dejavum volt, ti is jól tudjátok rá a választ, de én csak egyet kérek, azt, hogy ne legyen már a Krrish 3-ból egy RaOne 2. Légyszi.

Maga a dal catchy, bár annyira azért nem őrülök meg tőle, mint San Marinoi közönség a hazai gól láttán. Régi is, új is, ilyen hibrid elegy, keverék a Raghupati Raghav, ami szép és jó, de ennél viszont több kell, persze Hrithiken, vagy Priyankan ez nem múlik. Legközelebb legyen, hozza közelebb hozzám.       

Az utóbbi idők egyik legéletképesebb YoYo dalával megyünk neki az éjszakának. Ez a ma tgif himnusza.

De azért azt is előre jelzem, hogy nem kell bezsongani tőle. Nagyon messze van ez így is, attól, hogy igazi partytrekk legyen, váljon belőle. Soványka nagyon egyszerűen (Sonakshi példát vehetne rajta, khm), és tényleg annyi a bekátyúzni való rajta, hogy azt Havasi Bertalan se tudná már megcáfolni. Esküvőre nem ajánlott, csak mondom, ha valakinek most lenne éppen. Táncparketten se nagyon twistelnék rá. 

Amúgy meg egy Slowly Slowly úgy el veri, mint a román a magyart, fociban. Nem is lesz ez egy gyönyörű barátság kezdete. NoNo.