calacitra

Helyreállt a világ rendje. Pritam magát és egyúttal Shahidot is visszahozta ezzel a dalbetétpromóval bw élvonalába. Ez nem kérdés.

Hú de kellett is már egy ilyen. Egy ilyen semmi jelentéssel nem megáldott amúgy fasza kis bulizos trekk (nekem a ketchup song ugrott be elsőre). Mostanában hiánycikk lett, még szerencse, hogy Pritam ehhez is ért, ha nagyon akar.

A Phata Poster Nikhla Hero kedvéért pedig most elő is vette, hogy tud, csinál egyet a diszkók népének, meg nyár van még, hiába számolunk vissza, dansz hát fiúk-lányok. 

Shahid Kapoornak meg ha akarnál sem tudnál olyat mutatni, amit ne tudna eltáncolni. És itt végre jól kijön neki is a lépés. Az eggyel korábbi PPNK dalt nem komáltuk túlságosan, nem is maradt meg igazán. Bezzeg ezzel szemben ezzel viszont nem tudunk most betelni. Olyan az egész, hogy bűn lenne már, ha jobb lenne. Aki pedig van annyira mazochista, vagy csak elkapta a dallamtapadás gépszíja, annak van még ebből több is. Mindjárt full, teljes hosszban is meghallgatható, hogy hányszor is szerepel a dalban a bananas szó.

Én itt se vagyok, megyek számolni. A hét ennél jobban nem is adhatta volna a tudtomra, hogy elkezdődött. Észre sem vettem. A ma himnusza, nyissuk is meg a hetet, csapjunk bele a hónap közepébe, fel a kezeket, fel, a, kezeket, és nem hallom, hangosabban mondjuk, hogy "let's go bananas bananas bananas bananas bananas bananas bananas" (7x) Jó lesz ez.

Na nem a film, ettől még nem adták le, nem lettem lekenyerezve, de egy picit jobb már a lelkemnek a trailer után. Shahid is milyet rokkol már, ő kérem a táncparkett Hosszú Katinkája. 

Tátárátátá... Azok filóztam, hogy ha most nagyon meleg lenne (ami volt, elmúlt) nem esne ennyire jól. Egen. De mivel nincs, így teszem-veszem-rakom a dolgaim, nyugodtan, para nélkül, mialatt szól ez, a Madras Cafe egyik dalpromója. Kiskanálnyi nyugtató. Zebunissa Bhangashnak pedig olyan szép hangja van, mint amennyire természetes Rashi(!!!nem az!!!) Khanna. Szép párt is alkotnak onscreen John Abrahammal. De azért azt tegyük is rögtön hozzá, hogy ezt a filmet se a zenéiért fogjuk szeretni előzetesen.  

Azért a trailerek, képanyagok, daldarabok között jó olyat is látni, amit nem szoktunk nagyon, vagy amihez nem vagyunk hozzászokva bw berkeken belül. Ilyen és ide tartozik a Zanjeer eme próbálkozása, ami szerint belehallgathatunk pár másodperc erejéig a filmzenéibe. Persze ettől feltétlenül nem kell, tudunk zeneszerelembe esni első hallásra, de azért kóstolásnak megteszi, hogy mire is számíthatunk. Persze ilyenkor már változtani nem lehet a megváltozhatatlant.

Márpedig, ezek szerint, amit itt hallottunk, jó lenne sok esetben, hiszen annyira nem estek jól, hogy azonnal magamnak akarnám az egész dalt, a soundtracket, vágnám a centit, számolnám vissza a napokat, mikor is jelenik meg, kell, mert fülpornó.

Remélem, hogy csak a mézesmadzaggal babrálnak ki velem, és jobb lesz fullosan, sokkal jobb.

Ram Charan miatt nekem el ne szúrják, talán a dalbetétek is sokat dobnak majd rajta. Optimista vagyok akkor is, még így is. 

Szeretted a Hookah bart? Szeretni fogod ezt is. ÚÚÚÚÚÚúúúúúú.

Az Once Upon A Time in Mumbai Dobaranal pedig csak bebizonyosodott, hogy azért olyanok is ülnek ott és dolgoznak, csinálják, akik csak értenek hozzá hangyafasznyit. Hiszen tudják ők is jól a receptet, a gengszterfilm és a partizene mindig mindenhova együtt jár. Egyik a másik nélkül nem is tud létezni bwban. Kell, hogy legyen idő elugrani, ha máskor nem a végefőcímnél, a közeli-távoli klábba, hogy twisteljenek ott az egybegyültek valami patent muzsikára.  

És egye fene, de a Bismillah ilyen, egy partyhimnusznak meg is felel. Na jó, azért nem vetközöl ki magadból, és repülsz a parkettre, 'szigetelsz rá', de azért egy remix változatban akár még sikeres is lehet. Mert szerintem van belőle még mit kisajtolni. Kicsit lájti cucc, de lájtosoknak jó is. 

Akkor most és itt érdemes kihasználni a lehalkítás gombot a gépen akárhol. Mert erre meg az ilyen zenékre találták fel úgyis. Ha nem akarsz magaddal kiszúrni, akkor lapozol tovább mint a legnagyobbak, és észre sem veszed, hogy van itt egy ilyen dalbetét promó a Grand Mastitól, ami említésre se nagyon méltó, nem hogy posztolásra. Így könnyen ki is találhattátok, hogy semmi esélye nincs a hét zenéje titulus elérésére, és olyan messze van az évzeneségtől, mint ide India. A következőt, mielőtt még elkapcsoltok innen.